Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Váratlan ötlet

Távol

(Bella szemszöge)

Percek teltek el, de Alice még mindig üvegesen meredt maga elé. Nem tudtam mit is látthat ezért oda fordultam szerelmemhez akinek arca félelmet sugárzott. Alicre néztem és láttam hogy véget ért a látomás.

"Na mi történt?" -kérdeztem suttogva, úgy hogy csak ők hallják.

"Semmi." -mondta Alice.

Kérdőn nézten Edwardra hátha ő elmondja de ő csak elfordította a fejét.

"Na Alice. Ott tartottál hogy kit is fogunk meghívni a bulira." -kezdte Edward de egyből tudtam hogy csak az időt húza.

Alice még lelkesebben kezdet el beszélni de most valahogy nem kötött le. Egyedül az járt a fejemben hogy mit is látthatott. Mi az amit nem mond el és ennyire rossz. Gondolkodtam de nem tudtam rájönni.

"Bella." -fogta meg finoman a vállam Edward.

"Indulhatunk?"

Csak bólintottam egyet majd felálltam.

"Alice nektek lesz még órátok?" -kérdeztem rá nézve.

"Nem már nekünk se. Miért?" -kérdezte barátnőm.

"Hát csak ugye egy kocsival jöttünk és Edward ott szokott lenni velem addig ameddig nem jön Charlie és nem tudom hogy csináljuk..." -kezdtem de Alice csak legyintett.

"Ja csak ennyi? Hát ez nem próbléma de hamár itt tartunk nem jössz át hozzánk? Esme is mindig nagyon örül neki." -mondta Alice miközben kiskutya szemekkel nézett rám.

"Rendben elmegyek hozzátok de csak akkor ha nem zavarok." -mondtam hiszen nem akartam kolonc lenni senki nyakán sem.

Erre a kijelentésdmre persze Alicetől egy dühős pillantás volt a válasz.

"Ja oké értem." -mondtam neki.

Kimentünk a menza ajtaján, egyenesen a parkolóban álló szürke Volvo felé. Amint beszáltunk a kocsiba Edward szinte kilött a parkolóból és 180 km/h sebbeséggel száguldott a házuk felé. Próbáltam a tájat nézni az üvegen át de a sebbeség miatt minden egy hosszú csíkká folyt össze. A száguldásnak hála hamar oda értünk az erdőbeli villához.

Amint Edward leállította a motort már abban a pillanatban az oldalamon állt és nyitotta ki az ajtót.

"Köszi." -mondtam miközben kikecmeregtem a kocsiból. A hideg szél persze azonnal fújni kezdet mire csak szorosabban fogtam magam körül a kabátom. Felmentünk a ház előtti néhány lépcső fokon majd beléptünk a házba. Esme az egyik fehér kanapén ült és valami magazint olvasott de ahogy meghallot minket felkapta a fejét.

"Sziasztok. Hát te Bella?" -kérdezte Esme mosolyogva.

"Szia anya." -mondták egyszerre Edwardék.

"Szia." -mondtam félénken.

"Csak Alice megkért hogy jöjjek át és már úgyis rég voltam itt szóval gondoltam miért is ne." -mondtam el tömören.

"Hát örülök hogy eljöttél. Csináljak valami ételt?" -kérdezte Esme mire én csak tiltakozni akartam volna de Edward válaszolt helyettem.

"Igen." -mondta szerelmem a hátam mögül.

"Rendben. 5 perc és kész." -mondta Esme majd el is tűnt.

Hátra fordultam szerelmem felé és kérdőn néztem rá. Ő erre csak elmosolyodott.