Captain's Sister

part 8

Sokan voltak és hangos fegyverdörej volt mindenfele. Akit lehettem elláttam amilyen gyorsan csak lehetett. Volt akit egy kocsiig kellett vonszolnom mert olyan helyen volt ahol bármikor rálőhettek volna. Miután ellátam a sebeit megláttam a bátyám. Roppant boldog lettem hogy látszólag semmi baja sem volt. Láttam hogy egy elenséges ember hátulról közelít Steve irányába. Felkaptam az általam ellátott sérült fegyverét és lelőttem az embert. Nem hittem el hogy ezt tettem. Ledobtam a kezemből a fegyvert. Kiontottam egy életet..de ha nem teszem olyas valakiét ontja ki aki számomra a legfontosabb. Felvettem ismét a fegyvert és Steve után mentem. Így biztos hogy fedezi valaki. Láttam ahogy Bucky csatlakozik hozzá és közösen mennek előre. Követtem őket közben meg én is rálőttem az engem vagy éppen az ő rájuk lövőkre. Egy vonatra siettek fel hát ugyan ezt tettem én is. Elbújtam egy láda mögött. Tudtam hogy Steve nem örülne annak ha ott látna ezért titokban kellet ügyködnöm. A vonaton sem maradt abba a lövöldözés Steve valaki után sietett míg Bucky maradt hogy fedezze. Egyszercsak hírtelen az ellenfél Buckyt kirugta a vonat kabinból. Alattunk csak a mélység tátongott mivel a hegyek és sziklák között robogott a vonatunk. El se tudtam hinni. A szívem talán egy pillanatra megállt. Bucky...olyan volt mintha a második bátyám lett volna. Sose látom majd többet a vigyort az arcán. Felálltam hát a búvóhelyemről és a férfire kezdtem lőni. Láttam hogy Steve pajzsa a földön van. Felkaptam hogy védjem magam a lövedékek áradatától. Amint hátráltam egy másik idegen férfi került mögém a semmiből. Fegyverével egy hatalmasat csapott a fejemre amitől minden sötétbe borult.

Mikor felébredtem egy sötét hüvös helyen találtam magam. Egy fém asztalhoz kikötözve. A látásom még homályos volt a fejemre mért ütés után. "Felébredtünk?" Hallottam egy mély férfi hangot német akcentussal a hátam mögül megszólalni."Ho..hol vagyok? Ki maga?" Próbáltam a fejemet olyan irányba állítani hogy lássam a férfit, de a fejem is szíjjal volt rögzitve. "Ne aggódj a lehető legjobb helyen vagy. Alexandra Rogers." Lépett mellém a férfi. Ahogy kimondta a nevem a hideg is kirázott. "Mit akar tőlem?" Kérdeztem a sírás határán állva. "Majd meglátod igérem." Mondta azzal ki is sétált a helységből. Halottam a léptei súlyosságát amint hangos kopogással végighaladt a fém padlózaton.