"Isabella Marie Swan. Tudjuk hogy az egész lényünk miatt sok mindenen mentél át jó és rossz napokon egyaránt és most, ezután az egész után amit mondtál mindannyian úgy érezzük hogy jogod van felvenni ezt itt." -mondta Carlisle és kinyitotta a dobozt.
A régi fa dobozban egy ezüst karperec volt. A Cullen család címere és azt ezüst láncok tartották, így adva egy karkötőt. Meredten néztem a karkötőt majd amikor nem mondtam semmit Alice szólalt meg.
"Az ezüst láncok azt szimbolizálják hogy a családi kötelék elszakíthatatlan. Ebbe a családba tartozól te is Bella." -fejezte be Alice.
Szememből egy óvatlan pillanatban egy könnycsepp bugyant ki, de ez most nem a szomorúság miatt hanem a boldogság miatt.
"Köszönöm." -suttogtam ezt az egyetlen szót de tudtam hogy így is hallják. Mindenki rám mosolygott majd csak Edward oda jött és a jobb kezemen, pont ez a világ egyik bizonyítéka felett össze kapcsolta a karkötőt. A bizonyíték pedig nem volt más mint James harapás nyoma. Felálltam a kanapéról majd csak mindenkit egyesével megöleltem. Edward csak oda jött mellém majd megfogta a kezem és egymás mellett mentünk fel a szobájába. Egy kicsit meglepődtem amikor kinyitotta az ajtót ugyanis a régi fekete bőr kanapé helyén egy hatalmas arany ágy állt. Kérdőn néztem fel szerelmem arcára, aki csak rám nézett és egy aranyos félmosollyal ajándékozott meg.
"Miért van itt egy ágy?" -kérdeztem és Edward felhúzott szemöldökkel nézett rám, úgy mintha a válasz a lehető legegyértelműbb lenne.
"Bella. Valahol neked is aludnod kell majd és ne mond azt hogy jó lett volna a kanapé mert nem. Megérdemled hogy egy kényelmes ágyban pihenhes. És az ágyhúzatott Alice választotta ki." -mondta Edward.
Csak elmosolyodottam majd bólintottam. Oda mentem az ágyhoz és leültem a szélére.
"De akkor is ez tényleg sok." -mondtam miközben végig simítottam a kezem az ágytakarón.
Edward csak megrázta a fejét majd mosolyogva közelebb jött és leült mellém az ágyra.
"Nézd csak meg a jobb csuklód." -mondta szerelemem mire csak megráztam a fejem. Még mindig hihetetlen volt azt érezni hogy ott van a kezemen a lánc. Fejemet Edward vállára hajtottam majd csak beszívtam bódító illatát és már csak azt vettem észre hogy szemem egyre jobban csukódik le. Este egy nagyon rossz álom kísértet. Újra az otthon voltam, a fehér emeletes házba. A nappaliban álltam, és Charlie épp akkor sétált le a lépcsőn majd amikor meglátott csak megölelt. Én is vissza öleltem, jól esett hogy újra itt van velem ha csak egy kicsit is. Tudtam hogy amit most láttok nem a valóság de semmi nem zavarhata meg az idilli pillanatot. Kezemmel szorosan öleltem apám hátát aztán hirtelen észre vettem hogy valamitől ragad a kezem. Charlie válla mögött megnéztem mi is az és elborzadva láttam hogy egész kezem véres. Remegő kézzel toltam el magamtól, majd csak könnyes szemmel néztem rá. Ő hirtelen aztán elájult. Csak akkor láttam még valami nagyon fontosat amikor ott feküdt előttem a földön. Azt hogy a pólója elején is van egy vérfolt. Oda akartam menni hozzá, letérdelni mellé vagy egyszerűen csak mellette akartam lenni de nem tudtam. Két láthatatlan erős kar körül fogott és egyre jobban csak húztak el. Nem engedték hogy búcsút vegyek apámtól. Fejemben is egy monoton hang végig egy mondatot ismételt: "Nem búcsúztál el! Nem búcsúztál el!" Zihálva ébredtem fel az ágyban, éreztem hogy egyre jobban remegek, szememből záporoztak a könnyek és ahogy vissza gondoltam az álomra éreztem hogy egy hideg csepp folyik végig a gerincemen. Edward itt feküdt mellettem és egyből felkapta a fejét a hirtelen felriadásomra.
"Hé, Bella mi történt?" -kérdezte miközben hideg ujjait az álam alá csúsztatta ezzel felemelve a fejem.
"Semmi csak rosszat álmodtam." -mondtam.
Szememből még mindig potyogtak a könnyek, de Edward hirtelen kezét a vállamra rakta majd csak közelebb húzott magához. Én hozzá simultam hideg, kemény mellkasához és hallgattam ahogyan egyenletesen veszi a levegőt. Nem tudom mennyi ideje ültünk így de lassan megnyugodtam.
"Köszönöm." -mondtam miközben felnéztem rá majd csak az ajkaihoz hajoltam. Rátapaszottam a szám az ővére és egy szenvedélyes csók volt köztük. Rövid volt mégis szenvedélyes. Kifejeztük benne az egymás iránti szeretetünket, féltésünket, törődésünket. Aztán elhajoltam és csak néztük a másikat.
"Mennyi az idő?" -kérdeztem.
"Olyan 8 óra körül."
"Mikor lesz?"
"Fél tízkor kezdődik." -mondta szerelmem mire csak bólintottam.
Épp álltam volna fel amikor Edward megfogta a kezem majd csak bűnbánóan rám nézett.
"Sajnálom." -mondta mire én csak ráncoltam a szemöldököm.
De aztán megértettem. Ugyanis Alice rontott be az ajtón arcán, levakarhatlan mosolyjal.
"Bella. Gyere segítek készülödni." -mondta és karon ragadott majd már húzott is át a saját szobájukba. Oda bent az ágyon már ott volt egy ruha ami sejtettem hogy az enyém, Rosalie pedig ott ült a sarokba felállított smink szekrénynél.
"Szia." -mondta nekem Rosalie.
"Szia." -mondtam félénken.
"Ott a fürdő. De siess Bella." -mondta majd a szemben lévő ajtó felé mutatott. Bementem és amikor beálltam a tükör elé láttam hogy az arcom egy kicsit be van esve, szemem poros volt a sok elhulajtott könytől, alatta fekete táskák étlenkedtek. Levettem a tegnapi ruháinkat majd csak beálltam a zuhany alá és sokáig engedtem magamra a vizet. Miután kész lettem felvettem egy köntöst ami ott volt majd vissza mentem a szobába. Amint kiléptem volna barátnőm ott termett előttem és a kezembe adta az ágyon lévő ruhát. Csak sóhajtottam majd vissza mentem és felvettem a ruhát. Egy fekete blúz volt, két oldalán elől fekete virágok tekergőztek, hozzá egy fekete, térdig érő szoknya. Ahogy megnéztem magam a tükörben nagyon elégedett voltam. Kimentem és Rosalie és Alice már kint várták amikor kiléptem mindketten rám kapták tekintettük majd csak mosolyogva bólintottak.
"Jól nézzel ki." -mondták egyszerre kórusban.
Csak elmosolyodottam majd leültem az asztalhoz. A tükörből néztem ahogy Rosaliék csinálják a hajam. Nem tudom meddig ültem ott de aztán lassan véget ért a kínzásom. A hajamat egyszerűen hagyták, vége hullámos lett és hagyták hogy szabadon lógjon. A smink is nagyon vissza fogott volt, de ennek ellenére nagyon,ön tetszett. Alice és Rosalie is gyorsan felöltözöttek, mindketten egy- egy fehér blúzt vettek, hozzá fekete szoknyát. Amint kész lettünk lementünk a nappaliba ahol a többiek már vártak, Esme szintén blúzt és szoknyát vett fel, mindegyik fiú, és Carlisle egy fekete smokingot, hozzá fehér inget. Mindenki megtisztelte Charlie ennyivel.
أنت تقرأ
Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)
مصاص دماء"Düh és tisztelet. Ez a két érzelem kavarog bennem. Düh a régi családom iránt, azok iránt akik nem voltak képesek megvédeni a legnagyobb veszélytől és tisztelet a Volturi iránt. Most is épp elöttűk térdelek, meghajlok előttük akár egy tanítvány mest...
