A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

25. Telihold 🌕

Két hét telt el. Minden változatlanul folyt a medrében. Olivia és Kevin állandóan körülöttem lepzselnek, de néha kijátszom őket, hogy a falkát tájékoztassam. Ma is éppen a nagy erdő közepén álló ház nappalijában feküdtem a kanapén. A megbeszélésnek már vége, elmondtam, hogy a vadászok tisztában vannak azzal, hogy farkasok és csak a megfelelő időre várnak, hogy lecsapjanak. Mindenki ment a dolgára. Susan éppen Erica haját.

-Holnap este telihold lesz - szólaltam meg halkan, majd lehunytam a szemem.

-Az első a legnehezebb.

-Ti... Hogyan irányítjátok? Én már most túl feszült vagyok ahhoz hogy visszamenjek.

-Én mantrázok, ahogy Jake is.

-Én itthon maradok és a pincében lévő edzőteremben szoktam lenni. - szólt közbe Thomas, mikor belépett a helyiségbe.

-Én leláncolom magam és olvasok - mondta Jeremmy, aki letelepedett a lábamnál.

-Én is mantrázok - ült le a karfámra David.

-Milyen mantrák vannak?-ültem fel mire a két rosszcsont egyből mellém csusszantak.

-Mi a családunk mantráját használjuk.
'' Alfa, béta, omega''

-Én a buddhista mantrát használok.
,, Három dolog nem maradhat rejtve, a nap a hold és a titok''

-Juan a legjobb ebben. Sosem mond mantrát, mégis emberi marad.

-Hmm.... Érdekes - gondolkodtam el, de ekkor félbeszakították az elmélkedésemet.

-Susan, Jake, Debra vissza kell mennetek az iskolába - jelent meg az ajtóban Ulrich.

-Ulrich. Meg kellene beszélnünk a teliholdat. Ez lesz az...

-Az első teliholdod amit farkasként élsz meg. Tudom. Szeretném, ha a következő pár napban a többiek mellett lennél...

-Te is tudod, hogy nem tehetem meg...

-Mindig a közeledben kell lennie valakinek, aki képes uralni magát. - mondta ki kegyetlenül az ítéletet az alfa.

***
Másnap reggel Oliviával es Kevinnel ültünk az iskola ebédlőjében a kis csapatunk asztalánál, mikor a falkatársaim beléptek a helyiségbe. Ereztem a jelenlétüket, de nem pillantottam fel. Velem ellentétben a barátném egyből odakapta a tekintetét Kevin pedig közelebb csúszott hozzám. Magamban megforgattam a szemeim, de nem reagáltam semmit. Hiába szegeztem a tekintetem a tányéromra, szinte láttam, ahogy végigvonulnak az asztalok közt, miközben mindenki megbámulja őket. Susan makulátlan hullámos haját, a mindig divatos ruháit, Jake ragyogó levakarhatatlan mosolyát es Juant, aki mint mindig feketében van van és körbevonja valami rejtélyes aura. Észre sem vettem, de a nagy elmélkedésem közepette automatikusan feléjük pillantottam. Juan csokoládé szín szemeibe néztem, majd elkaptam a tekintetem. Éreztem, ahogy lángoló tekintettel munstrál, de ezúttal nem néztem rá.

Összeszorítottam a szemeim, melyből egy árva könnycsepp szökött ki, majd mélyet lélegezve végre összeszedtem magam, és csatlakoztam a többiek beszélgetésébe.

***
Olivia és én békésen sétáltunk végig a suli folyosóján mikor kiáltozások zaja ütötte meg a fülünket. Mind a ketten megtorpantunk.

-Deb ne... - nyúlt a kezem után, de gyorsabb voltam, és már is a tömeg felé kocogtam.

-...Üsd... Üsd... Üsd... Üsd!!-hallatszott a kántálá, mikor átnyomakodtam az összegyűlt diákok közt. Épp akkor láttam meg a verekedőket, mikor Kevin a falhoz löki Juant, aki ezt követően lecsúszott a földre. A testem újra magától mozdult es a fekete hajú fiú elé ugrottam.