Captain's Sister

part 6

Már vártam hogy a fronton küzdhessek. De elötte Stark és a többiek azt szerették volna hogy megmutathassák hogy a szérum amit kifejleztettek működött. Filmet is készítettünk, sőt még egy jól csengő nevet is kaptam. Amerika Kapitány. Jó volt hogy az emberek felnéztek rám, kedveltek. De mikor kimentünk a frontra hogy lelkesítsük a katonákat...megkaptam hogy nem vagyok igazi katona. És teljesen igazuk volt. Így kiálltam magamért és megmondtam hogy a frontra akarok menni, ahol szükség van rám. Lexie teljes mértékben támogatott. Neki is viszketett a talpa hogy sebeket kötözhessen és életeket menthessen. Egy bázison voltunk egy föld alatti bunkerfélében, egy nap. "Elkészítettem amit kért. A pajzs vibrániumból készült. A legerősebb anyag amiről jelenleg tudomásunk van." Nyújtotta át felém a pajzsot Stark. Jól illet a kezembe. Könnyebb volt mint amire számítottam. "Lenyűgöző." Mondta Lexie amikor meglátta a kezemben tartott pajzsom. Abbahagytam a beszélgetést a hölgyel a bázison és a hugom felé fordultam. Magam elé tartottam hogy jobban szemügyre tudja venni.Peggy akkor jelent meg a háta mögött. "Nézze mit kaptam." Mosolyogtam büszkén. "Szép. De megvédi majd a fronton?!" Kérdezte és előkapta a fegyverét és rálőtt a pajzsomra. Kicsit megrémülve néztem rá mikor előbújtam a pajzsom védelméből. "Remek, tényleg működik." Mondta és azzal sebes léptekkel el is ment. Értetlenül néztem Lexire aki csak vigyorogva nézett Peggy után.

Elmentünk a támaszpontra ahol a mi katonáink állomásoztak. "Lexie..gyere velem..megmutatom az elsősegély csapatot." Hívta magával Peggy a hugom. "Vigyázz magadra..mert ha sátramban kötsz ki nem bánok veled kesztyüs kézzel." Kacsintott felém Lexie és azzal Carter nyomába eredt. Én tovább mentem hogy találkozzak a katonatársakkal. Első ránézésre jó csapatnak tűnt. Összeszokott egy banda. "Nézzétek...itt a híres Amerika Kapitány." Mutatott rám kis gúnnyal megbújva a hangjában egy bajszos férfi. "Uraim. Örülök hogy az önök oldalán mehetek harcba." Köszötöttem őket amint megálltam a csapat elött. Látszólag nem voltak elragadtatva az örömtől hogy velem lesznek egy csapatban. "Maguk...irány a csata tér. Van egykis dolguk." Mutatott az oszatgunkra a főtörzs örmester. Amennyire nem bírtak az elején úgy változott meg a véleményük amikor egymást hátát fedeztük a fronton. Amint vonultunk előre észrevettem Bucky-t. Mekkora esélye volt annak hogy ugyan oda kerülünk?! Miután elintéztük mit kértek, sőt még többet is cselekedtünk annál, akkor visszamentünk a táborba. Lexie ott állt a ránk váró tömegben. Láttam amint a az arca az aggodalomból nyugotságra vállt át. Mostmár nem kellet aggódnia. Visszatértem hozzá.