Captain's Sister

part 10

"Készen álltok?" Kérdeztem a bejárat elött állva. "Igen." Biccentett Bucky. "Csapassuk." Fogta kezébe Natasha  a fegyverét. Berugtam az ajtót. Látszólag elhagyatott egy hely volt. Régi ócska gépek álltak bent amiket ellepett a por és a rozsda. A tető félig be volt szakadva ami miatt levelek meg minden más betudott jutni az épületbe. "Tiszta." Szólaltam meg a körülnézés után. "Tiszta." Hallotam Natasha és Bucky hangját felcsendülni a kihalt folyosón. Bucky egyszercsak megállt és előre merdt a semmibe. "Jól vagy pajtás?" Kérdeztem meg aggódva Buckytól. "Igen...csak...itt már voltam. Visszajött pár emlék." Dörzsölte meg a szemeit Buck. "Már jobb?" Néztem rá felvont szemöldökkel. "Igen..igen." Mondta bólogatás közben. "Ez csak álca." Szólalt meg Bucky és a falhoz sétált. "Mi álca?" Érdeklődte meg Natasha. "A kupi..ez az egész elhagyatottság." Tapogatott a falnál Buck. Egyszercsak banyomott egy téglát aminek hatására a padló egy ajtó nagyságú résre kettéágazódott. "Lépcső vezet le az igazi bázishoz." Közölte velünk Barnes amint a lépcsőt bámultuk ami nem olyan rég tárult csak elénk. Előre mentem mögöttem Natasha jött és hátul Bucky zárta a sort. "Egy szoba.Három őr. 11 óránál" Súgtam oda a többieknek. "Elintézem." Indult meg Natasha. Nem telt bel 2 percbe se hogy újra körünkben tudhassuk. "Jöhettek fiúk. Tiszta a terep." Szólt oda hozzánk. Utánamentünk hát a szobába. A három őr kiterülve egy sarokban. Nat leült az asztalnál lévő gép elé és elkezdte a feltörni azt. Egy kis idő után elővett egy pendrive-ot és a gépbe rakta. "Sajnálom Steve...de semmi sincs ezen a gépen a Tél Katonája programról vagy a hugodról." Mondta Natasha együttérzően mert tudta hogy reménykedtem hogy ő valamit előtud varázsolni a gépről. "Menjünk tovább." Mondtam és így is tettünk. Nem kellett sok hogy a bázison riasztást fújjanak a jöttünk miatt. Mind hárman Hydra ügynökkökkel harcoltunk amikor megláttam. Lexie-t. Fekete ruhában fegyverrel a kezében állt a terem végében. Megtorpantam. Csak bámultam. Ugyan úgy nézett ki mint régen. Semmit sem változott. Odaszaladtam volna legszívesebben és magamhoz szorítottam volna egy hatalmas ölelésre. De észbe kaptam amikor a fegyverét rámszegezve közeledet. "Lexie...én vagyok az Steve." Emeltem fel a pajzsom. Nem szólt semmit csak lőni kezdett. A pajzs hárította a nekem szánt lövedékeket. "Lexie...emlékezz kérlek." Néztem a hugomra szomorúan. Nem fogok küzdeni vele. Sose tudnám megütni. Eldobta a fegyverét mert kiürült a tár. De tovább jött felém. Egyszercsak lendült a karja hogy bemosson egyet de hárítottam az ütését, mire megfogta a karom és kicsavarta. Megpróbáltam ellökni magamtól de kigáncsolt. Előkapot egy kést amit nem neveznék azért kicsinek. "Lexie...a bátyád vagyok és szeretlek..kérlek." Mondtam de sajnos semmi hatása nem volt a szavaimnak. Lexie a késsel épp szúrni készült mikor Bucky hátulról egy ütést mért a hugom fejére amitől eszméletét vesztette. Buckyra néztem kissé szigorú tekintettel. "Hidd el....késöbb Lexie, maga köszöni meg." Magyarázta el tettének okát. Felkeltem a földről és megnéztem hogy Lexie hogy van. Mikor megnyugodtam hogy lélegzik, felkaptam a vállamra a hugom. "Nat....mehetűnk." kiálltottam oda a Fekete Özvegyhez aki szépen sorban iktatta ki a Hydra ügynökeit. Szaladtunk a kijárat felé hogy minél gyorsabban eliszkolhassunk. "Gyerünk...induljunk." Szólalt meg Natasha amint beült a pilóta ülésbe a Quinjeten. Lexiet leültettem egy ülésre és bekapcsoltam a biztonsági övét. "Itt van...Itt van újra velem." Elmosolyodtam miközben Lexiere pillantottam. "Nem lesz könnyű. Érzem. Látni azt ahogyan szenved majd." Fordultam Bucky felé. "De menni fog. Látod én is itt vagyok. És Lexie sokkal erősebb nálam." Mondta Bucky egy bíztató vállveregetés közepedte.