Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Tanácskozás

Még mindig tehetetlenül ülök a világos nappaliban a fehér szőnyegen, kezemmel már szinte úgy szorítom a mellkasom mintha tényleg szét akarna hullani és csak én tudom egybe tartani. Mindenki körülöttem áll, várják azt hogy feleljek, hogy azt mondjam jól vagyok, nem történt semmi. De ez hazugság. Az igazság az hogy nem vagyok jól, teljesen össze törtem és az sem igaz hogy nem történt semmi. Hiszen elvesztetettem az apámat. Azt a személyt akihez több mint másfél éve eljöttem, aki befogadott. Olyan kevés időnk volt együtt hiszen alig érkeztem meg néhány hónapja máris elmentem. Annyi sok bajt okoztam neki és még több fájdalmat de tudtam és tudom hogy még mindig szeret bárhol is legyen. Szememből még mindig megállás nélkül folynak a könnyek, látni már szinte semmit nem láttok. Mégis az elmosódott sötétségen át megpillantok egy természet ellenesen fehér arcot és a hozzájuk tartozó fekete szempárt. Szép lassan elkezdek egyet kettőt pislogni mire valamennyire már láttok és azt is meglátom hogy ki az aki engem néz. Ahogy egyre jobban láttam észre vettem hogy nem is egy hanem több arc figyel. Az egyik arcot egy szőke haj korona keresztezte míg a másikat rövid fekete haj. Rosalie és Alice. És mellettünk ott volt mindenki más. Rosalie elkezdte gyengéden a vállamat simogatni, és nyugtatóan beszélni. Alice megfogta az egyik kézfejem és azt fogta ezzel támogatva, a másikat Edward fogta. Hátam mögött Esme állt és a hátamat simogatta. Hiába tudtam hogy mind mellettem állnak mégis éreztem hogy ebben a percben ez nem elég. Testem egyre kevesebb kapott oxigént, remegtem annak ellenére hogy úgy éreztem legalább 40 fokos lázam volt. Éreztem hogy két hideg kar körül ölel és elindul velem valahova. Nem tudtam hová de pár pillanat múlva éreztem hogy lerak egy puha ágyra. Hallottam hogy valaki suttog valamit.

"Aludj szerelmem." -mondta a hang.

Lehunytam a szemem és már aludtam is.

Reggel fájó szívvel ébredtem fel hiszen pontosan emlékszem rá hogy mi történt tegnap este. Felkeltem és átmentem a fürdőbe ahol ott várt rám egy szett ruha. Levettem a tegnapi ruháim és csak beálltam a zuhany alá. Megengedtem magamra a langyos, kissé hideg vizet majd miután hosszas áztatás után kész voltam kiszálltam a kádból és miután testemet és a hajamat is meg szárítottam megnéztem az oda készített ruhát. Egy egyszerű fehér blúz volt, nem ünnepies, itthoni kényelmes viselet és hozzá egy fekete térdig érő farmer. Egyszerű viselet. Amint felöltöztem megfésültem a hajam és már mentem is le a lépcsőn, le a nappaliba. Ott senki nem volt, átmentem a konyhába mert reméltem hogy legalább ott lesz valaki. Ott sem volt senki. Viszont az ebédlő asztalhoz oda volt készítve egy tál. Tudtam hogy Esme csinált reggelit nekem. Csak elmosolyodtam majd leültem és elkezdtem enni a szendvicset amit csinált. Mikor megettem oda vittem a mosogatóhoz, elmostam és elraktam a helyére. Vissza mentem a nappaliba és nem kis meglepetésemre ott volt mindenki. És nem csak a Cullen család tagjaira gondolok hanem az összes farkas is. Sam, Jacob és a többiek is mind. Érkezésemre mind felkapták a fejüket.

"Sziasztok." -köszöntem halkan majd csak ott álltam teljesen zavarban.

A farkasok oda jöttek hozzám és megálltak előttem.

"Bella nagyon sajnálom." -mondta Sam és minden mögötte levő szomorúan bólintott.

Szememből akaratlanul is de kibuggyant egy könnycsepp, próbáltam nem erre gondolni majd csak felnéztem rájuk.

"Köszönöm." -mondtam miközben letöröltem a könnycseppet.

"Mit kerestek itt?" -kérdeztem hiszen ez már mióta megláttam őket fúrja az oldalam.

"Csak meg kell beszélnünk néhány dolgot a Cullenékkel." -mondta Sam teljesen hivatalosan és tudtam hogy most Alfaként beszélt.

Csak bólintottam majd oda mentem Edwardékhoz. Szerelmem épp háttal állt nekem így csendesen oda mentem a háta mögé és hátulról átöleltem a derekát. Ő megfogta a kezem majd csak szembe fordult velem és ajkait az enyémekre szorította. Rövid és lágy csók volt de nem kellett több most. Amint vége lett Edward elhajolt és rám nézett. Nem mondott semmit amiért hálás voltam. Nem kérdezte rögtön azt hogy jó vagyok e, hogy mi történt és egyáltalán semmit. Szükségem volt időre. Azzal hogy ma egy új nap van nem változott semmit hiszen még mindig ugyan úgy fáj mint tegnap. Szép lassan mindegyik Cullen megjelent Edward háta mögött. mindannyian rám mosolyogtak amit én halványan viszonoztam. Hirtelen meghallottam hogy Jacob itt áll a hátam mögött. Nem szólt egy szót sem mégis éreztem hogy itt van.

"Edward nem lehetne valamit megcsinálni esetleg?" -kérdezte Jack.

Szerelmem csak kérdőn nézett rá majd használva képességet megtudta hogy Jake mit is akar.

"szerintem sem rossz ötlet." -mondta Edward.

Kérdőn néztük rá mire ő csak belekezdet:

"A falak azt javasolta hogy menjünk ki a ház elé, mert mindkettőnknek kellemetlen a másik illata." -mondta szerelmem.

Mindenki bólintott majd elöszőr a farkasok mentek ki és utánuk mi. A fiúk az erdő felőli oldalon álltak meg, mi velük szembe. Carlisle a két sor közé sétált.

"Elöszőr is köszönöm hogy eljöttetettek. Minden tegnap kezdődőt. Ugye mint az már szerintem tudjátok hogy Bella átment La-pushba." -fejezte be Carlisle majd Edwardnak adta át a szót.

"Miután haza jött elmentem hozzá és amint egy kicsit beljebb ment a lakásban megéreztem valamit. Korába is éreztem már rajta a farkas szagot de az az illat más volt. Egy idegen vámpír szaga. Jasper, Emmett és én követük a szagot az erdőbe és találtunk valamit." -mondta Edward majd eltűnt egy pillanatra a házban majd amikor vissza tért a kezében ott volt egy pólóm. Egyszerű kék színű volt nem volt semmi extra benne.

"Ez találtuk az erdőben Canada határánál. Rajta van a betolakodó szag nyoma és gondoltuk hasznos lenne ha ti is éreznétek." -mondta Edward mire mindegyik farkas bólintott. Mindegyik fiú oda jött és megszimatolták a pólóm.

"Figyelj. Meg szagolhatjuk farkasként is hiszen úgy jobb a szaglásunk?" -kérdezte Sam Carlislét.

Csak bólintott én pedig csak néztem ahogy mindegyik fiú karja elkezd remegni majd szép lassan mindegyikük hatalmas szakító hanggal átváltozott. Mindegyiküknél úgy festett az átváltozás mintha szó szerint kiszakadt volna a testükből egy hatalma szörny. Nem féltem egyáltalán hiszen korábban is láttam már őket átváltozni. Mikor mindenki farkas volt megint egyesével megszimatolták a pólóm majd csak ránk néztek majd csak eltűntek az erdőben. Mi vissza mentünk a házba és amikor beléptünk úgy éreztem haza értem.