A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

5. fejezet-Együtt??

A nap kissé unalmasan telt, mivel Olivia és Kevin úgy döntenek most haragszanak rám. Épp beraktam a cuccom a szekrényembe, és indultam ebédelni, mikor valaki visszatartott.

-Hali Deby-szólalt meg egy hang. Mély volt és rekedt, ha nem tudtam volna ki is az, meg is ijedtem volna tőle.

-Attól, hogy eltorzítod a hangod, még tudom, hogy te vagy Jake.-mondtam rá sem tekintve. Csak pakoltam tovább a szekrénybe.

-Honnan.....? Jaaaaaa. -esett le neki pár percel később.

-Elfelejtetted mi?-kuncogtam fel. Becsuktam a sulibox ajtaját és rázártam. A srác felé fordultam.

-Én?! Soha! Mit gondolsz te rólam!?- mondta felháborodva. Közben olyan vicces fejet vágott, hogy nem bírtam sokáig, és elnevettem magam.

-És nem hisz nekem. Megáll az eszem. Ilyet?-csóválta meg a fejét, és rosszallóan szemlélt, közben úgy nézett ki, mint egy fiatal börbe bújt nyolcvan éves. Pont olyan fejet vágott ahogy az öregek szokták, ha túl hangosan beszélgetünk a buszon.

-Ami nincs az nem állhat meg.-kacagtam még jobban.

-Jólvan befejezheted Debra Rosalie Morgan.-mire megdermedtem.

-Honnan tudod a középső nevem?-fagyott le az arcomról a mosoly. Az arcom egyszerre lett hó fehér és vörös.

-Vannak kapcsolataim.-kacsintott rám, és most ő kezdett el nevetni rajtam.

-Nem vagy vicces- morogtam.

-Ó dehogy is nem. Na gyere morci Morgan. Harapjunk valamit-karolta át a vállam, mire belekönyököltem az oldalába. Felnyögött a fájdalomtól, mire felnevettem.

-Szóval így játszunk? Jól van. Te akartad.- mondta, és felkapott a vállára.

-Hééé! Ne már! Tegyél leeee! Jake!-kezdtem el püfölni a hátát, de mintha nem is érezné.

-Jake!Tegyél már le! Az isten szerelmére Jake!

Nem válaszolt, csak kitartóan állta az ütéseim. Az ebédlőbe vitt, ahol körülnézett. Bár mem láttam, de mégis tudtam, hogy mindenki minket néz.

-Most mi van? Úgyis mindenki megszemléli hátulról, most akkor hajrá.- csapott rá a fenekemre.

-Ezt még nagyon megbánod Jakob.-fenyegetőztem, és ütöttem egy hatalmasat a hátára.

-Majd meglátjuk.-csapott rám még egyet.

-Jake!- szólalt meg egy mély hang valahonnan.-Tedd le.

-Juan... tesó ne már ...

-Jake. Tedd le Debet.- a hangja már szinte morgás volt. Jake elengedett. Letett a földre, de én pedig megtántorodtam. Ketten kaptak utánnam, de valahogy Juan kezei közé kerültem. Felnéztem, és az ő csokoládébarna íriszeivel találtam szemben magam.

-Hali.-köszöntem.

-Hali.- köszönt vissza. -Gyere egyél velünk.

-Jó.- bólintottam, és leültem Susan mellé.

-Szia-köszönt szélesen mosolyogva, majd megölelt.

-Szia mizu? -öleltem vissza.

-Áh a matek tanár egy igazi banya. -legyintett, belevágva a beszélgetés közepébe.

-Melyik tanít? -haraptam bele a szendvicsembe.

-Asszem valami... Lisbett?

-Jaa. Értem. Kár. Legalább ti tudhatnátok matekul. -nevettem fel.

-Na ja. Ezek szerint titeket is ő tanít.-szólt közbe Jake.

-Ja. Tavaly másik tanított...Miss Morehan. Na ő tud tanítani. Őt szerettük. Az osztályfőnökünk volt, de megházasodott, és most terhes.

-Értem.

-Milyen volt eddig a nap?

-Egész jó, csak unalmas.-mondta Juan, aki mellettem ült. Lassan bólintottam.
Pár percig csendben ettünk.

-El kellene kezdeni az...edzéseket-suttogta a fülembe. Persze az asztalnál ülő összes ember hallotta.

-Mikor?

-Ma délután?

-Rendben.

Hirtelen nagy zaj kerekedett az egyik asztalnál, mire odakaptam a fejem. Olivia és Kevin veszekedtek, majd a fiú elviharzott. A lány rám nézett. Mélyen az enyémbe fúrta a tekintetét, majd a fejét csóválva ő is távozott.

-Ennek meg mi baja? - kerdezte Susan.

-Nem tudom. -rántotta meg a vállát.

-Jól vagy? -suttogta Juan a fülembe, úgy hogy a barátnőm is hallja. Bólintottam.

-Rendben. Akkor én megyek is. Suli után találkozunk. -kacsintott, majd le is lépett.