Captain's Sister

Part 2

Az 1940-es években:

"Majd a legközelebbinél beválogatnak a seregbe." Bíztatott a 17 éves hugom pedig tudtam hogyha bekerülnék a katonasághoz állandóan aggódna az épségem miatt. De tudta hogy ez az álmom, hogy a hazám szolgáljam ezért hálás voltam a támogatásáért. "Mi lenne ha elmennénk fagyizni hogy felvidulj kicsit ?!" Vette ki a kezemből az elutasító papírt és kedves mosoly ült ki az arcára. "Rendben. Jól esne egy kis fagyi." Álltam fel a székből és átkaroltam Lexie vállát és kisétáltunk a Brooklyni lakásból. "Holnap lesz egy másik toborzás Bronx-ban." Kezdtem el mesélni a tesómnak lelkesen miközben sétáltunk a fagyiainkkal a kezünkben. "Ha katona leszel mit csinálok itthon egyedül?" kérdezte egy kis nevetéssel kísérve kérdését. "Beállhatnál ápolónak a seregbe, és akkor együtt leszünk a fronton." Adtam ötletet Lexinek. "A Rogers testvérek a háború hősei." Ábrándozott a hugom egy kitalált szalagcímről amit leadhatnak az újságok. Miközben nagyban fantáziállt nem figyelt és nekiment egy férfinak. "Ohh...elnézést uram...nem vettem észre." Esedezett bocsánatért illedelmesen Lexie. "Te kis ringyó..összefagyiztad a vadi új kabátom." Mondta dühtöl áztatott szemmel a férfi majd erősen megragadta a tesóm csuklóját. "Engedje el a hugom de most azonnal." keltem Lexie védelmére. Mivel a férfi nem hallgatott a szép szóra bemostam neki egyett. Ami nem volt a legjobb ötlet mert kétszer akkora volt mint én. Kaptam két hatalmas jobbost. Egy sikátornál voltunk így ellökött a kukákhoz. Felkaptam a kuka fedelét és mint egy pajzsot használtam a támadóm ellen reménykedvén hogy beleun az engem gyepálásba. "Bírom én egész nap." Mondtam véres szájjal és reszkető lábakkal. Láttam hogy lendül a férfi karja hogy most megint megkínál a hatalmas öklével de valami megállította. Jobban mondva valaki. Bucky volt az aki elkapta a férfi karját majd a hátamögé csavarta azt. "Na takarodj innen. Keress valakit a te súlycsoprtodból." Lökte el a férfit majd egy kecses lábmozdulattal fenéken billentette a mihamarabbi távozás érdekében. "Steve..jól vagy?" kérdezte Lexie aggódó pillanatásokkal felmérvén az állapotom. Örültem hogy ő jól van és nem gondolta úgy hogy bele avatkozik a nagyok dolgába. "Rogers miért keresed a bajt? Az az én dolgom nem emlékszel?!" Mosolyodott el Barnes. Akkor vettem észre hogy katonai egyenruhát visel.
"Felvettek a seregbe?" kérdeztem tátott szájjal és egy kis irigység fogott el amint a legjobb barátom láttam az egyenruhában. "Igen be." Húzta ki magát büszkén Bucky. "Ezt meg kell ma ünnepelnünk." Karolta át a vállam boldogan majd azzal Lexie vállát is és haza kísért bennünket.