Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Még sincs remény

Tehát még sincs visszaút

(Bella szemszöge)

Beléptünk egy hatalmas szobába mely úgy tűnt a templom torony szobája. A szobában nem volt semmiféle berendezés, csak az ajtóval szemben három trónszerű szék helyezkedett el.

"Húgom! Elküldte egyért és te hozol kettőt és egy felet."

A három trón mellett egy Janre nagyon hasonlító fiú állt ám csak az volt a különbség hogy neki fekete haja volt. A három székben három vámpír ült. Igaz hogy még sose voltam itt mégis furcsán ismerősnek tűntek. A trónon ülő vámpírok közül kettőnek fekete haja volt míg a harmadiknak fehér. Ahogy végignéztem rajtuk, a fekete köpenyeiken, a vörös szemükön rájöttem hogy honnét ismerősek. Carlisle dolgozó szobájának falán az egyik képen. Aro, Caius és Marcus. Csak találgattam de az aki unottan nézet maga elé a a semmiségbe az talán Marcus, míg a középső trónon ülő Aro és a harmadik galamb fehér hajú Caius. Arcvonásaik kicsit durvábbak voltak mit a Cullenéknek, fehér bőrük inkább szürkének hatott, egész testüket mintha egy vékony papír fedné de ez a papír szintén olyan kemény mint a márvány. Ahogy beljebb értünk Jane a fekete hajú fiú mellé sétált, Alice pedig mellém állt és ha jól sejtem Aro megindult felénk.

"Szóval ő az a híres Bella Swan aki miatt az egész történt? Ő az akinek vére annyira csábító? Be kell vallanom amikor megéreztem az emlékeiden át Edward nem is gondoltam volna hogy létezik ilyen erős csábítás." -mondta elgondolkodva majd kezét nyújtott szerelmemnek.

Ő lassan kiszabadította kezét az enyémből. Az én kezem a testem mellé ömlött míg Edward kezet fogott Aroval. Elgondolkodva nézet végig rám majd amikor végeztek a kéz fogással Edward vissza állt mellém Aro pedig a trónja felé sétált. Én kérdőn néztem Edwardra míg ő halott hangon kezdte el.

"Aro sokkal nagyobb mértékben része a képességemnek."

"De sokkal kevésbé is. Egyszerűen fantasztikus lehet távolról hallani."

"Egyszóval." -mondta Edward hogy lezárják a vitát.

"Aronak fizikai kontaktus kell hogy hallja a gondolatokat ám én csak azt hallom ami épp átsuhant az ember agyán de Aro minden eddigi gondolatatot hall ami valaha eszünkbe jutott volna."

"És egyszerűen hihetetlen hogy a te elmédben nem tud olvasni és az hogy milyen vér folyik az ereidben ezek még sokkal különlegesebbé tesznek. Nagyon kíváncsi lennék hogy számomra is kivétel lennél. Szabad?"

"Őt kérdezd." -mondta Edward felém intve.

"Hát persze. Milyen udvariatlan vagyok. Bella." -fordult felém most Aro.

"Megengeded?" -nyújtotta a kezét felém.

Edward felé néztem aki csak bólintott de szerintem inkább csak azért mert nem volt más választásom. Kezet nyújtottam neki. Ő kapzsin megfogta a kezem és láttam amint szem pillanatról pillanatra feketéb lesz. Pár pillanatig csendben nézte a kezünkben majd felpillantott rám.

"Hát ez érdekes." -mondta inkább csak magának.

Éreztem hogy Edward megdermed mellettem majd Aro lágy hangon megszólalt.

"Kíváncsi lennék vajon mindannyian képességével szemben imunis e? Jane parancsolj."

Mielőtt azonban megértettem volna mi történt Edward kitépte a kezét a kezemből és Jane felé rohant. Mielőtt azonban bárki megálíthata volna őket, mielőtt szólhattam volna, Edward már a kő padlón vonaglott láthatóan kínok között. Szenvedett mégsem ért hozzá senki és akkor eszembe jutott mit is mondott Alice.

"Az ő tehetségük mellett a miénk egyszerű bűvész trükk."

Tehát ezért bánt Jannel mindenki tisztelettel. Közéjük akaratán vetni magam, bármit csak hogy megmentsék Edwardhoz ám Alice lefogta a csuklóm és vas markai körül nem tudtam szabadulni. Úgy éreztem fel fog robbanni a fejem ha tovább kell néznem. Rángatva próbáltam szabadulni de nem tudtam.

"Állj! Állj! Kérlek, kérlek!" -üvöltöttem mert nem bírtam tovább nézni.

"Jane elég."

Ahogy Jane másfelé nézett Edward teste megnyugodott.

"Folytasd kedvesem."

Közben Edward kecsesen felállt, amikor találkozott a tekintetünk nem láttam mást csak félelmet de ahogy tovább nézet rám szemébe megkönnyebbülés költözött. Rá néztem Janre aki fogait kivillantotta felém, homlokán a ráncok elmélyedtek ahogy erőlködött. Vissza süllyedtem várva a fájdalmat de nem történt semmi. Jane támadó állásba helyezkedett de Aro csak intett.

"Nyugalom. Bella mindegyikünket megszégyenít. Nos akkor most mit kezdjük veled? Gondolom nincs rá esély hogy meggondold magad Edward. Akkor hát mi legyen most veled?"

Aro nagyot lélegzet annak ellenére hogy nincs rá szüksége.

"Szívesen megtapasztalnám a tiltott gyümölcsőt."

"Nem teheted!" -orditotta Edward.

"Figyelj ifjú barátom. Ő egy olyan halandó aki ismeri a titkunkat. A törvény tiltja hogy bármilyen halandó is tudja ezt."

"De itt is szolgálnak halandók."

"Ez igaz viszont ha már nincsenek hasznunkra akkor megszabadulunk tőlűk. Az ajánlatom a kővetkező Bella." -fordult most felém Aro.

"A következőt ajánlom számodra. Most Alice és Edward hazatérhetnek és te itt maradsz. Ha még időben sikerül megálnom akkor át változtatlak hiszen a képeséged nagyon rejtélyes és valószinűleg nagy hasznát vehetnénk. Mit szólsz ehhez az ajánlathoz?"

Pár pillanatig csöndben néztem magam elé. Nem tudtam dönteni mi lenne a helyes. Nem akartam bajba sodorni azokat akik a legfontosabbak voltak számomra. Tudtam hogy mit fogok tenni de még palástoltam nehogy Alice láthassa a döntésem.

"És ha igent mondok az ajánlatodra a Cullen családnak nem esik baja?"

"Természetesen nem."

"Elfogadom az ajánlatot. Ha túl élem hajlandó vagyok csatlakozni a Volturihoz."

"És ezzel a döntéssel felválalsz minden mást is?"

"Igen ha ezzel megmenthetem őket akkor igen."

"Akkor embereket kell ölnöd."

Bólintottam majd kihúztam a kezem Edward kezéből és oda sétáltam Aro elé. Még megfordultam hogy lássam őket. Alice és Edward megdermedten álltak, szemükben hatalmas fájdalom lakozott. Láttam hogy még valamiféle reményt keresnek de én tudtam hogy a remény elveszet.

"Alice, Edward tudnotok kell hogy amit teszek azt csakis azért teszem hogy biztonságban éljetek."

Aro elém sétált majd megfogta a jobb kezem hideg ujjaival, pont oda emelte fejét ahol a harapásnyom is volt. Lehunytam a szemem és vártam hogy a sor eldöntse mi fog történi velem...