Ígéret
(Bella szemszöge)
Ahogy kiléptem barátnőm hatalmas gardróbjából megcsapta az orromat a nyitott szoba ajtón át valami nagyon ízletes étel szaga. Biztos Esme újra valamit főz. Határtalan boldogság járta át a testem mivel Esme annak ellenére is hogy így viselkedtem annak ellenére is törődik velem. Beléptem a fürdőbe és csak kapkodtam a fejem oda bent is. Az egész helyiség fehér volt, az ajtó bal oldalán volt egy hatalmas asztal rajta mindenféle smink és szépség ápolási eszköz. Az asztalon egy nagyon alapos tükör is helyet kapott. A szoba szemközti oldalán egy ugyanolyan hatalmas tükör állt mint a gardróbban. Az ajtó jobb oldalán pedig egy hatalmas fürdőkád. Az egész hely nagyon szép tiszta volt és igényesen volt minden elrendezve. Odaléptem a kádhoz majd a piszkos ruháimat a földre ejtettem, a tisztákat pedig a fürdőkád sarkára raktam. Beléptem a kádba és megengedtem a meleg vizet. Jól esett ahogy a víz ellazítja az izmaimat és ahogy lemossa rólam az összes koszt. Nem csak a sár és fű foltokat hanem az olyanokat is melyeket a lelkemen viseltem. Sok áztatás után végre úgy gondoltam hogy ideje lenne kijönni ezért kiléptem a kádból, vigyázva hogy ne essék el magam köré tekertem egy törölközőt majd miután száraz voltam és a hajamat is megszárítottam felvettem a ruhám. Úgy tűnik rosszul mértem fel elsőre a ruhákat. Állapítottam meg mikor fel akartam venni. A fekete farmer szára egyre keskenyebb lett míg a mélykék póló egész rendesen ki volt vágva. Nagy nehezen ugyan de rá vettem magam hogy felvegyem és be kellett ismernem nem néztem ki nagyon rosszul benne. Állapítottam meg a hatalmas tükör előtt állva. Hirtelen kopogásra lettem figyelmes majd láttam hogy Rosalie jön be.
"Szia Alice nem láttad...?" -nem tudta befejezni mert feltűnt neki hogy csak én vagyok.
"Ó, szia Bella. Nem is tudtam hogy itt leszel. Bocsi a zavarásért." -mondta Rosalie miközben ki ment volna.
"Semmi baj. Nem történt semmi." -mondtam.
"Nyugodtan maradj én úgyis menni készültem." -mondtam miközben zavartan a padlót néztem.
"Nem én is megyek. Amúgy nagyon szép vagy a ruhában." -mondta én pedig felkaptam a fejem. Ő csak megeresztett felém egy mosolyt,
"Ööö, köszi." -mondtam zavartan mert nem akartam elhinni hogy Rosalie a megtestesült szépség ezt nekem mondta.
"Bocsi de én megyek." -mondtam majd elindultam kifelé.
" Várj meg." -szólt utánam majd mellém sétált. Együtt mentünk ki a szobából majd indultunk le a lépcsőn.
"Figyelj Bella." -kezdte Rosalie mikor már a lépcső felénél járunk.
"Kérlek bocsáss meg azt ami történt. Azt hittem tényleg meghaltál és úgy éreztem tudnia kell ezt Edwardnak is. Nem tudtam azt amit Alice. De ahogy hallottam hogy elment a Volturihoz és emlékszem az arcára mikor eljött tőled. Gondolkodtam. Figyelj Bella." -mondta és közvetlenül a szemembe nézett.
"Rájöttem hogy Edward boldogságához te vagy a kulcs. Száz éven keresztül egyedül volt és ahogy megtalált téged teljesen új ember lett. De akkor amikor elmentünk innen utána még rosszabb állapotba került. Tudom hogy nem voltam veled valami kedves de ahogy mindez megtörtént tudasult bennem valami. Még pedig az hogy te kellesz egyedül ahhoz hogy a családunk boldog legyen. Család tag vagy." -mondta miközben megállt a nappaliban.
Én nem tudtam szólni csupán elé léptem és megöleltem miközben arcomon egyre több könnycsepp folyt le. Éreztem hogy nagyon meghökkent de visszaölelt.
"Köszönöm. Köszönöm hogy család tagnak tekintesz és azt hogy elfogadsz. És természetesen nem haragszom rád semmiért sem. Nem a te hibád." -mondtam miközben még mindig Rosaliet öleltem.
Hirtelen hallottam hogy valami kattan mire elhajoltam és megláttam hogy Emmett ott áll a kezében egy fényképező géppel és mindenki mögötte mosolyog. Elléptem Rosalietól és odaléptem hogy aztán jól hátba üthessem egy párnával.
"Nocsak, nocsak. A kis Bella nagyon harcias lett." -mondta kajánul vigyorogva.
"Szerinted nem lett sokkal vadabb a kis Bella Jasper?"
"De vigyázz Emmett mert a mondás szerint a legkisebb üt a legnagyobbat."
Jasper felé fordítottam a fejem majd egy halvány mosolyt küldtem felé. Ő szintén küldött felém egy mosolyt.
"Szerintem Edward jobb ha vigyázol mert Bella nagyon kis huncut lett." -mondta miközben tekintettével megkereste szerelmemet. Ő ott állt és nagyon dühösen nézett Emmettre.
"Bella gyere." -ragadott karon hirtelen Alice.
"Esme kipróbált egy új receptet és kíváncsi ízlik e neked.
Beértünk a konyhába ahol nagyon finom illatok voltak és amikor beértünk Esme épp valamilyen salátát és húst rakott egy tálra.
"Szia kincsem" -mondta miközben megölelt.
"Csináltam neked egy kis ételt. Remélem ízleni fog."
"De Esme nem kellett volna. Nem akarom hogy miattam fáradozz." -mondtam miközben mosolyogva figyeltem.
"Ne viccelj már kedvesem. Egyáltalán nem fáradság és már nagyon sovány vagy szóval enned kell." -mondta miközben elém rakott egy adag salátát hússal. Leültem a pulthoz és elkezdtem enni. Be kell vallanom nagyon ízletesre sikerült. Talán még soha nem ettem ilyen finomat. Miután megettem éreztem hogy a hasam megtelik elég rendesen. Felálltam a pulttól hogy a mosogató a rakjam az edényt amikor éreztem hogy valaki a derekam köré fonja kezét. Hátra fordultam és szembe találtam magam Edward mosolygó arcával.
"Szia." -mondtam miután megtaláltam a hangom.
"Szia." -mondta miközben aranyos fél mosolyra húzta száját.
"Hiányoztál." -mondtam majd közelebb hajoltam és megcsókoltam. Ez a csók teljesen más volt. Nem volt benne semmi óvatosság vagy félelem. Edward ajkai vadul mozogtak az enyémeken de mielőtt elmélyültünk volna Edward szapora légvételek közt de elszakadt tőlem.
"Nincs kedved egy kicsit velem lenni kettesben?" -kérdezte szerelmem miközben kedvenc fél mosolyomra húzta száját.
"De. Csak előbb még elmosom a tányérom." -mondtam miközben a mosogató felé fordultam. Edward mellém állt és átkarolta a derekam. Éreztem a leheletét a nyakamon mire kellemes borzongás ment végig a testemen. Pillanatok alatt végeztem és amikor a villát és a kést is elraktam szembe fordultam Edwarddal. Ő finoman karjába emelt és már csak azt vettem észre hogy a szobájába le tesz a fekete bőr kanápéra.
"Figyelj beszéljünk egy kicsit." -mondta Edward miközben letérdelt elém és megfogta a kezem.
أنت تقرأ
Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)
مصاص دماء"Düh és tisztelet. Ez a két érzelem kavarog bennem. Düh a régi családom iránt, azok iránt akik nem voltak képesek megvédeni a legnagyobb veszélytől és tisztelet a Volturi iránt. Most is épp elöttűk térdelek, meghajlok előttük akár egy tanítvány mest...
