Túlélőtábor*BEFEJEZETT*

9.rész

-Dögölj meg , és Gwin az enyém!- mondta , majd hallom ahogy a léptei halkulnak , elment .Egyre nehezebb , befeküdtem  az ágy alá ,az egyik nővér elkapta a lábamat .
Amikor.......

*Rommen szemszöge*

-lövéseket hallok az ajtó felöl,  érzem ahogy a koborlók vére az arcomra fröccsen , a holtak  elengedték a lábamat , egy kéz nyúl felém , kihúz .
Egy zöld szemű , ősz hajú, bajszos férfi mentett meg , nemismer de mégis megmentett . A bajszára rá száradt a vér  ,kezet nyújt
- Én Rob vagyok -nyújtom neki az enyémet is
-Rommen
-Nagyon örülök Rommen , én vagyok a kórház igazgatója,  gyere a tanárod már keres.- kimegy az ajtón ,megyek utánna.
-mond- mondja nekem
-mit?
-amit mondani akarsz ,látom amikor nyitod a szádat de nemnondasz semmit.
-igazából nemtudom ,hogy köszönjem
meg ,hogy ön megmentett, és azon is gondolkozom miért tette.-megláll elém.
-Tudod Rommen a több milliárd emberből mára már csak pár ezren élhetünk,  és minden emberi élet egy csoda,amit megkell védeni amig megtisztítjuk a földet az előholtaktól.-mondja majd tovább megy.
-Ön szerint megtudjuk tisztítani a földet tőlük? -kérdezem
-Az emberiség bármire képes, csak gondolj vissza ,mikor felfedezték Amerikát,  mikor az agyatlan ősemberekből értelmes tudósok váltak.
-Remélem igaza van .

-Rommen végre már azt hittük meghaltál- mondja a tanár úr majd megölel - Levi ramnéz , a szemeit kezdte forgatni , én meg gyilkos szemeket  vetettem rá .
-Na induljunk , ja Rommen még nem ismered őket -mutatott rá az ismeretlen emberekre ,két  nő akik kék műtős ruhában vannak , és egy fehér zakós csávóra .
- Ő itt Mónika -barna szem ,barna haj .
-Anett- vörös barnás haj kék szem .
-Dávid -kigyúrt barna haj ,zöld szem ,fiatalabb mint Rob.

- kilépünk  a kórházból megrohamoztak minket , Mónit elis kapták , Dávidot pedig a lábán harapták meg le is kellett vágni a lábát a kocsiban , gyorsan beültünk , elcsaptunk pár holtat, de nagynehezen kivezettünk az útra.

☆☆☆

-visszatértünk a szálláshelyre , Gwin futott ki , kicsit még sántított, Levi meg ki se szált amikor Gwin a nyakába ugrott .
-Szia -köszöntem kedvesen ,de rám se nézett, mivan ezzel??
-Sziaa!!!-mondom hangosabban, de semmi

A csapat összebarátkozott a kórházi emberekkel akik mostmár a tábor  tagjai , hajnali 6 kor értünk vissza és reggel 9 kor indultunk Londonba .

*Gwin szemszöge*

Nemszóltam Rommenhez , rá se néztem , nemtudom mi igaz abból amit mondott "Michel" de én ebbe nem akarok belekeveredni ,inkább kimaradok és békén hagyom Romment ,amúgyis hülye érzéseket kezdtem érezni Rommen iránt , ami nem helyes mert ott van nekem Levi , úgyhogy vége  a Rommen tájmnak most következik a Levi tájm . De a sors már  megin azt akarja ,hogy öngyilkos merényletet kövessek el ,  miért is? Na találjátok ki, kik mellett kell ülnöm a kocsiban 17 órán keresztül? Igen "Michel" és Rommen mellé , mert a lakókocsiban nemvolt üzemanyag ezért két autóval indultunk el , és hát Levit és engem szétválasztottak . Egész végig azt kellett hallgatnom és nézni ahogy ezek itt "csinálják éppen egymást " igen ez jó megfogalmazás volt , köszönjük Gwin .

Egyszer , kétszer "véletlenül" odanéztem , az én" odanézéseim" mindig csak odanéztem aztán oldalra húztam a fejemet ,mintha nemláttam volna semmit ,de épp akkor pillantottuk meg egymást Rommennel  , ha ránézek csak az jut eszembe ,hogy csak egy fogadás vagyok számára , nem egy barát ,vagy  egy lány , és sosem fogok tetszeni neki úgy....
,sosem fogok belé szerettni , és ő se belém , sosem leszünk együtt, lesujtottam a szememet , a kezemet néztem , aztán visszaemlékeztem amikor kihúzott a polc alól .

-Rommen elkell menned, mert ha nem akkor te is meghalsz .
-Nemhagylak itt érted? Sosem hagynálak .

Az volt az a perc amikor rájöttem , hogy ő nem az akit én gondoltam, azt hittem ott fog hagyni , hogy a saját bőrét mentse , de nemtette ,de lehet csak a fogadás része volt , hogy jobban megtetszen nekem . Nem Gwin ezt be kell fejezned .

***

-ideértünk Londonba , az ismerős hely ahol felnőttem már nem ugyan az ami volt , már nem mehetek anyuékkal a kedvenc cukrászdánkban minden vasárnap,  már nem rajzolhatok suli után a kedvenc parkomban , már nem.

***

Este 11 óra  ,egy hotelben szálltunk meg, mindenki elfoglalt egy szobát majd mindenki aludni tért , és ekkor tudtam , hogy itt az idő ,  a szüleim keresésére kell induljak .       Kiszöktem az ablakon , hálaisten a 1-dik emeleten voltunk .

***

Megérkeztem , itt állok az ajtó előtt,  az ajtó mellett van egy virág cserép ami alatt a hàzkulcs van .
-elforgatom a zárban a kulcsot , belépek a házba ahol már 4 hónapja nem voltam  .
-Hahóó.... Anya ...Annie .....apa!!-kiabálom . Egy mandarin gurul le a lépcsőn.
-Annie?!-lépteket hallok  fentről ,a koborló rám vicsorog, futni kezd felém, a ruháját mintha már láttam volna...-befutok a konyhába, az asztalon  kiskori fényképek hevernek,  egy kép amin mind a négyen rajta vagyunk  , a ruha ami a koborló volt , az apukám ruhája -könnybe lábad a szemem , apa elkezdi csapkódni a konyha ajtót ,vagyis mostmár csak koborló .Bezártam mikor bejötem -betörte az ajtót, pohárral kezdtem dobálni , elesett de nem ált le ,én pedig  befutottam a wc-be , a hátammal támasztottam az ajtót, olyan erős volt, hogy belökte azt ,mindennel dobáltam , és persze a fegyvereket amiket magammal hoztam ,persze ,hogy leraktam az asztalra ami a konyhában van , ügyes vagy Gwin most tapsolnék magamnak de most nem érek rá .-belöktem a kádba ,majd kifutottam a konyhába a fenyverekért , hallom ahogy kimászik a kádól .Már majdnem kiléptem az házból amikor két kéz visszahúz , és leránt a földre , az apából lett koborló rátérdel a lábamra  , kezemmel tartom a vállát ,a szája majdnem , hogy a nyakamon helyezkedik , fogai rodhatttak , de nincs rajta vér , akkor én leszek az első ember kajája , jó étvágyat!  Nem birom tovább,  engedem magam a koborlónak , itt a vége , eddig éltem.
Ekkor......