Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Látomás

Ahogy kinyitottam az ajtót szembe találtam magam Edward sötét fekete szemeivel melyek olyan sötétek voltak akár a csillagtalan éjszaka. Szélesre tártam az ajtót mire Edward csak épphogy belépett.

"Bella. El nem tudom mondani mennyire aggódtam érted. Majdnem átléptem a határt és ezzel megszegtem volna a szerződést is." -tudtam hogy azzal hogy most ezt a mondatott befejezte még közel sincs vége. Edward épp mondta is volna tovább de hirtelen felkapta valamire a fejét. Orrlyuka kitágult, sötét szeme fürkészett valamit.

"Valami baj van." -mondta miközben kikerült engem és öles léptekkel fel a lépcsőn. Akármilyen gyorsan is ment a lépcsőfokok hang nélkül tűrték a nyomást. Én is gondolkodás nélkül mentem utána és láttam hogy az ágyamon levő egyik párnát nézi mereven.

"Mi történt?" -kérdeztem a szobám ajtajában állva.

"Valaki járt itt." -mondta miközben rám nézett. Edward gyorsan elővette a telefonját és azon beütött egy számot majd már tárcsázott is. Füléhez emelte majd csak hallgatott. Ő a beszélgetés alatt nem szólalt meg, néhány perc eltelt majd már ki is nyomta a telefont.

"És akkor most mi lesz?" -kérdeztem rá nézve.

"Alice moat ide jön és elvisz téged hozzánk, addig én követem a szagnyomot." -mondta mire az urolsó pár szavára megdermedtem. Nem akartam semmiképp sem azt hogy Edward kövesse a betolakodót. Ha még itt van akkor meg is sérülhet az én hibámból. Láttam szerelmem arcán hogy elmosolyodik a reakcióm miatt de a szemében levő aggodalmat nem tudta eltűntetni.

"Nyugodj meg Bella." -mondta Edward miközben közelebb jött és hideg ujjait végig húzta az arcomon. Valamennyire sikerült mdgnyugodnom de nem elégé.

"Emmett és Jasper is velem jönnek." -mondta mire megkönnyebülten engedtem ki az eddig bent tartott levegőt. Igaz hogy most sem vagyok teljesen nyugodt de valamennyire megnyugatt hogy Edward nem teljesen egyedül lesz majd. Mégis volt bennem félelem hogy valakinek baja esik miattam. Nem bírtam volna elvisleni ha bárki megsérül. Edward szép lassan oda jött mellém, megfogta a kezem ezzel kirángatva gondolataimból.

"Gyere Bella megjött Alice." -mondta Edward miközben lefelé indultunk a lépcsőn. Charlie ott ült bent a nappaliban miközben tekintette a tévé képernyőjét vizslata.

"Apa át megyek egy kicsit Edwardékhoz." -szóltam be szobába neki.

A válasz csal valami morgás volt így ezt igennek véve kinyitottam a bejárati ajtót és szerelmemmel a sarkamban kiléptem a hűvös levegőbe. A járda mellett ott állt a fekete Mercedes melyet már annyira jól ismertem. Oda mentünk a kocsihoz, Edward kinyitotta nekem az anyós ülés oldali ajtót majd csak beültem. A vezető ülésen ült Alice. Ruhái mint mindig stílulososak voltak. Azonban ahelyett hogy szeme arany színű lett volna most fekete volt de ajkán még mindig ott víritott az ezer wattos mosoly.

"Szia." -mondta Alice.

"Szia." -mondtam én is miközben egy halvány mosolyt ejtettem neki.

Beöveztem magam majd csak Edwardra néztem aki ott állt az ablakhoz hajolva.

"Vigyázatok magatokra." -suttogtam bele a sötétbe.

Szerelmem elmosolyodott egy pillanatra majd csak bólintott. Alice beindította a motort majd már mentünk is végig a kihalt úton. Az ablak még mindig félig le volt engedve és most különös módon de élveztem ahogy a szél az arcomba csap. A hatalmas sebesség miatt nagyon hamar oda értünk a házhoz. Alice beállt a garázsba majd mire kiszálltam barátnőm már ott volt mellettem és átkarolta a vállam és így mentünk be a nappaliba ahol a 3 fiún kívül mindenki ott volt. Minden szem pár egyszerre ránk nézett. Mindenkinek a szeme fekete volt ami jelen esetben nem volt túl pozítiv úgy hogy még éni is itt voltam.

"Sziasztok." -köszöntem halkan mire mindenki halványan elmosolyodott. Esme szép lassan emberi tempóba oda jött majd csak megölelt. Én is viszonoztam azt. Alice elengedett majd csak oda mentem a kanapéhoz és leültem.

"Nos Bella mi történt pontosan?" -kérdezte Carlisle szokásos nyugodt hangján.

"Ma reggel a sulinál amikor oda értünk ott volt Jacob. Ő figyelmeztette Edwardot a szerződésre majd aztán elmondta hogy Victoria még mindig rám vadászik. Elmentem Jackell a rezervátumba és egész nap vele voltam. Aztán este Edward eljött hozzánk de aztán hirtelen megérezte hogy valaki volt ott, felment a szobámba és felhívott valakit és aztán megjelent Alice és kész." -mondtam el nagyjából a történéseket.

"És Edward nem mondta hogy milyen szagot érzet?" -kérdezte Esme.

"Nem." -mondtam és abban a pillanatban megjelentek a hiányzó emberek az ajtóban. Hatalmas kő hullott le a szívemről ahogy megláttam hogy egyiküknek sincs semmi baja.

Emmett és Jasper oda mentek a társaikhoz, Edward csak rám mosolyogott és az a mosoly tényleg őszinte volt. Felálltam a kanapéról és épp indultam volna oda hozzá de ahogy egy lépést is tettem volna a fejem hirtelen elkezdett fájni de úgy mintha szét akarna robbanni. Kezemmel megragadtam a fejem, a fájdalom miatt már csak elmosódott foltokat láttam. Éreztem hogy a talaj egyre jobban csúszik ki a lábam alól, testem tehetetlenül zuhant a föld felé de aztán már csak azt éreztem hogy valakinek a karjai körül fogják testem de aztán minden eltűnt. Mikor felébredtem a rétünkön voltam. Tudtam hogy amit most láttok magam előtt az mind csak képzelgés mégsem tudtam felébredni. Az erdő kör alakú széle egy tüzes láncot alkotott a mező körül, körbe ölelte az és nem engedte. Igaz hogy a rét közepén álltam mégis éreztem azt a forróságot amit a tűz bocsát ki. A táj hirtelen elkezdett körülöttem forogni, olyan volt mintha egy virág lettem volna abban a pillanatban és a táj egy körülöttem repülő méh. Amint a szemeim előtti kép kiélesedik levegőt is elfelejtek venni egy pillanatra. Szembe találom magam egy fehér díszes fallal mely kör alakban öleli körbe a szobát, a fehér fal előtt álló emberek néztek rám. Mind ott voltak. Aro, Caius, Marcus, Jane, Alec, Felix és Demetrei. A Volturi tagjai. Legelöl állt Aro és végig mosolyogva nézett rám.

"Bella már várunk rád." -mondta.

A kép előttem ismét elmosódott és most is újra a rétünkön voltam. Azonban a földet mindenhol most fekete szén borította, minden leéget a tűzben. Előttem a földön egy ezüst lánc feküdt a fekete porban. Lehajoltam és kezembe fogtam az apró ékszert. És akkor ahogy néztem láttam hogy ez a Cullen család címere egy ezüst szállón. Ahogy nézem hirtelen morgást hallok mire felnézek és szembe találom magam egy hatalmas szürke farkassal. Sárga agyarait felém csattogtatja majd csak kitépi kezeim közül a láncot és a fogaival széttöri millió kicsi darabra. Aztán a kép ismét elmosódott és csak a sötétség maradt.