Captain's Sister

part 13

Lexie Rogers szemszöge:

Rengeteget változott a világ a 40-es évek óta. Bementünk egy hatalmas áruházba azon belül is egy boltba ahol nagy valószínűséggel találunk valamit amit elhordhatnék. Vásárlás során többször is meg kellet állnuk az emlék bevillanások miatt. Ilyenkor úgy éreztem hogy széthasad a fejem. Féltem és dühös voltam egyszerre. Steve légző technikákkal segített újra összeszednem magam a gondolataim felett. "Ez tetszik." Mutattam a fiúk felé egy aranyos kutyusos pólót. "Akkor próbáld fel." Javasolta Steve. Egy fülkébe mentem ahol egy hatalmas tükör állt. Levettem a Stevetől kölcsönvett pólót. Megálltam egy pillanatra és magamat néztem a tükörben. Sebek, horzsolások, lilafoltok. Van amelyik örökre megmarad. Sose szabadulok a multam árnyékából. Mindig magamon fogom hordani. Talán meg is érdemlem, azok után amit tettem. "Na milyen, Lexie?!" Szakította meg a gondolataimat Steve hangja. Gyorsan magamra kaptam a fekete fehér csìkos pólót amin aranyos kutyusok voltak. "Jó...tetszik." válaszoltam. "Mutasd, had nézzem." Szólt Steve izgatotnak hangozván. Széthúztam a függönyt. "Na...milyen?" Kérdeztem a bátyám. "Kalsszul ál." Mosolygott. "Nézd hoztunk pár hasonlót." Nyújtott ágy egy halom pólót. "Oké...köszi." vettem át őket és visszamentem a függöny mögé. A többi pólót már háttal álva a tükörnek, próbáltam fel. Nem akartam ismét szembesülni magammal. Jó pár pólót kiválasztottam de még kelett valami ami a lábimat eltakarja. Találtam pár farmert ami jó volt így azokat beraktam a Steve álltal hurcimbált kosárba. "Szerintem minden megvan ami kellhet." Mondtam Stevenek boldogan. "Nem kell új cipő?" Mutatott a lábamra Steve. "De." Bólogattam. Azt a cipőt hordtam amit még a Hydra adott. Egy egyszerű bakancsot. Átmentünk egy másik üzletbe ahol cipőket árusítottak. Találtam is magamnak egy fekete tornacipőt. Láttam hogy manapság ilyenekt hordanak a velem egy idősek, így nemfogok kilógni. Mikor kifizettük azonnal át is vettem a cipőm. Fura..de egy percig szabadságot éreztem amint az új cipőmben álltam. A régit felkaptam és egy közeli kukához mentem. Kezben a cipővel álltam a kuka elött, de nem dobtam bel. Csak ott álltam némán.
Steve oda akart jönni hozzám de Bucky megállította. "Majd én." Mondta és felém sétált. "Hali Kölyök." Állt meg mellettem. "Miért nem tudom kidobni?" Kérdeztem könnyes szemmel. "Mert..félsz. Eddig csak ez volt. Most minden más, és zavaros." Nézett rám Bucky. "De erős vagy és mindennel megtudsz bírkózni. Mert hiszek benned, és ott van  a bátyád aki mindekettőnkben hisz jobban mint bármiben ezen a világon. Miatta..miatta erősnek kell lennünk, Kölyök." Bíztatott Bucky. Hihetetlenül jól estek a szavai. Erőt vettem magamon, mély levegőt vettem és kidobtam azt az átkozott cipőt. "Kösz Buck." Fordítottam a fejem oldalra. "Bármikor." Vetett rám egy mosolyt. Visszamentünk Stevehez. És átöleltem. "Köszönöm." Mondtam neki hálásan. Nem a cuccokat köszöntem meg habár azokért is hálás voltam...hanem hogy, ő itt van nekem.