Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

A halál híre

1 hét múlva

Bella szemszöge

Lejártak az érettségik. Mindenből sikeres érettségit tettem 4- és átlaggal. Most éppen La-Puschban vagyok Jackkel és Leahval. Jack és Leah kéz a kézben sétálnak a parton, én mellettük haladva figyelem a tenger csapkodó hullámait.

"És lenne kedvetek eljönni egy mai érettségi bulira? A Cullenék rendezik." -fordultam Jacobék felé.

Jacob csak szótlanul nézett maga elé, Leah azonban mosolyogva nézte Jacket.

"Én benne vagyok. Jól hangzik. Te is Jack?" -kérdezte Leah mosolyogva.

Jake csak megvonta a vállát, majd csak nézett maga elé.

"Felőlem." -mondta közömbösen.

Tovább sétáltunk a parton, hamarosan Leah bejelentette hogy haza kell mennie, így ketten maradtunk. Sokat beszélgettünk Jackkel és amint leszállt az este közösen mentünk vissza Forksba. Leahat felvettük a kocsival és egyenesen a Cullen házhoz mentünk. Hát mit ne mondjak Alicék kitettek magukért, csodálatosan nézett ki az egész ház. Mindenhol szalagok lógtak a falon, az egész házban hangosan szólt a zene. Igazi party helyszín lett a házból. Hárman mentünk be az ajtón, én felmentem az emeletre Jake és Leah a földszinten maradtak, miközben a kajás asztalt letámadták. Fent egyből Edwardba botlottam. Szó szerint. Épp mentem felfelé, amikor is megbotlottam az utolsó lépcsőfokba, ám mielőtt az arcom találkozott volna a padlóval szerelmem karjaiba találtam magam. Edward kezével szorosan fogott.

"Köszönöm." -mondtam teljesen elpirulva.

Edward csak aranyos félmosollyal ajándékozott meg.

"Épp téged akartalak megkeresni. Ugye nem baj hogy meghívtak Jacobékat?" -kérdeztem.

"Semmi baj. Hiszen Bella ez a te bulid. A te érettségi bulid ez, azt hívsz meg akit csak szeretnél. És egyébként meg gratulálok." -mondta szerelemem, az utolsó mondat miatt pedig zavarta kezdtem el nézni a földet.

"Úgy hallom valaki akar valamit lent a földszinten tőled." -mondta Edward és a lépcső felé fordított.

Kérdőn felnéztem arcára de csak elmosolyodott. Elindultam vissza a nappaliba és az ajtó előtt ott állt Sam és Emily. Amint leértem Emily azonnal elém lépett majd csak megölelt.

"Gratulálok Bella az érettségihez." -mondta miután külön váltunk.

"Köszi."

"Én is gratulálok Bella." -mondta Sam is.

Csak halványan rá mosolyogtam majd Jacob lépett elém és előhúzott valamit a zsebéből. Egy apró karkötőt melynek a végén egy vonyító farkas volt. Nagyon szelíd volt, ugyan akkor nagyon szép is.

"Ballagási ajándék." -mondta.

"Köszönöm." -mondtam majd megöleltem.

Jack felrakta a jobb csuklómra majd csak rám mosolygott. Ezután csönd borult ránk, a tekintettem azonban megakadt valakin. Alice sétált le a lépcsőn arcán szokásos hatalmas mosolyjal de aztán hirtelen tekintette üvegessé vált, arcáról eltűnt a mosoly. Tudtam mit is jelent ez a változás. Látomása van. Oda mentem a lépcső aljához és néztem Alicet.

"Mit láttál?" -kérdeztem tőle mire ő féltő szemekkel nézett rám.

"Mi a helyzet?" -jelent meg mögöttem Jack és Sam.

"Victoria ide tart." -mondta Alice én pedig úgy éreztem mintha fejem felett össze csaptak volna a hullámok. Légzésem szapora lett, szívverésem a duplájára nőtt.

"Bella. Nyugalom. Lélegez." -hallottam meg a hátam mögül Edward hangját. Éreztem hogy kezét a vállamra rakja majd csak bele néztem arany szemébe. Kicsit sikerült megnyugodnom de még mindig féltem. Szerelemem megfogta a kezem majd felfelé vezetett a lépcsőn. Az emeleten bementünk Carlisle irodájába ahol már ott volt Jasper és Carlisle. Alice Jasper mellé sétált, mögöttünk Jacob és Sam jött be az ajtón.

"Jól van Alice akkor mond el mit láttál." -mondta Carlisle szokásos nyugodt hangján.

"Victoria egész idő alatt Seattleben bújkált, egy vámpír sereget hozott létre, de eddig nem láttam hiszen nem ő vezette a sereget hanem egy Ryan nevű fiú. A sereg egy 40 főt számlál, mind újszülött vámpír. Holnap után érkeznek meg." -mondta el Alice a látomását és minden egyéb tudnivalót.

"Az újszülött vámpírok mások mint mi." -szólalt meg mellettem Edward, gondolom a farkasoknak akart magyarázatot adni.

"Sokkalta erősebbek és gyorsabbak mint mi hiszen az emberi szövetek még ott vannak bennük. Ez az állapot néhány hónapig tart csak de ezalatt egyszerűen teljesen vadak. Ilyenkor vagyunk a legfékezhetetlenebbek, leggonoszabbak, minden megtennék az emberi vérért." -fejezte be Edward én pedig teljesen libabőrös lettem, éreztem a gericem mentén végig folyt izzadság cseppet.

Carlisle felállt az eddig kissé görnyedt állásból és Sam elé sétált.

"Sam. A várost fenyegeti valami ami mindnyájunknak próbléma. Közösen kell szembeszállni az ellenséggel és lezárni ezt a fejezetet. Számíthatunk a segítségetekre?" -kérdezte Carlisle tisztelet teljes hangon.

Sam sokáig nézett maga elé, arca megfontoltságot sugallt mikor megszólalt.

"Sajnálom Carlisle de nem segíthetek. Ahogy Edward mondta most a legveszélyesebbek és én nem tehetem ki ennek az egész falkát pont ezután hogy kezdünk újra feléledni. De igazad volt. A várost meg kell védenünk. Nem harcolunk a ti oldalatokon de a város körül egy láncot fogunk alkotni hogyha bárki is túljútna a ti vonalotokon mi megállítjuk. Sajnálom." -fejezte be Sam az ő beszédét majd csak lehajtott fejjel, az oldalán Jacobbal ment ki az ajtón.

Csend borult az egész szobára. Mindenki maga elé meredt és csak gondolkodott.

"Jól van. És akkor most mi lesz?" -törtem meg végül én a csendet.

"A farkasok nélkül gyengébbek vagyunk, de így sem hagyhatjuk hogy Victoria a városba tegye a lábát." -mondta Carlisle komoly elszántsággal.

"Szerintem az lenne a legjobb megoldás ha holnap mindannyian edzenénk, és a holnaputáni csatát egy erdőbeli tisztáson vívnánk meg. Sík terület, tökéletesen lesz a csatához plussz elég messze is van a várostól. " -mondta Jasper és olyan volt akár egy sereg parancsnoka aki minden lehetőséget felvázol.

"Eszedbe se jusson Bella." -szólt rám hirtelen dühtől izzó szemekkel Edward.

Tudtam mire is mondta. Arra gondoltam hogy én is segíthetnék nekik valahogyan. Mindegy hogy hogyan de nem fogom hagyni hogy mindannyian az életüket kockáztasák értem. Ha bárki meghal a családomból én is követtem hiszen ha nincs Victoria nincs ez az egész harc sem.

"Értsd meg Edward nem fogok elrejtőzni amíg ti mindent feláldoztok értem." -mondtam elszántan. Ha a Cullen család elbukik én is velük bukok.