Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

A temetés

A Forksi temető előtti parkoló teljesen megtelt mire oda értünk. A városból mindenki ismerte Charliet, ha csak épp egy vizsgálat miatt állította meg az embert, vagy ha szorosabb viszony is kialakult. Carlisle, Esme, Edward és én a fekete Mercedes-szel mentünk, Rosalie, Emmett, Jasper és Alice pedig a BMV-vel jöttek. Edward tartotta nekem a kocsi ajtót, majd amikor kiszálltam átkarolta a derekam és így indultunk el a temető kapujához. A sort Carlisle és Esme nyitotta majd én és Edward, mellettünk Alice és Jasper, a másik oldalon Rosalie és Emmett. Ahogy beértünk a temetőn belülre minden tekintett ránk szegeződött. Egész Forks itt volt, hogy búcsút vegyen Charlietól. Az egész szertartás nagyon szép volt, megtisztelték ezzel Charliet, de amikor a pap vezetésével a sír elé értünk nem bírtam tovább oda nézni. Apám teste utolsó útja során végig le volt takarva egy fehér lepellel. Mikor azonban elértünk végső nyughelyére levették róla a leplet. Nem bírtam végignézni apám hideg, fehér testén. Elfordultam, fejemet Edward mellkasának döntöttem. Nem akartam látni, ahogyan leeresztik apám testét a föld alá. Szerelmem hideg kezével a hajamat simogatta, jól esett az érintése és a puszta gondolat is hogy itt van velem. Itt vannak velem mindannyian. Szép lassan teltek a percek, majd amikor a sírt betemették a pap kijelentette, hogy egy perc néma csönddel emlékezünk a hallotra. Vissza fordítottam a fejem a sírra és szememből egyik pillanatban egy könnycsepp buggyant ki. Majd szép lassan azt követte a többi is. Amint lejárt az idő mindenki elkezdett felénk jönni. Sokan csak elém álltak, részvétét nyilvánítottak majd mentek is ki. Szép lassan a temető belül csak mi és a falka maradt. Mindenki itt volt. Billyék és a falka összes tagja, Emily és még sokan mások. Jacob oda jött, kezét egy nálánál alacsonyabb lánnyal fogta össze. A lánynak fekete haja válláig ért, szeme is matfekete volt. Bőre kicsit sötétebb, mint Jakenak.

"Szia, Bella. Részvétem. Ő itt Leah. A barátnőm és egyben Emily unokahúga." -mondta Jake.

Én csak halványan elmosolyodottam majd kezet nyújtottam Leahnak. Ő is viszonozta.

"Leah Cleawater. Részvétem apukád miatt." -mondta félszeg mosolyjal. Első benyomásra kedvesnek tűnik. Szép lassan a falka beli fiúk is oda jöttek majd utolsó előttiként jött Sam és Emily. Ők is részvétét nyilvánítottak majd Emily távozáskor megölelt, én is őt. A mozdulat miatt azonban a csuklómon lévő karkötő elkezdett fityegni. Emily is észre vette, mert mosolyogva vizsgálta.

"Szóval hivatalosan is vámpír csajszi lettél?" -kérdezte mosolyogva.

"Valami olyasmi farkas csajszi." -mondtam én is halvány mosollyal.

Utolsóként jött oda Billy akit Jake tolt a tolószékbe.

"Részvétem Bella Charlie miatt. És majd azért remélem, egyszer eljössz La-Puschba." -mondta majd elmosolyodott és már csak mi maradtunk a temetőbe. Most néztem rá először apám sírjára. A fehér táblán a következő pár sor állt.

"Charlie Swann.

1975. Január 29.- 2017. Május 31.

Alatta pedig egy szép idézet.

"Óvtál, szerettél, értem éltél.

Keblembe fogadtalak, s megóvtalak

De a halál felett győzni nem lehet,

Megmentettelek volna, már de késő,

Emléked tovább él majd bennem

Egy kislány képében."

Suttogva felolvastam a verssorokat majd a kezemben szorongatott fehér virágot apám sírjára helyeztem. Csak néztem a sírt, miközben szememből kifolyt egy könnycsepp, gondolataimban végig játszott minden amit Charlieval éltünk át. A kiskori horgászatok, az az utazások La-Puschba majd az, ahogyan meg pillantom a reptéren, az együtt töltött idő, mikor minden hétvégén a frissen fogott halat ettük meg. Minden ami Charliehoz kapcsolódott most vissza játszódott előttem. Túl hirtelen ment el. Szükségem lett volna rá, de a sors szerint mindenek megvan a miértje. Biztos ennek is megvolt, de néha jobb nem tudni róla. Egy percig még néztem a sírt majd csak felegyenesedtem.

"Szeretlek apa." -suttogtam egy szót majd kezemmel megérintettem a karkötőt. Tudtam, hogy tartozók valahova. Hátra fordultam, el a sírtól és vissza mentem Edwardéhoz, akik egy kicsit mögöttem álltak. Amint oda értem bele karoltam. Mindenki kedvesen nézett rám.

"Indulhatunk." -mondtam mire mindenki bólintott. Szép lassan elindultunk vissza a kocsihoz majd haza mentünk. Otthon nagy meglepetésemre minden cuccom ott volt. A füzeteim, a tankönyveim és minden más. Edwarddal felmentünk a szobájába majd csak neki álltam tanulni, hiszen holnap után kezdődnek az érettségik. Edward végig mellettem ült és csak hogy csináljon valamit elkezdett kikérdezni a tételekből. Az egész hátra lévő napot tanulással és a tanult anyag felmondásával töltöttem. Este megettem az Esme által készített vacsorát majd csak lefeküdtem aludni és szerelmem karjaiban hamar el is nyomot az álom.