A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

2.fejezet-Ébredés és látogató(k)

Egy fehér szobában ébredtem. A fejem fájt, meg amúgy mindenem sajgott, de attól függetlenül jól voltam.

-Felébredt -szóltat meg egy kedves női hang, mire odakaptam a fejem. Megszédültem, és egy pillantra összemosódott előttem a kép. Pislogtam párat, mire sikerült a nőre fókuszálnom. Egy kék ruhás ápolónő állt az ágy mellett.
-Mi történt? Hol vagyok?

-Sss. Semmi baj. Magdalena vagyok. Baleseted volt. A buszba amin utaztál, belecsapódott egy kamion,és kisodródtatok az útról.

-Akkor az volt az a nagy csattanás?

-Mire emlékszel?

-Zenét hallgattam, amikor csattanás ütötte meg a fülem... a busz...belesodródott az árokba, és felborult... segítettem egy nőnek, kiemelni a gyerekét...

Nyeltem egy nagyot. Eszembe jutott a titokzatos sárga szempár. Vajon kié lehet?

-Most felküldj le. Még erőt kell gyűjtened.- veregette meg a lábam a nő. Még hallottam, ahogy becsukja az ajtót, majd elnyelt az álmok világa.

Legközelebb már csak arra keltem fel, mikor a szüleim berontanak a szobába.

-Óh. Kincsem. Hát jól vagy. Annyira aggodtam. -ölelt magához anya egyből.

-Jól vagyok anyu ne aggódj. -mondtam, és lassan visszafeküdtem az ágyra.

-Debra Morgan. Ne merd nekem azt mondani, hogy ne aggódjak mikor egy kórházban fekszel. -emelte fel az újját fenyegetően. Csak elmosolyodtam, majd nekik is beszámoltam a történtekről, persze a szemen kívül.

Csak este mentek el, miután meggyőződtek arról, hogy minden rendben van velem. Nemsokkal később már el is aludtam.

-Óh Deb. Azt hittem elveszitelek.-rontott be, és ugrott a nyakamba a legjobb barátnőm.

-Oliv. Ennél több kell, hogy megszabadulj tőlem.

-Mondtak valamit? Hogy milyen sérüléseid vannak?

-Közepes szintű agyraszkodás, és egy bordarepedés. Nem nagy cucc, de egy ideig nem kell Mrs. Lisbett varangy képét bámulnom matekon. Vagy Mr. Ront tesin.- nevettem, mire kaptam egy gyenge legyintést a karomra, de ő is velem nevetett.

-Hülye vagy Morgan.

-Csak utánnad Sulter.-kacsintottam.

Még sokáig hülyéskedtünk, meg ökörködtünk, egészen addig, amíg észre nem vettük mennyi is az idő. Neki sietnie kellett hogy elérje az utolsó vonatot, ami hazaviszi. Miután elment felkeltem, és letusoltam. Mire vissza értem már le is cserélték az ágynemű huzatot. Befeküdtem az ágyba, és lehunytam a szemem.

Az éjszaka közepén riadtam meg. Egy farkassal állmodtam. Fehér szőre, és sárga szeme volt, ami villogott a félhomályban. Hirtelen egy alak ugrott elő a semmiből, és lelőtte őt. Ekkor ébredtem fel. Felültem az ágyban, és körülnéztem, hátha látok egy órát, helyette egy fekete árnyat vettem észre a szoba másik végén az ablak mellett. Oldalra nyúltam, hogy felkapcsoljam a kislámpát, de mire a fény felvillant az alak nem volt sehol.