Captain's Sister

part 12

Reggel felkeltem és észrevettem hogy Lexie nincs a kanapén. A pokróc amivel betakartam összevolt szépen hajtva és a kanapé végében foglalt helyet. "Lexie? Lexie?" Szólítgattam amint benéztem a kanapé mögé majd körbejártam érte az egész lakást. De nem volt sehol. Bucky kilépett a szobájából. "Nem láttad Lexiet?" Kérdeztem aggódva. Emlékszem, Lexie Kb 5 éves lehetett amikor lementünk a közeli játszótérre szórakozni. Egy pillanatra vettem le róla a tekintetem és eltünt. Egy fa mögött találtam rá, mert bújócskázni akart. Akkor is, ott is ez a pánikszerű érzés fogott el. "Tegnap kaptam vissza a hugom és most ismét elveszítettem." Mondtam letörten és leültem a kanapéra. "Sajnálom Steve...de meglesz. Egyszer megtaláltuk akkor ismét megfogjuk. Addj neki egy kis időt." Veregette meg a vállam vigasztalás gyanánt Bucky. Egyszecsak kinyílt a bejárati ajtó és a hugom lépett be rajta. "Reggelt." Mondta amint megpillantott minket. "Merre voltál?" Kérdeztem felvont szemöldökkel és azonnal talpon termettem. "Futni mentem." Válaszolta miközben töltött magának egy pohár vizet. "Ez nagyon veszélyes....eltévedhettél volna vagy akár bánthatott is volna valaki." Szídtam le Lexie-t. "Steve...ügye képben vagy vele hogy egy gombostűvel 6féle képpen tudok valakit megölni?!" Nézett rám Lexie. Nem tudtam mit feleljek és Buckyra pillantottam. Bucky Lexievel egyetértvén csak biccentet és vállat vont. "Hogy vagy?" Váltottam témát. "Jobban...azthiszem." Mondta Lexie összehúzva a szemöldökét. "Reggel átnéztem a dobozt...amit tegnap mutattál. Remélem nem gond?!" Nézett rám a hugom. "Nem..nem dehogy. Bármikor megnézheted." Mondtam boldogan. "Volt benne valami ismerős?" Kérdezett rá Bucky.
"Aha...ez a kép." Húzott ki a zsebéből Lexie egy képet amit még anya készített rólunk a parkban. "Emlékszel a napra mikor készült?" Pillantottam fel a képről Lexiere. "Igen...aznap anyával kimentünk abba parkba...ami közel volt a lakáshoz. Kacsákat etettünk és..és fogocskáztunk. Meg...azthittem hogy elhagytam Puffy-t a plüsskutyám...és kiderült hogy anya táskájában volt mindvégig." Mosolyodott el Lexie. "Jó kis nap volt." Vigyorogtam rá a hugomra. "Ügye nem gond hogy elraktam!?" Kérdezte Lexie aggodalommal felcsillanva a hangjában. "Azt a képet teszed el amelyiket akarod." Nyugtatam meg. "Veled máshol is találkoztam már?" Mondta Lexie hírtelen Buckyra nézve. "Prága." Szólalt meg Bucky szomorúan. Lexie behunyta a szemét egy pillanatra,majd fájdalom ült ki az arcára. "Te...hogy..hogy bírkozól meg az ilyen emlékekkel?" Kérdezte Lexie amint egy könycsepp folyt végig az arcán. "Nehezen...próbálom valahogy meggyőzni magam hogy az nem én voltam. Hogy az igazi én sose tenne olyat." Mondta Bucky őszinteség sugározván a szavaiból. "Mi..Mi történt Prágában? Ha rákérdezhetek?"  Néztem Lexiere, majd Buckyra fordítottam a tekintetem. "Semmi jó. Ártatlan emberek halltak meg. Miattam." Szólalt meg Lexie sírva. Odamentem hozzá és a fejét a két kezem közé fogtam hogy rámnézzen. "Lexie...hallgas meg...te jó ember vagy...nem tehetsz róla...hogy olyan..olyan barmok erre kényszerítettek." Töröltem le hüvelykujjammal a könnyeit, majd egy puszit nyomtam a homlokára. "Ez neked is ugyan úgy szól Buck." Álltam fel és fordultam Bucky irányába. "Mit csináljunk ma?" Kérdeztem témaváltás gyanánt. "Lehetne...hogy vásároljunk pár ruhát nekem?" Kérdezte Lexie és akkor vettem észre hogy az én pólóm és edző nadrágom van rajta ami hát igen...kissé nagynak bizonyult. "Persze." Mosolyogtam rá. "Bucky? Te is jössz?" Kérdezte Lexie. "Nem is tudom..." Óckódott Buck az ötlettől. "Kérlek!" Nézett Lexie azokkal a kiskutyaszemekkel amiknek nem lehet nemet mondani. "Rendben...de csak is te miattad Kölyök." Dobta be végül a derekát a cimborám.