Itt van a várva várt izgalmas fejezet. Senki se felejtse el ez egy későbbi fejezet lesz csak de nagyon jó lett szerintem. Komikat pls!
......
(Bella szemszöge)
Éppen a szobánk ablakán át nézem a kinti erdőt. Az ég ragyogó kék színű volt de a Nap nem sütött. Ahogy vissza tükröződött a testem láttam hogy a szemem már fekete és éreztem az egyre kínzó éhséget. Edward épp a többiekkel volt lent de én feljöttem kicsit mert magányra volt szüksége. Úgy döntöttem elmegyek egy kicsit vadászni mert már nagyon rossz volt a torkomban levő égés. Megfordultam hát és lassú léptekkel indultam el le. Lent a nappaliban Emmett és Jasper a tv előtt ültek míg Rosalie, Esme és Alice a ház új kinézetét tervezték addig Carlisle és Edward sakk mecset játszottak. Ahogy leértem minden arany szem pár rám szegezödőtt.
"Gondoltam elmegyek egy kicsit vadászni. Van valakinek kedve jönni?" -kérdeztem bár a szem színűk mind arra utalt hogy ők még nem éhesek.
"Bocsi Bella de mi már voltunk tegnap, de ha szeretnéd akkor szívesen elkísérlek." -mondta Alice.
"Nem kell köszi egyedül is jól el vagyok plusz most egy kicsit távolabb megyek mert itt nem túl jó a felhozatal." -mondtam mosolyogva.
"Nocsak, nocsak! Bellácskának már nem elég jó az őzike? -kérdezte Emmett vigyorogva.
"Jaj ne bántsd már Emmett. És természetesen megértjük csak vigyázz magadra." -mondta Esme.
"Oké anyu. Majd jövők." -mondtam és azzal már az erdőben is voltam.
Hihetetlen érzés volt ahogy a szél az arcomba csapott és egy kicsit megszabadított minden gondomtól. Hallani az erdőben élő minden állat hangját, látni a fák törzsét haladó apró bogarakat és érezni minden illatot. Éreztem hogy a közelben egy szarvas csorda legel éreztem hogy Seattleben hamarosan vihar lesz. Futottam és csak futottam mindentől el és mindent magam mögött hagyva. Régen mit meg nem adtam volna azért hogy elmenekülhessek a kínok elől és minden elől. De azóta sem könnyebb. Félni hogy nem leszek ura magamnak és ezzel bánthatom azokat akik a legfontosabbak nekem. Lassan elértem Canada határát de még mindig nem lassítottam csak akkor álltam meg mikor megéreztem egy hegyi oroszlán csábító aromáját. Ahogy lassan közelebb lopóztam éreztem az egyre nagyobb csábítást és akkor újra nem tudtam irányítani magam.
........
(Edward szemszöge)
Hallottam az emelet felől amint Bella elkezd lefelé jönni. Akkor Alice gondolatai közt láttam hogy el akar menni vadászni de előtte még meg akarta kérdezni hogy valaki megy e vele. Sajnos mi már tegnap voltunk és ma még senki nem szomjas. De sajnos Bella most egy hosszabb vadászatot akar. Kecses léptekkel megjelent a lépcső alján mire mind felé fordítottuk tekintetünket. Ő nem is habozott, azonnal bele kezdett mondandójába mivel a szeme alapján már nagyon éhes lehetett.
"Gondoltam elmegyek egy kicsit vadászni. Van valakinek kedve jönni?" -kérdezte szelíd hangon.
"Bocsi Bella de mi már voltunk tegnap, de ha szeretnéd akkor szívesen elkísérlek." -mondta Alice.
"Nem kell köszi egyedül is jól el vagyok plusz most egy kicsit távolabb megyek mert itt nem túl jó a felhozatal." -mondta miközben aranyos mosolyra húzta finom vonalú száját.
"Nocsak, nocsak! Bellácskának már nem elég jó az őzike? -kérdezte Emmett vigyorogva és gondolatban feltette a költői kérdést hogy akkor mire akar e vadászni.
ESTÁS LEYENDO
Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)
Vampiros"Düh és tisztelet. Ez a két érzelem kavarog bennem. Düh a régi családom iránt, azok iránt akik nem voltak képesek megvédeni a legnagyobb veszélytől és tisztelet a Volturi iránt. Most is épp elöttűk térdelek, meghajlok előttük akár egy tanítvány mest...
