Captain's Sister

part 22

Másnap reggel a vizit után az orvosom mindent rendben talált ezért azt mondták haza mehetek de ne csináljak semmi megterhelőt, hogy a sebem ne nyíljon szét. "Kész vagytok?" Kérdezte Bucky a kórterem elött állva. "Aha. Mehetünk." Ültem bele a tolószékbe. "Irány haza." Vette át az ápolónőtől a kerekes szék irányításának lehetőségét Steve. Kigurultunk a kórház bejáratán és ott várt ránk a kis kék bogárhátú ami hazafuvaroz majd minket. "Óvatosan Lexie." Szólt rám Steve amint a székből kiszáltam hogy átmásszak a kocsiba. "Tudom...óvatos vagyok." Forgatam a szemem. Nem telt bele sok időbe hogy haza érjünk. A sebem eléggé fájt a megterheléstől és alig vártam hogy az ágyamban pihenhessek távol a kórházi léttől.

Amerika kapitány szemszöge:

Lexiet hazahoztuk a kórházból és most itthon lábadozik. "Kérsz valamit inni?" Kérdeztem meg a kanapén pihenő hugom. "Nem köszi." Mondta és le se vette a szemét a tv képernyőről. "Ma alig ittál." Korholtam le. "De nem vagyok szomjas." Válaszolta. Nem akartam vitatkozni vele így inkább leültem mellé a kanapéra. "Mit nézünk?" Kérdeztem, amint átkaroltam a vállát. "Izombie." Mosolygott Lexie. "Hát jó. És miről szól?" Érdeklődtem meg habár nem vagyok nagy rajongója az efféle témának. "Van egy nő Liv aki zombi lett és a rendőrségi hullaházban dolgozik hogy agyhoz jusson. Amikor megeszi valaki agyát az emlékei bevillanásként jelennek meg Liv-nél. És átveszi az adott agy tulajdonosának a viselkedését." Mesélte Lexie izgatottan a sorozat ismertetőjét. "Nem hangzik rosszúl." Mondtam. "Ja és segít a gyilkosságok megoldásában egy nyomozónak." Tette még hozzá Lexie. "Az a szőke Liv?" Kérdeztem a képernyőre mutatva. "Aha" bólintott Lexie és csendben néztük tovább a sorozatot. Pár perc múlva rezgett a telefonom. "A manóba. El kell mennem Peruba a csapattal." Néztem az üzenetet amit Tony küldött.
"Rendben menj csak. Elleszek." Mondta Lexie. "Nem hagylak egyedül." Ellenkeztem. "És Bucky?" Mutatott a hugom Bucky szobájának irányába. "Ő is jön velünk." Válaszoltam. "Akkor viszel magaddal?" Kérdezett rá Lexie. "Nem...mész a Playgroundra." Mondtam kieszelvén hogy hol a legbiztonságosabb a hugomnak. "Nem kell....tudok vigyáni magamra." Ingatta a fejét Lexie. "Nincs apelláta. Mész a SHIELD-hez. Ők biztos tudnak rád vigyázni." Álltam fel a kanapéról. "Rendben." Adta be a derekát Lexie. "Gyere segítek felálni. Aztán pakoljuk össze a cuccod amit a SHIELD-hez viszel." Nyújtottam ki a karom hogy felhúzzam Lexie-t a kanapéról. "Mi? Több napig kell ott lennem?" Kérdezett rá meglepődve. "Lehetséges. Jobb ha előre gondolkozunk." Válaszoltam. "Nem változtál semmit 70 év alatt." Mosolygott a hugom és nevetve megcsóválta a fejét. Bementünk a szobájába és összeszedtük a számára kellő holmikat. "Gyere Lexie. Itt van Phil Coulson." Szóltam a hugomnak. "Köszönöm Coulson ügynök hogy figyel majd rá." Ráztam kezet Phil-lel. "Magáért mindent, uram." Mondta Phil izgatottan. "Itt vagyok." Lépett mellénk Lexie a hátizsákjával az oldalán. "Azt add ide. Nem emelhetsz nehezet." Vettem át a táskáját. "Coulson, ne féljen rászólni ha valami olyat csinál amit nem szabad." Kötöttem Phil lelkére. "Úgy lesz,uram." Bólintott Coulson ügynök. Lekísértem őket az autóig. "Viselkedj jól. Fogadj szót Coulson ügynöknek. És ne csinálj semmi olyat amit nem lehet." Szóltam Lexienek. "Te meg vigyázz magadra és a csapatra." Ölelt át Lexie búcsú gyanánt. "Szeretlek." Mondtam mikor beült az autóba. "Én is." Integetett az anyós ülésről Lexie. Majd elhajtottak. Èn is összeszedtem a holmim majd a Toronyba mentem ahol a csapattal Peru felé vettük az utunk.