Captain's Sister

part 16

Lexie Rogers szemszöge:

Kiszáltam a kocsiból és valami rossz érzés fogott el. Mintha valaki figyelt volna. Körbenéztem de sehol senki nem volt jelen az utcán. Biztos csak a hülye paranoiám az, gondoltam. Steve-vel hazamentünk. "Nincs itthon semmi ennivaló." Mondtam Stevenek amint becsuktam a hűtő ajtaját. "A rosebbe. Elfelejtettem vásárolni." Csapott a homlokára a bátyám. "Figyelj...mi lenne ha elmennénk a boltba és akkor összedobok valami harapni valót." Állt elő egy ötlettel Steve. "Rendben." Bólintottam rá az ötletre és elmentünk hát a közelben található boltba. "Vegyünk tésztát." Mutatott Steve a polcra, ahol különféle tészták sorakoztak. "Makarónit csinálsz?" Kérdeztem meg a hozzávalók látván. "Az a specialításom. De hisz tudod." Mondta Steve büszkén. Csak rámosolyodtam, mert őszintén nem emlékeztem a milánóijának az ízére. A vásárlás közben újra úgy éreztem hogy valaki szemmel tart. Próbáltam önuralmat tanusítani magamon, hogy ne bukjak ki. Megráztam a fejem és a bevásárlásra koncentráltam inkább. Amint elhaladtunk a játékok mellett előtört belőlem a kisgyerek és lekaptam a polcról egy cuki bolyhos plüss kutyát. "Megkaphatom?" Fordultam Steve irányába a plüssel. "Dobd csak be a kosárba." Bólintott és felemelte a kosarat hogy bele tudjam helyezni az új játékom. A kasszánál kifizettük az árut majd haza mentünk. Kinyitván a bejárati ajtót nem tetszett a látvány ami fogadott minket. A lakás a feje tetején állt. Valaki betört és átkutatott mindent ezalatt az összes cuccunk feldulta. "Maradj mögöttem." Szólt Steve hallkan felémfordulva. Bólintottam és bementünk. Senkit nem találtunk a körbenézés alatt. "Bucky? Ő merre van?" Kérdeztem Stevetől aggódva. "Felhívom." Vette ki zsebéből a mobilját a bátyám és azonnal hívta is a legjobb barátját. "Bucky?..jól vagy?" Kérdezte Steve a vonal tusló felén lévő Buckytól. "Persze...van valami gond?" Hallatszott hogy Buck hangja aggodalomba ment át. "A lakást feldúlták, de mind jól vagyunk." Nyugtatta meg Steve Buckyt. "Máris megyek haza." Mondta Buck és azzal le is rakta a telefont. Steve elrakta a telóját majd egy gyors körülszemlélés után felém fordult. "Minden megvan. Nem vittek el semmit." Rakta csípőre a kezét. "Ma..ma egész nap azt érzem.. mintha valaki szemmeltartana." Meséltem el a tesómnak. "Miért nem mondtad el?" Kérdezte Steve felvont szemöldökkel. "Azt hittem hogy a paranoiám az. Nem akartam hogy feleslegesen aggódj." Hajtottam le a fejem szégyelvén magam. "Nincs gond. Rendet rakunk és minden rendben lesz. Cserélünk egy zárat is csak a biztonság kedvéért." Vettett felém egy féloldalas mosolyt Steve. Segítettem elrámolni a kupit hogy mihamarabb neki tudjunk állni a vacsora elkészítésének mert már a gyomrom egész koncertet adott le, korgás formájában. "Megjöttem." Lépett be a lakásba Bucky. "Vettél zárat?" Kérdezte Steve a konyhábol kiabálva. "Persze. Itt a zár ahogy kérted." Rakott le egy szatyrot az asztalra Bucky és levette a  puloverét. "Mindjárt kész a milánói." Mondta a bátyám fakanállal a kezében. "Addig én kicserélem a zárat." Kapta a kezébe Bucky ismét a szatyrot és mellé egy szekrényből elővett pár szerszámot ami elég jól jöhet egy zárcserekor. "Lexie. Megterítenél?" Nézett rám Steve. "Aha." Bólogattam és feláltam a kanapéról.  Pont mire megterítettem az asztalt Bucky is befejezte a zár kicserélését és helyére pakolta a szerszámokat. "Asztalhoz." Szólt Steve a gáztűzhely mögül. Sütő kesztyüt húzott majd felkapta a milánóit és az asztal közepére rakta. "Jó étvágyat." Mondtuk kedvesen egymásnak majd neki is álltunk a fantasztikus ételnek. Nem is tudom hogy felejthettem el Steve föztjét. Mert ez az étel egyszerűen felejthetetlen volt. Amint ott ettünk elmosolyodtam. "Mi lehetünk a legfurább család." Osztottam meg a gondolataim a bátyámékkal. "Az már biztos." Bólogatott egyetértvén velem Bucky. "De mi vagyunk a legjobb család is." Mondta Steve boldogan. Mikor mind befejeztük a vacsit Steve és Bucky egyszerre bámult rám. "Miaz?" Kérdeztem értetlenül. "Van valami az arcomon?" Kezdtem el törölgetni az arcom egy szalvétával. "Nem." Csóválta mosolyogva a fejét Bucky.
"Van egy kis meglepetésünk számodra." Szólalt meg Steve. "Számomra? Miért?" Kérdeztem rá. "Mert szeretünk és megérdemled. Na gyere." Állt fel a bátyám az aszaltól. "Gyere Kölyök." Állt fel Bucky is és fejével biccentett egyett hogy mozduljak meg. "Okés" álltam fel és melléjük léptem. "Gyere. Tetszeni fog." Karolta át a vállam Steve és egy ajtó elé vezetett. "Na?" Kérdezte felvont szemöldökkel. "Hát..ez egy nagyon szép ajtó." Mondtam nem értvén a dolgokat. "Ez a te új saját szobád ajtaja." Mosolygott Steve. "Ez komoly?" Néztem Steve-re majd Buckyra. "Nyiss be." Noszogatott Bucky. "Oké." Vettem egy nagy levegőt és a kilincsre raktam a kezem. Lassan lenyomtam és benyitottam a saját szobámba. A falak szép világos kék színben pompáztak. A bútorok fehérek voltak. Odasétáltam az ágyhoz. Végigsimítottam a kezem a puha ágyneműn majd ráültem az ágyra hogy kipróbáljam milyen. "Tetszik?" Kérdezte Steve. "Naná. Nagyon szépen köszönöm fiúk." Sétáltam oda hozzájuk és átöleltem mind kettőt. "Hagyunk hogy berendezkedhess." Sétált ki Bucky majd Steve az ajtón. Körbenéztem a szobán. Lett pár ötletem mivel lehetne feldobni kissé de úgy döntöttem inkább hogy másnapra hagyom mert eléggé elfáradtam. Egy gyors zuhanyzás után ágyba is bújtam. Este motoszkálásra kelltem. A sötétben egy emberi alak rajzolódott ki. Be akartam húzni neki egyett de hárította az ütésem. "Lexie...nyugi...én vagyok az Steve." Hallottam meg a bátyám hangját. Felkapcsoltam a villanyt hogy lássak. "Steve. Majdnem megvertelek. Mit csinálsz itt?" Kérdeztem visszaülve az ágyra. "Bocsi nem akartalak megijeszteni. Csak megnéztem hogy minden rendben van e." Mesélte el az éjjszakai látogatásának indokát. "Rendes tőled. De legközelebb csináld úgy hogy ne hozd rám a frászt." Mosolyodtam el. "Rendben. Bújj vissza az ágyba és aludj tovább." Mondta Steve és a takaróval betakart, majd kisétált az ajtón.