Mikor a Nap sötétbe borul(Twilight Fanfiction)

Találkozás

Régi ismerős

(Bella szemszöge)

Teljesen sokkoltan néztem Edwardra de ő csak nyugodtan várta mi is lesz a reakcióm. Egyrészt jó lett volna újra látni anyát másrészt viszont nem értettem semmit. Miért pont most, ilyen hirtelen és bejelentés nélkül. És akkor eszembe jutott a látomás. Hogy milyen dühös és rémült volt az arcuk és tudtam hogy valami más van e mögött. De Edwardnak ezt nem kell tudnia így csak találtam egy jó kifogást.

"Edward mi lesz Charlieval?" -kérdeztem hisz tudtam hogy most nem engedne el az érettségik előtt.

"Semmi." -mondta majd hallani lehetett a dudaszót az utca felől.

Felálltam, átmentem a konyhába és kivettem Charlienak a tányért és elkezdtem melegíteni a húst. Persze Edward is követett. Charlie kulcsa megmozdult a zárban majd csak a szokásos kérdés hallatszott.

"Bella. Te vagy az?" -ordított át Charlie.

"Igen itt vagyok a konyhába." -szóltam vissza.

Charlie magas alakja megjelent az ajtóba.

"Ó, szia Edward." -vette észre Charlie hogy szerelmem is itt van.

"Jó napot kívánok rendőr főnők úr." -mondta Edward tisztelett teljesen.

Hiába telt el annyi idő Charlie még mindig nem békélt meg teljesen Edwarddal.

Charlie leült enni én pedig csak leültem vele szembe. Edward pedig a pultnak dőlve állt. Őt néztem de ő csak nézett a semmibe egészen addig amig rám nem nézett és elmosolyodott. Tudtam hogy ez a mosoly jelentett valamit.

"Na és akkor Bella." -kezdte el Edward úgy mintha épp most jutott volna eszébe valami fontos.

"Hogy döntöttél a hétvégével kapcsolatban?" -kérdezte Edward és én pedig csak megfagytam.

"Mi lenne hétvégén?" -kérdezte Charlie miközben tekintetétt Edward és köztem tartotta.

"Csupán arról lenne szó uram hogy Bella Carlisletől és Esmetől a születésnapjára két repülő jegyet kapott amivel meg tudja látogatni az édes anyát. Hamarosan lejár és arra gondoltam hogy most hétvégén elutazhatnánk." -fejezte be Edward a monolgót.

Én óvatosan Charlie felé sandítottam aki dühösen szugerált engem és Edwardot felváltva. Majd nagy levegőt vett és ezzel arca újra semmi érzelmet nem mutatott.

"Miért pont most Bella?" -kérdezte Charlie.

Nagy levegőt vettem majd kimondtam azt ami elöszőr eszembe jutott.

"Már hiányzik anya. Utoljára akkor láttam amikor Phohenixbe voltam. Az óta sok idő telt el." -mondtam ki és láttam az arcán hogy hisz nekem.

"Rendben." -mondta Charlie.

Holnap délelőtt már anyámmal sétáltunk a tengerparton. Edward a házba maradt mondván túlzottan napérzékeny.

"Jó látni hogy ennyire jobban vagytok Edwarddal. Igazán rendes fiúnak tűnik. És az a pillantás ahogy rád néz." -mondta anya amolya mindent tudok pillantással.

"Nem értem mire gondolsz." -mondtam teljesen zavarba miközben a tengerparti homokot néztem a lábam alatt.

"Olyan furcsán néz rád. Egyrészről olyan mintha egyik percben azon gondokodna hogy hogyan öljön meg, a másik percben pedig képes lenne a testével védelmezni. És nem csak ez. Ha ő egy kicsit is mozdul te ugyan úgy. És ez fordítva is."

"Nem tudom mi csak..." -kezdtem volna el.

"Szerelmesek vagytok. Tudom. Viszont szeretném ha csak oyan döntéseket hoznál ami neked jó. Hiszen neked majd velük élned. És egy pillanatra gondold végig mik is lesznek a döntéseidnek a következményei." -mondta anya komolyan miközben rám nézett.

"Na jó ez túl komoly." -mondtam nevetve.

"Tudom de tényleg azt szeretném hogy ezt megtetted." -mondta anya mire csak bólintottam.

A nap hátralevő része gyorsan eltelt. Sokat beszélgettünk anyával és amikor haza mentünk Edward is csatlakozott majd Phill is. Jó volt hiszen látthatam hogy anyám élete tényleg boldog és teljes.

Este lefekvés előtt úgy döntöttünk hogy egy vendég szoba van csak a másik meg anyámék szobájában van hogy én alszok anyáékkal de Edward erősködött hogy majd ő. És persze hogy így lett. Bementem a vendég szobába és mivel anyák is alszanak már Edward ott várt. Hozzá bújtam majd csak hallgatam finoman dudolásat amint az altatómat énekli. Lassan elnyomott az álom. Nem volt jó éjszakám hiszen egy szörnyű álom kísértett. Elöszőr azt láttam hogy ájultan fekszek Edward karjaiban, végtagjaim ernyedten lógtak, arcomon semmiféle érzelem nem látszott. Aztán azt láttam ahogy egy évvel ezelőtt Phohenixben a ballet termemben James letérdel mellém miközben nekem egyre nehezebb ébren maradnom. Fejemből folyt a vér majd csak azt ahogy kéjes élvezettel beleharap a kezembe. Az a néhány pillanat ahogy fogai bőrőmbe marnak olyan volt mintha egy öröké valóságig tartana. Aztán mindez eltűnt. Helyette megjelent Victoria, haja még mindig úgy lobogott akár a tűz, arcán gúnyos vigyor látszodik, szeme fekete és a bosszú vágya ég benne. Fehér kezét felemelte és láttam hogy egy szál vörös rózsát tart benne. Szájához emelte majd csak beleharapott. A gyönyörű, egymást keresztező szirmokból nem maradt semmi csupán barna, elszáradt szirmok. A virág kiesik kezéből és elszáradva hullik le. Majd csak egy fehér falon előttem egy fekete folyadék folyik le. Tudtam hogy mi is az. A vámpírok mérge. És akkor az álomnak vége szakadt. Riadtan ültem fel az ágyban. Szomorúan tapasztaltam hogy Edward nincs mellettem de ahogy néztem a redőny apró csíkjain beérkező napsugarakat tudtam hogy már reggel van. Felálltam az ágyból és a mai ruhákkal a kezemben átmentem a fürdőbe. Ott belenéztem a tükörbe és teljesen elborzadtam magamtól. Hajam köcos volt, szemem alatt hatalmas ráncok étlenkedtek, a bőrőm még a korábbinál is sápatabb volt. Hideg vízet fröcsköltem az arcomba majd csak elvégeztem a szokásos feladataimat. Kimentem a fürdőből egyenesen le a konyhába ahol ott ült mindenki.

"Jó reggelt." -köszöntem. Anya épp reggelit készített, Phill az asztalnál ült és újságot olvasott, Edward meg csak nézett maga elé. Oda mentem mögé és puszit nyomtam az arcára. Ő elmosolyodott majd felállt és intett hogy üljek le. A maj nap is gyorsan eltelt, sokat beszélgettünk anyáékkal de sajnos eljött az idő hogy haza kelljen mennünk. Mert nekem már az otthonom Forks. Az az esős kisváros ahol megismertem a világ titkait. Olyan dolgokat melyekről egy átlagos embernek fogalma sem lehet. Amint haza értünk Edward kitett a házunknál majd ő haza ment. Mondani akartam hogy köszönjr meg a jegyeket de jobb lett volna személyesen.

"Szia apa megjöttem." -mondtam hangosan mire Charlie csak megjelent a szoba ajtóban.

"Szia Bells. Na mesélj milyen volt." -mondta Charlie.

Nagyjából elmondtam neki hogy milyen is volt majd utána egyből mentem fel aludni hiszen a tegnap esti álom miatt nem aludtam valami sokat.