Captain's Sister

part 4

Másnap reggel korán kelltünk, elintéztünk mindent és a megbeszélt időpontra oda is értünk a toborzó helyre. Erskine már ott állt két emberrel együtt. Az egyik egy idősebb férfi morcos tekintettel és őszülő hajjal. A másik személy egy nő volt. Barna haja szépen megvolt csinálva, száját vörös rúzszsal tette virítóvá a gyönyörű arcán. Mind a férfi mind a nő katonai egyenruhát viselt. "Mr. Rogers. Örülök hogy eljöttek. "Üdvözölt mind kettőnket Erskine. Lexie közelebb húzódott hozzám. Nem szerette túlságosan az idegdneket. "Jöjjenek velünk." szólalt meg hivatalosan a hölgy és elindultunk egy autó felé. Beültünk egy fekete kocsiba. A nő mellé leült Lexie majd aztán én, ő mellette foglaltam helyet. "Amúgy a nevem Margereth Carter." Mutatkozott be amint elindultunk az autóval "Alexandra és Steve Rogers" muttam magunkra hogy képben legyen a nevünkkel. "Ön is a seregben van?" Kérdezte Lexie hatalmas kiskutya szemekkel Peggyfelé fordulva. "Igen drágám. Én fogom kiképezni az újoncokat." Válaszolt Peggy kedvesen egy mosoly kiséretében. "Akkor ne legyen vele túl kemény. Még szükségem lesz rá." Mutatott az irányomba Lexie a társalgás közepette. Peggy csak elmosolyodott. Majd egy kis autókázás elteltével kinézett az ablakon. "Megérkeztünk." szólalt meg egy kis idő elteltével. A hely egy katonai tábor volt ahol majd kiképeznek minket. Amint beléptünk a területre kaptunk egy szállást és kaptam katonai edzőruhát a kiképzésekhez. Egyszerű fehér póló meg egy terepmintás hosszúnadrág, plusz egy katonai bakancs. Miután kicsit elrendezkettünk már hívtak is kiképzésre. Peggy Carter egy fém síppal a kezében fel alá járkált egy újjoncokból felsorakozott csapat elött amiben jómagam is helyetkaptam. Volt aki lenézte Peggy-t mert nő volt, de ő higgattan és hihetetlen vagányan kioktatta a bunkót és megmutatta hogy ki is a főnök ezen a helyen. "100 fekvőtámasz...most." Fújt bele a sípjába majd mindenki a földöntermett és elkezdte magát teljes testbedobással kinyomni magát a földtől. "Gyorsabban. A nagyanyám jobban csinálja, az isten nyugosztalja." Szólt ránk Peggy a feladat közepette. Lexie a távolban üllt egy fa alatt és hallottam ahogy Peggy benyögésén kuncog. Másnap futás volt az állóképességünk növelésének érdekében. Megálltunk egy hatalmas zászló oszlopnál. "Látják odafent azt a zászlót?" kérdezte a fáradtságtól lihegő csapattól az őrnagy.
"Azt, ott fent senki nem tudta leszedni 17 éve. Aki mégis letudja onnan hozni és a kezembe nyomja az visszafele már azzon a kocsin utazhat vissza kényelmesen." Biccentett a hátunk mögé ahol Peggy és Lexis egy dzsipben üllt. Mindeki azzon nyomban egymást noszogatva, lökdösve sietett a zászlórúdhoz. Én a háttérben álltam és próbáltam csillapítani a zakatoló pulzusom. Mikor már lement a nagy had és a kiképzőnk már indult is volna, mert senki se nyújtotta át neki a zászlót. Odaléptem a zászlót tartó rúdhoz, lehajoltam és kihúztam egy csavart amitől az oszlop ledőlt én meg kényelmesen odasétáltam a zászlóért majd a férfi kezébe adtam azt. Mindeki tátott szájjal bámúlt rám amikor a autóhoz közeledtem és felültem rá. Lexie hatalmas vigyorral fogadott míg Peggyn egy elismerő pillantást véltem felfedezni. "Indulhatunk?" Kérdeztem egy kis mosollyal az ajkamon. Peggy nem szólván semmit előrefordult és beindította az autót. Kényelmesen utaztam vissza a táborba míg a többiek kifuthatták a belüket is. Már jó ideje voltunk a katonai támaszponton de sajnos az én állóképességem nem sokat javult bármennyire is igyekeztem. Miközben helyben futottunk a kiképző tisztek kb 5 lépésre tőlünk tanácskoztak valamiről. "Én nem hinném hogy ő a legalkalmasabb erre." Mondta Phillips örmester zsörtölődően felém pillantva. Peggy nem volt vele egy véleményen látszólag. Egyszer csak nem is tudom honnan egy gránát repült a helyben futók közé. Azon nyomban rávetődtem. "Menjetek. Rohanjatok." szóltam a többiekre hogy mentsék az életüket. Megvoltam rémülve de ezt kellett cselekednem. A szívem ezt diktálta. Senki se mozdult. Mikor már az adrenalin ami a testemben szétáradt kezdett vissza vonulni és a gránát nem robbant fel rájöttem higy ez csak egy gyakorló gránát volt. Felnéztem a körülöttem állókra. "Ez egy teszt volt?" lihegtem kissé megkönnyebbülten a tudattól hogy nem robban a bomba amin éppen vagyok. Peggy egy 'én megmondtam' tekintettel fordult vissza Phillips örmesterhez. Este a kabinunkban ülltünk Lexievel és beszélgettünk amikor a Doktor Erskine belépett az ajtón. "Holnap...elvégezzük a szuperkatona beavatkozást. Ha még mindig ezt akarja?!" Nézett rám az ágyam szélénél állva. "Persze...ezt szeretném." Bólogattam. "Akkor pihenje ki magát. Holnap történelmet írunk." Búcsúzott el és azzal ki is sétált az ajtón. "Rendben Lexie...hallottad...irány az ágy." Álltam fel és be takartam a hugom. "Jó éjt Steve." Mondta ásításva. "Jó éjszakát Lexie." Mosolyodtam el majd én is  bebújtam az ágyba.