Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Bűntetés

 Kitaláció

(Bella szemszöge)

Az utca felől hallani lehetett az ismerős duda szót és tudtam hogy Charlie jött meg. Nem telt el két perc hallottam hogy Charlie kulcsa megfordul a zárban. Edward rám nézett majd csibészes mosolyra húzta száját majd eltűnt a szemem elől. Gyorsan kiszedtem a mikróból az ételt majd oda raktam az asztalra. Én nem szedtem magamnak hiszen az Esme által készített étel miatt nem voltam éhes. Hallottam hogy az előszobában Charlie levetkőzik majd csak a rendőrségi ruhájában jön be.

"Szia Bells." -köszönt Charlie.

"Szia." -mondtam én is.

Charlie leült az ütött- kopott székekre majd azonnal enni kezdet. Én leültem vele szembe és csak meredten néztem magam elé. Amikor Charlie végzett rám nézett. Hagytam hogy ő kezdjen el beszélni.

"Bella? Mi történt? Haza jöttem Harry temetéséről és üresen találtam a házat. Jacob csak annyit mondott elmentél Aliceszel. Majd két nap múlva látlak csak viszont és akkor is Edward karjaiban. Tudod milyen is volt számomra ez a két nap?"

Nem tudtam mit is mondjak hiszen semmilyen indokot nem találtunk ki. Úgy döntöttem maradok a burkolt igazságnál.

"Figyelj Apa. Mindez csak egy félre értés volt. Edwardnak valaki azt mondta hogy meghaltam és ezért nagyon szomorú lett. A telefonján nem tudtuk elérni ezért mentem el Aliceszel Los- Angelesbe hogy elmondjak neki mindent. Sajnálom és ígérem hogy nem teszlek ki ennek még egyszer." -mondtam majd felpillantottam Charlie arcára. Azon csak tűnődés látszott, semmi más nem.

"És akkor most mi lesz?"

Tudtam mire gondol Charlie így nagy levegőt veszek hiszen tudom milyen érzékeny téma ez számára.

"Újra együtt vagyunk Edwarddal." -mondtam ki és láttam hogy Charlie élesen beszívja a levegőt.

"Bella nem akarom hogy vele légy. Szoba fogságot kapsz." -mondta Charlie szigorúan mire csak bólintottam.

Azt kell látnia Charlienak hogy elfogadtam a döntését, de azt viszont úgysem tudja megakadályozni hogy találkozunk a suliban vagy akár este.

"Megyek. Jó éjt apu." -mondtam miközben feláltam az asztaltól és nyomtam egy puszit Charlie arcára. Felmentem a lépcsőn egyenesen a szobám felé. Amint felértem egyből benyitottam a szobába ahol megláttam ahogy Edward ott fekszik az ágyamon és engem néz, arcán csibészes mosoly húzódik. Én is elmosolyodok majd csak oda megyek és leülök mellé. Szerelmem felül majd megfogja a kezem. Csak néztük egymást de most nem kelletek szavak. Nem. Épp ellenkezőleg. Most csak az kellett hogy éreze mindkettőnk: Van mellette valaki. Fejem oda hajtottam Edward hideg, kemény mellkasára és csak hallgattam egyenletes légzését. Hirtelen meghallotam ahogy Edward elkezdi dúdolni az altatómat. Most volt minden tökéletes. Minden darabka ami eddig hiányzott most helyére kattant. Éreztem hogy egyre laposabbakat pislogok majd hagytam hogy szemeim lecsúkodjanak. Az álmaim nyugodtak voltak. Semmi nem kísértett. Reggel egy hideg kéz finom érintését éreztem az arcomon. Kinyitottam a szemem és meglepve láttam hogy az ágyamban fekszek és hogy Edward simogatta az arcom.

"Jó reggelt szerelmem. Ideje felkelni hiszen vár minket az iskola."

Végig gondoltam és tényleg. Hétfő van, méghozzá az első nap a tavaszi szünet után. Nem volt túl sok kedvem iskolába menni mert inkább maradtam volna itthon és inkább az egész napot Edwarddal töltöm, de így se panaszkodhatok hiszen a suliban is mindig együtt vagyunk. Kikeltem az ágyamból és indultam volna a fürdő felé de Edward megragadta a kezem és vissza rántott magához. Ott ültem szerelmem ölében és csak néztem rá. Edward is engem nézett majd nem várva semmire hideg ajkait az enyémre tapasztotta. Lágy csók volt, nem volt benne semmi vadság, csakis mély szenvedély. Csak pár pillanatig tartott de most nekem és Edwardnak is elég volt ennyi. Amikor elhajoltunk Edward féloldalasan mosolyogott.

"Hozom a kocsit. Addigra készülj el." -mondta Edward majd el is tűnt a szemem elől. Felálltam és egyenesen a fürdő felé vettem az irányt. A tükör előtt állva észre vettem hogy még mindig az Alicetől kapott ruha volt rajtam. Levettem őket majd a szennyesbe dobtam és utána beálltam a kádba. Forró vizet engedtem merev testemre, élveztem hogy egy picit ezáltal felkészültem a mai napra.

1,5 hét múlva

2 hét telt el azóta hogy Edwardék visszatértek Forksba. Carlisle visszament dolgozni a kórházba hiszen " a Los-Angelesi munka nem vált be". Azóta Edwardék is vissza tértek a suliba amit az emberek elég kétoldalúan fogadtak. Volt aki nagyon örült hiszen azt hitte van újra esélye Edwardnál de van aki megvette őket. Van aki viszont örült annak hogy újra boldog vagyok, bár az ilyen emberekből van a legkevesebb. Most éppen otthon vagyok és a vacsorát főzőm hiszen Charlie hamarosan haza ér. Reggel említette hogy majd beszélünk de sajnos nem tudtam meg hogy miről is akar hiszen ma egyik Cullen sem jött mert sütött a Nap. Igaz hogy szeretem amikor jó idő van de azt már nem szerettem hogy emiatt egész nap nem látom őket. De legalább Edwardék is ma letudják a vadászatot és így legalább nem kell majd emiatt is távol lenniük. Hallottam kintről az ismerős duda szót.

"Bella te vagy az?" -kérdezte Charlie az előszobából.

"Igen, itt vagyok a konyhába." -mondtam miközben kivettem a húst a sütőből és leraktam az asztalra.

Charlie az előszobában pakolta el a cuccát. Bejött a konyhába majd leült szokásos helyére. Szedtem neki krumplit majd vágtam neki egy adag húst. A saját adagom is kiszedtem majd leültem és elkezdtünk enni. Mikor Charlie végzett egyszerűen rám nézett.

"Figyelj Bella. Beszélni szeretnék veled ahogy azt már mondtam. Mivel látom hogy nagyon rendesen megcsinálsz mindent hajlandó vagyok feloldani a szoba fogságod ha nem csak a Cullenékkel fogsz lenni. Ott van például Jacob. Mióta elmentél azóta nem is beszéltél vele. Billy szerint Jacobnak nehéz most."

Mióta Jacob válasz út elé állított rá jöttem hogy ő többé nem jelent nekem semmit. De ha ez az ár akkor elmegyek és beszélek vele. Csöngettek és tudtam hogy Edward az. Felálltam az asztaltól, Charlie persze nyomomban volt. Ahogy kinyitottam az ajtót megláttam Edwardot amint ott áll a teraszon, a lámpa fénye megvilágította szerelmem arcát. A fény gyönyörűen csillant meg méz arany szemén, fehér arca gyönyörű volt.

"Szia Bella. Jó napot kívánok Swan rendőr főnök." -köszönt Edward.

Én csak elmosolyodtam, de Charlie csak morgott egyet a hátam mögött.

"Gyere be." -mondtam miközben elálltam az ajtóból. Charlie amint becsuktam az ajtót a nappaliba ment és hallani lehetett amint bekapcsolja a tévét. Én és Edward a konyhába mentünk és leültünk egymással szemben az asztalhoz.

"Edward beszélhetünk?" -kérdezhetünk miközben rá néztem.