SZIASZTOK! TUDOM HOGY MÁR NAGYON RÉGEN NEM RAKTAM FEL ÚJ RÉSZT ÉS EZÉRT MAJD HOZOK NEKTEK EGY KIS MEGLEPETÉS. AMI NEM LESZ MÁST MINT EGY KÉSŐBBI IZGALMAS FEJEZET.😉
DE ADDIG IS VALAMI NAGYON FONTOS KÉRÉS: KÉRLEK BENNETEKET HOGY AKI ELOLVASSA A TÖRTÉNTEMET AZ LEGALÁBB AZ ITT ÍRJA LE KOMMENTBE HOGY JŐ VAGY ROSSZ. KÉRLEK, KÉRLEK ÍRJATOK VALAMIT MERT ÍGY NEM TUDOM MI IS AZ AMI TETSZIK VAGY NEM. KÉRLEK.😩😩😩😩😩😟
Család tag
(Bella szemszöge)
Ahogy elhaladtunk Forks városát jelző tábla mellett éreztem hogy az emlékek melyeket eddig gondosan eltemetem most felszínre törnek. Feltörnek és csak is azzal a feladattal hogy össze törjenek. Éreztem a mellkasomban levő fájdalmat és mintha ez a seb minden erőmmet felemésztené, éreztem hogy a szemeim lecsukódnak.
"Figyel Bella nagyon sajnálom ami történt. Remélem meg tudsz bocsátani."
Nagyon meglepődtem hiszen ez volt az első alkalom hogy nyíltan hozzám beszélt.
"Semmi baj. Nem történt semmi."
"Ilyenkor még nem számít." -mondta Emmett kuncogva.
"Ilyenkor nem amikor nincs magánál."
"Magamnál vagyok." -mondtam bár magamnak sem hittem.
"Elég legyen. Ezt majd megbeszéljük de most hagyátok had pihenjen." -mondta Edward és ezután néma csend borult az egész kocsira. Rossz volt ez a hallgatás, mert így semmi sem tudta megakadályozni hogy a szemem egyre többször csukódjon le. Éreztem hogy szemeim lecsukódnak és a sötétség elnyel.
Újra Forksban
(Edward szemszöge)
Bella leült a fekete kanapéra, látszott hogy nagyon rosszul volt. Mellkasa gyorsan emelkedett de ennek ellenére látszott hogy nem jut elég oxigénhez. Bella lassan jobban lett de a tekintettét nem emelte még mindig rám. Helyette Alicet nézte a hátam mögött. Gondolataiban láttam hogy az ő tekintetett is kerülte. Majd visszanézet rám.
"Nem vagy szomjas?" -kérdezte rekedten hangon.
"Nem. Kibírom." -mondtam de ahogy ezt mondta előtérbe került a szomjúságom de úgy éreztem tudom kontrolálni magam.
"Ha akarod oda ülhettek Alice mellé." -mondta bár éreztem a mögötte levő fájdalmat.
"Butus Bella." -mondtam megrázva a fejem. Ahogy szerelmem arcát néztem rájöttem hogy valami nincs rendben hiszen a szemében csak félelmet láttam a szemében de nem tudtam rá kérdezni mert meghallottam Jane gondolatait és a lépteit. Gondolatban a mai vacsorát elemezte miközben felénk sétált. Undorodtam mert gondolatban az ártatlan emberek sikításai rémlettek fel neki de szerencsére kilépett az ajtón és már csak magunkat láttam az ő szeméből. Úgy tűnik Bella is meghallotta hogy társaságunk van és oda fordítva a fejét nézett Jane arcára.
"Most már szabadon távozhat ők de a Mester üzeni hogy ne felejtsétek el az egyezséget különben olyan ár lesz amit nem tudtok majd megfizetni."
Én csak bólintott majd felálltam és Bellát is óvatosan felállítottam. Elindultunk a kijárat felé és ahogy egyre haladtunk előre éreztem hogy Bella teste egyre hidegebb de szerencsére csak percek telnek el és már ki is értünk. Ahogy kértünk szerencsére a Nap pont lenyugodott így már akadálytalanul tudtunk eljutni. Láttam hogy Bella is pont ezt nézte és láttam hogy a szeme sarkából még vissza néz a templomra. Lassan elindultunk a vámpíroknak öltözött emberek mellett egészen a város falig. Ott Bella körül nézett majd felnézett az arcomra de a tekintettem még mindig kerülte.
"Hol van Alice?"
"Elment hogy elhozza a csomagokat onnét ahova elrejtette még délelőtt és hoz egy kocsit is nekünk." -mondtam el neki mindazt amit Alice már egyszer megmutatott nekem. Meghallotam testvérem gondolatait.
"Edward meg van a kocsi gyertek ki a városból és ott van egy sikátor ott várlak titeket."
Megfogtam szerelmem kezét és ahogy Alice mondta elmentünk az árnyékban ahol láttam hogy ott áll egy járó motorú Volvo. Én elindultam hátra majd megvártam amíg Bella beszáll majd én is mellé ültem az ő nem kis meglepetésre. Láttam az arcán hogy nagyon meglepődött de nem szólt semmit. Amint becsuktam az ajtót Alice azonnal hátra fordult.
"Ez sajnos kevésbé gyors mint a másik." -mondta és gondolatban is ezt siratta.
"Semmi baj Alice ez is megteszi. És amúgy sem lehet mindegyik Porsche 950 TURBÓ.'
"Nagyon csodálatos autó volt, lehet hogy be kéne szereznem egy olyat legálisan is."
"Majd veszek neked egy olyat karácsonyra."
Gondolatban Alice nagyon boldog volt és már azt kezdte el tervezni hogy hova is megy el majd vele. Ahogy csend telepedett a kocsira Bella még egyszer vissza nézett a messzeségben eltűnő városra és tudtam hogy valamin gondolkodik. Alice tövig nyomta a gázt így viszonylag hamar elértünk a reptéren ahol nekem is tudott keríteni ruhát és Bella is rendbe tudta szedni magát. Alice elintézte a jegyeket addig én a női mosdó mellett vártam ám hirtelen meghallottam Alice üvöltő gondolatait melyben egy látomás tovább vetített le. Ebben Bella magát nézi a tükörben a következőben pedig hatalmasat koppan a feje a csempén. Tudtam hogy ő nem érné ide így én nem törődve semmivel berohantam a mosdóba ahol Bella épp összecsuklott ám még idejében elkaptam.
"Jól vagy Bella?" -kérdeztem aggódó hangon.
"Iggeeeeen, azt hiszem." -mondta remegő hangon.
"Mi történt?"
"Alicenek látomása volt amiben épp elájulsz és ezt nem engedhetem. Valószínűleg azért mert már régóta nem ettél és ittál. Na gyere." -mondtam és lassan a lábára állítottam majd átkaroltam a derekát. Ő megborzongott de távolabb lépett tőlem így csak egymás mellett sétálva mentünk ki. Alice kínt várt ránk. Gondolatban elmondta hogy majd ő elmegy én addig várjam meg őket itt. Én akkor elengedtem Bella kezét majd Aliceszel eltűntek a tömegbe. Próbáltam kitalálni hogy miért nem engedi hogy közel kerüljék hozzá. Lehet hogy már tovább lépett és nem szeret? Nem az nem lehet hiszen akkor nem jött volna el megmenteni. De mi van ha csak szívességből jött és mert nem akarta hogy fájjon a családomnak? Nem tudom egyszerűen eldönteni ráadásul még mindig nem hallom a gondolatait így ez nagyon idegőrlő számomra. Aztán láttam hogy Bellák kiválnak a tömegből miközben Bella egy szendvicset majszol. Alice kezében egy üveg ásványvíz volt ami majd később jó lesz Bella számára. Szerelmem épp valamiféle zsemlét evett ami valljuk be nem tűnt valami gusztusosnak de Bella jó ízűen étterem így elég volt. Amint oda értek hozzám a szendvicse elfogyott és akkor hallani lehetett hogy a Seattlebe tartó gép indul így mi is elindultunk. Elindultunk vissza abba az esős kisvárosba ahol minden megváltozott és még meg fog változni.
ESTÁS LEYENDO
Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)
Vampiros"Düh és tisztelet. Ez a két érzelem kavarog bennem. Düh a régi családom iránt, azok iránt akik nem voltak képesek megvédeni a legnagyobb veszélytől és tisztelet a Volturi iránt. Most is épp elöttűk térdelek, meghajlok előttük akár egy tanítvány mest...
