Captain's Sister

part 5

Másnap ideges voltam féltem kicsit és aggódtam is. Egy hatalmas teremben voltunk aminek a közepén egy nagy gép állt. Morbid de egy koporsó jutott róla eszembe. Howard Stark egy irányítópult mögött volt mellette Lexie akit lenyügözött a szerkezett és minden gombra rámutatva megérdeklődte hogy mire való. Peggy ott állt mellettem amìg engem be nem kisértek abba a szerkezetbe. "Ezt vedd fel kölyök." Hallottam Stark hangját és egy szemüvegett adott a hugomnak. Bent a gép ilyesztő volt. Sötét és hideg. Egyszercsak elkezdett zúgni remegni ebből tudtam hogy bekapcsolták és működik. Hatalmas fehér fénycsóva áradt a gépből. Behunytam a szem és csak akkor nyitottam ki amikor éreztem hogy a gép nem remeg és zúg azaz már leállt. Kinyílt az ajtó én meg kiléptem rajta. Mintha nem is az én testem lett volna. Izmos voltam erős és hatalmas. Teljesen más volt. Egy satnya kis Brooklyni srácból egyszerre egy igazi erős katonává lettem. Peggy odajött hozzám látszott rajta hogy ő se hiszi el hogy ez tényleg működött. Megérintett. Egy pillanatra éreztem hogy a keze hideg volt a csupasz mellkasomon. Rápillantottam Lexiere aki elképedve nézett rám. Egyszercsak valami kiálltást lehetett hallani meg lövést és egy férfi szaladt ki az épületből. Nem kellet nekem se több azonnal utána szaladtam. Üldözni kezdtem a férfit New York utcáin. Egyszercsak felszívódott mintha csak a föld nyelte volna el. Hihetlen érzés volt úgy futottam mint még soha és utána nem fájt a mellkasom nem volt semmi bajom még tudtam volna akár rovább is szaladni. Vissza siettem Lexieékhez. "Elmenekült." Mondtam letörten. "Jól vagy?" Néztem rá a hugomra. "Igen...Te?" Kérdezett felmérvén. "Jól." Bólogattam.