Captain's Sister

part 21

Lexie Rogers szemszöge:

Mikor Steve kisétált kitakaróztam és felhúztam a korháztól kapott köpenyemet hogy megnézhessem az újonnan szerzett sebem. "Áááu...ennek nyoma marad." Mondtam kezem levévén a kötésről ami a sebem borította. Felpillantottam az infúziós álványon lógó tubusra. "Oké...lefolyt." kezdtem el letekerni a csövet a barnülről. Az ágyam melletti kis asztalon volt a brnülhöz tartozó apró kis kupak. "A fene....nem érem el." Nyújtottam ki a kezem de messze volt. "Ne..ne..ne..ne.ne.." néztem branülből elűbukkanó friss piros vérem.
Jobban nekirugaszkottam, hogy elérjem a kupakot. "Megvan." Örültem fel és gyorsan rácsavartam a branülre. "Kicsit véres lettem...de nem baj." Legyintettem és letöröltem a korházi ruhámmal a vért. "Hogy van a kis beteg?" Lépett be egyszercsak az orvos és mögötte meg a bátyám ballagott. "Élek...ami elég jó." Válaszoltam. "Levették a sóoldatot?" Kérdezett rá az állvány mellet állva az orvos. "Nem...én tekertem ki." Vállaltam fel. Szúrós pillantást kaptam az orvosomtól. "Régen ápoló voltam." Mondtam. "Az oviban ?" Nevetett az orvos. "Nem. Még a seregben." Válaszoltam tök természetesen. "Mi?" Kérdezte az orvos. "Semmi...csak vicceltem.." Jöttem rá hogy nem tudja az élettörténetem. "Feltennék pár kérdést. De csak 4 szemközt a kisasszonytól." Szólt az orvos Steve-nek miközben a pulzusom nézte. "Rendben....kint várok." Bólintott és kiment. "A sebhelyekről akarok beszélni veled. A bátyád tette őket?" Üllt le a székre az orvos. "Steve? Nem...nem...ő sose bántana." Ráztam meg a fejem. "Akkor te okoztad magadnak ezeket?" Nézett a szemembe az orvos. "Csak a csuklómon lévőket." Néztem rá a hegekre. "Akkor ki tette?" Kérdezett rá az orvos. "Ha elmondanám őrültnek nézne." Mondtam. "Tégy próbára." Intett az doki hogy beszéljek. "Autó balesetem volt." Nem mondhattam el az igazságot így kitaláltam gyorsan egy hazugságot. Ami valójában nem volt teljesen hazugság mert volt már autó balesetem és abból maradt is egy hegem a vállamnál. "És ez olyan őrültség hogy nem hinném el?" Húzta fel a szemöldökét a doktor. "Én vezettem. Még 13-14 voltam." Kreáltam tovább a hazugságot. "Értem...akkor nem kellenek a gyámügyisek." Írt valamit egy lapra majd felállt és elsétált. Steve azonnal bejött ahogy kinyílt az ajtó. "Mit kérdezett?" Állt meg mellettem a bátyám. "Azt hogy versz e?!" Nevettem el magam. "Remélem nemmel válaszoltál." Foglalt helyet a széken Steve. "Kopp kopp...jöhetnek a látogatók?" Szólalt meg Natasha az ajtóban állva. "Persze." Bólintottam. Egyszecsak a csapat sétált át az ajtóm küszöbén. Mindenki ott volt a kórteremben és felőlem érdeklődtek. Tony egy hatalmas plüss macit hozott gyógyulj meg ajándékként. Beszélgettünk, és nevettünk. Jól éreztem magam annak ellenére hogy kórházi ágyban kellet lennem. "Már késő van. Megyünk hagyunk pihenni." Sétált ki a Bosszuállók csapata a kórtermemből. "Holnap kiengednek?" Kérdeztem Stevetől amint a finom korházi kosztott ettük felesben. "Szerintem igen. De az a te állapotodtól függ." Kanalazott bele a csokipudingba. "Nem ez volt az első lövedék ami bennem állt meg." Mondtam hallkan de Steve meghallhatta az arckifejezéséből ítélve amivel rámpillantott.