Captain's Sister

part 17

Másnap reggel csatlakoztam a bátyám mellé futótársnak. Kb futhattunk úgy 20km-ert amikor úgy döntöttünk hogy mára elég a futás. A parkban található csaphoz mentem hogy igyak egy kis vizet. "Lecseréltél?" Hallottam meg egy férfi hangját a hátam mögül. Megfordultam. Nem hozzámszóltak hanem Stevehez. Sam volt az aki tettetett felháborodással állt a bátyám elött. "Még szép. Gyorsabb mint te." Kacsintott az irányomba Steve. "Oké...ez sziven ütött." Kapott bal irányba a mellkasánál Sam majd elnevették magukat a fiuk. "Rendben megyek futok egyet." Köszönt el tőlünk és elrohant. "Gyere Lexie. Menjünk haza." Szólt Steve de én nem figyeltem. A bokrokat bámultam. "Hahó..Lexie." szólított meg ismét Steve. "Valaki...valaki van ott. És néz." Mutattam a távolba. "Merre?" Lépett mellém Steve. "Arra,ott." Mutattam a két fa közötti bokrokban álló emberre. "Nyomás. Most." Fogta meg a karom Steve és futásnak eredtünk. A bokroknál nem ember volt. A Hydrának sikerült az átjáró. Egy hatalmas szőrny kezdett el üldözni minket. "Gyere Lexie." Szólt rám Steve. "Begörcsölt...a lábam." Mondtam neki grimaszolva a fájdalomtól. "Oke..nincs gond.." mondta és felkapott a hátára. A fenevad vészesen közeledett. "Engedj el Steve. Egyedül gyorsabb vagy." Szóltam a bátyámnak. "Akkor engedlek el ha piros hó esik." Tiltakozott. Amint szaladtunk utolértük Solymot azaz Sam-et. "Vágjatok fel." Kiálltotta hozzánk.
"Siess ha nem akarsz szörny nasivá válni." Mondtam Sam-nek a háta mögé mutatva a nyáladzó szörnyre. "Rohadt élet! Ez mi?" Gyorsított bele a rohanásba Sam. "A Hydra szörnye." Szólt Steve. "Felkéne... hívni... Tony-t." Tanácsolta Sam. "Nincs telónk." Válaszoltam. "Nekem...itt...van...csak nem...tudok..beszélni." lihegte Sólyom. "Passzold ide."nyújtottam ki a kezem és átvettem tőle a telefont. Megkeresrem Tony Stark nevét és tárcsáztam. "Mr. Stark? Lexie Rogers vagyok. Jól jönne egy kis segítség. A Hydra megnyitotta az átjárót és a parkon keresztül üldöz minket a szörny." Mondtam Stark-nak a vonal másik felén. "Sietünk." Rakta le a telefont. "Jönnek." Értesítettem a többieket. "Steve...rohanj a fák közé." Mondtam a bátyámnak. "Oké.." kanyarodott el balra Steve. Láttam egy ágat amit lehetett használni fegyverként. Amint elértük leugrottam Steve hátáról. Aki azonnal megállt és aggódva rámnézet. Kezemben fogtam az ágat mint egy baseball ütőt. Emlékszem még Steve tanította meg hogy hogyan tartsam helyesen. Vártam a kellő pillanatra és BUMM. Fejbe csaptam amilyen erősen csak lehetett. A szörny hátra esett de ugyan azzal a lendülettel talpra is állt. Sajnos a fegyverem kettéroppant a szörny fejével való találkozásnál. "Bakker." Álltam velem szemben a szörnyel. Hatalmas karmokkban végződő keze egy csapással alrébb ütött és egy fa állított le a röppájámról. "Lexie!" Hallotam Steve kiálltását és hogy felém szalad. A szörnyeteg is ugyan úgy felém kezdett el rohanni. Steve elöbb odaért és karjaiba kapott és testével befordult a szörny irányába hogy azzal védjen. Pisztoly lövés állította meg a szörnyet attól hogy felnyársalja a bátyám. Sajnos a lényről a golyók lepattogtak mint falról a festék. De mázlinkra a lövés iranyába kezdett el haladni elfeledkezvén rólunk. "Lexie...jól vagy?" Kérdezte meg Steve sebek után kutatva. "Megvagyok." Álltam talpra ami nem bizonyult a legjobb ötletnek mert hírtelen megszédültem. A fejemhez kaptam és akkor vettem észre hogy vérzek a halántékomnál. "Jól vagyok." Néztem az aggódó Steve-re. "Menjünk segíteni nekik." Biccentettem a bosszuállók felé akik harcoltak a szörnyel. Felsiettünk a Quinjetre amivel a többiek érkeztek és felkaptuk az álltalunk használhatónak bizonyuló fegyvereket. Steve a pajzsát ragadta meg, én meg pár pisztolyt vágtam zsebre. Készenálltunk hogy szétrugjuk a szörny valagát.