Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Előkészületek

A csatának a tervezése után Edwarddal lementünk még egy kicsit bulizni majd a tömeg elkezdett feloszlani majd amikor az utolsó vendégek is elmentek Edward ragaszkodott ahoz hogy menjek fel aludni majd ők elpakolnak. Most is épp az Edward szobájában levő arany színű ágyon fekszek miközben a fehér plafont nézem a fejem felett. Lecsukom egy pillanatra a szemem majd már csak azt érzem hogy egy hideg test simul a testemhez és a következő pillanatban már alszok is. Reggel egy finom hideg érintésre lettem figyelmes az arcomon mire csak kinyitom a szemem és szembe találtam magam Edward sötét arany szemével. Halványan rá mosolyogtam majd amit ő viszonzott.

"Jó reggelt szerelmem." -mondta Edward mire teljesen elpirultam. Lehajtottam a fejem zavaromban majd csak az a kezem tanulmányoztam amelyiken ott fénylet a karkötő. Szerelmem ujjait állam alá csúsztatta felemelve a fejem és kényszerítve arra hogy a szemébe nézek. Sötét szemeiben féltés, aggodalom és mérhetetlen szeretett látszodott.

"Mi a baj?" -kérdeztem miközben végig húztam ujjam a szeme alatt.

Szerelmem látványosan kerülte a tekintettem.

"Semmi csak el kell mennünk." -mondta a testem pedig kővé dermedt. Nem tudtam mit mondani a számon egy értemes mondat sem jött ki. Lassan működő agyam nem fogta fel azonnal mit mondott de ahogy sikerüt megértenem akkor úgy éreztem mintha kihúzták volna a lábam alól a talajt. Valoszínűleg Edward is látta az ilyet arcom mert ujjait végig húzta az arcomon és nyugatatóan kezdett beszélni hozzám.

"Shhhh.... Nyugalom Bella. Lélegezz." -mondta mire csak beszívtam a levegőt és a tüdőm hálásan fellélegzet.

"Semmi baj. Nen hagylak el csupán el kell mennünk az erdőbe gyakorolni. Mind vissza jövünk de fel kell készülnünk." -mondta Edward mire bólintottam.

Ülő helyzetbe tornáztam magam. Majd csak így néztem Edwardra.

"Hagy menjek én is." -kérleltem.

Edward csak egy pillanatig nézett maga elé majd bólintott. Elmosolyodtam majd csak kikászálodtam az ágyból majd bementem a fürdőbe és miután ott végeztem ahogy vissza mentem a szobába az ágyon ott volt egy ruha. Belebújtam a fehér pólóba, a zöld farmerba és mentem le a lépcsőn. Lent a nappaliban csak Alice volt, ő is a kanapén ült és olvasott egy magazint de ahogy meghallotta lépteim egyből felnézett rám majd lerakta és felém nézett.

"Szia Bella." -mosolygot rám.

"Esme csinált szendvicset reggelinek, ott van a konyhába." -intett Alice a konyha felé.

Én csak elmosolyodottam majd kimentem a konyhába ahol gyorsan megettem a reggelit majd vissza mentem a nappaliba Alichez.

"És most akkor most mi lesz?" -kérdeztem miközben megálltam a nappaliban.

"Elviszlek a többiekhez. És azért nem Edward maradt mert Jasper szeretett volna vele bemutatni valamit. Azt mondta hogy én csak később jövők szóval nagyjából ennyi." -mondta el Alice mire csak bólintottam. Valahogy nagyon rossz érzés kerített hatalmába, a baljós hangulat a gyomromba költözött és onnét kezdett feszíteni. Az aggodalmak és félelemek egyre jobban szorítottak maguk alá de nem hagytam hogy teljesen össze törjenek. Még nem. Alice felállt a kanapéról és elindult kifelé az ajtón, én mentem utána majd amikor kiértünk a ház elé ahol Alice a karjába emelt majd már száguldottunk is végig az ébredő erdőn. Furcsa volt hogy most egyáltalán nem lettem rosszul a futástól pedig Alice is természetfelettien gyorsan futott de most még többet akartam belőle. Még többet akartam így futni, még többet akartam ebből. Jól esett a száguldás és a sebesség mámorító érzése de sajnos mindez túl hamar véget ért. Kiértünk egy fákkal tarkított mezőre ahol a többiek álltak, Emmett és Edward egymással szemben kicsit távolabb a többiektől. Jasper pedig a háromszög másik csúcsaként figyelte őket. Amint megérkeztünk Edward egy pillanatig felém fordult és ezt kihasználva Emmett szerelmemnek rohant. Természetfeletti gyorsaságuk miatt nem láttam semmit a jelenetből csupán azt hallottam ahogy Edward és Emmett egymásnak ütközik. Mintha két hegy teljes erőből össze ütközött volna majd a hang elűltével Edward a földön feküdt. Alice időközben lerakott így a saját lábamon álltam és ahogy Edward felé indultam volna ő felállt a földről és Emmett felé indult. Most viszont szerelmem került ki győztesen a párbajból. Jasper végig őket nézte, figyelt minden apró mozdulatra és gondosan elemezte azt. Végül a fiúk által kevert hatalmas porfelhő elűlt és újra egymással szembe álltak. Hirtelen azonban a fülemet egy ág ropogása csapta meg. Hátra fordultam és megláttam hogy a sötét erdőből előbukkan 8 hatalmas farkas. Mindegyikük felségesen lépkedett előre. Megérkezett a falka. Legelől egy fekete farkas képében sétált Sam, mellette rozsdavörös farkasként Jake, Sam másik oldalán szürkeként Paul. Jake mellett megjelent egy világos szürke farkas ám ő alacsonyabb volt mint a többiek. A négy farkas mellé még négy másik is érkezett. Edwardék mind a farkasok felé fordultak. Majd csak Carlisle állt eléjük.

"Üdvözöllek titeket. Köszönjük hogy eljöttek. Mint tudjátok holnap kerül sor a csatára. Teljes mértékig elfogadjuk hogy nem harcoltak velünk de úgy gondoltuk jobb lenne ha tudnátok milyenek is az újszülöttek ha valakik is átjutnának rajtunk. Jasper." -mondta Carlisle majd vissza állt a sorba és Jasper sétált előre. Edward mellém sétált, Emmett pedig Rosalie mellé.

"Elöszőr is amit tudni kell az újszülötekről az az hogy teljes mértékig ösztön lények. Ha egyszer megérzik az emberi vér szagát esszüket vesztik és mindenáron táplállozni akarnak. Nem számít nekik az hogy mennyire feltűnően ölnek és az sem hogy hány ember hal meg miattuk. Fontos hogy ők sokkal erősebbek és gyorsabbak nálunk de emellett tapasztalanok is. Nem tudják hogy hogyan kell egy vámpírral szemben harconi. Fontos hogy nem tudnak a létezésetekről." -nézett Jasper a farkasokra. Majd mielőtt Jasper folytatta volna Edward megszólalt.

"Nem rossz ötlet. De Jaspert kell megkérdezned." -mondta és sejtettem hogy a farkasok gondolataira válaszolt.

A farkasok felé pillantottam majd csak azt láttam hogy Jake egyik pillanatban még farkas a következőben azonban emberként áll előttük miközben fekete ujjatlan pólójat és farmer rövidnadrágját igazgatja. Szemével engem keres majd csak elmosolyodik mikor a tekintettünk találkozik.