A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

12. fejezet -újabb vita 😠😒

Másnap reggel boldogan keltem ki az agyamból. Nagyot nyújtózkodtam, és kikászálódtam a pihe-puha alvóhelyemből. Ekkor tűnt fel, hogy még mindenki alszik. Lassan felöltöztem, és bepakoltam a táskámba. Raktam egy plussz táskába ruhát és indultam is. Nem vártam meg senkit. Olivia nem beszél velem. A lányok  pedig még elmennek reggeli előtt cigizni. Mikor beértem az ebédlőbe már sokan voltak bent. Juan is ott volt, vele szemben Jake-kel, és Susannal. Egy távol eső asztalnál ültek. Távol a kíváncsi fülektől. Az érkezésemre felkapta a fejét. Végig a szemembe nézett, mikor végigvonultam az asztalok mellett. Hallottam a szaporabb legzését és az egyenletes, de a szokottnál gyorsabb szivverését. Nem az átalakulás miatt vert ilyen hevesen. Ezt én váltottam ki belőle. Elmosolyodtam és elindultam felé. Út közben elhaladtam a szokott asztalunk mellett, ahol ott volt Kevin, meg a ,,bandánk" többi tagja, de nem álltam meg. Az ott jelen lévők utánnam fordultak. Ők nem tudtak semmiről, mert eddig valami sport táborban, vagy hol voltak. Kíváncsian néztek utánam. Leültem a fiú mellé, közben mosolyogva köszöntem a többieknel.
-Jó reggelt.-mondta egy apró mosollyal a szája szélén.

-Jó reggelt. -mondtam, és adtam egy puszit az arcára, akinek ennek hatására mosoly keletkezett az arcán, de úgy, hogy az egész arcát. A képzelünkben  lévő lányok kerekedett szemekkel figyelték. Na ja. Juan mosolya a legszebb dolog a világon. A tökéletes ajkai, a gödröcskéi az arca két oldalán, és a fehér, szabályos fogsora, ami csak fénylik a lámpa fényében. Lényegében többet kellene mosolyognia, mert nagyon jól áll neki.

-Hogy aludtatok ?

-Nem volt rossz, de azt hittem letépem valaki fejét.-mondta Susan, mire felnevettem.

-Miért?

-Mert az egyik szobába valaki nagyon szeret zene mellett aludni, de nem ám a megnyugtató halk zene, neeeem ááá dehogy is. Rock zene mellett király az alvás.-morogta felháborodva.

-Igen ezt meg kell szoknunk Su.- mondtam, és beleharaptam a szendvicsembe, amit a lány beszámolója alatt készítettem.

-Mért nem használsz füldugót?-kérdeztem.

-Te is úgy alszol mi?-mondta Jake.

-Még szép.- válaszoltam gyorsan, és haraptam még egyet. Miután megtárgyaltuk, hogy hogyan érdemes aludni, sokat viccelődtünk és nevetgéltünk.
Fel se kelett néznem, hogy mikor lépett be Oliv, mert egyből megcsapott a parfümjének illata. Valamint szinte futva jött az asztalunkhoz, és megállt előtte.
-Debra!!!!!!!!-kiabálta.

Lassan felnéztem rá. Az arca piros volt az elfolytott indulattól. Szerintem legszívesebben felképelt volna. Felvontam a szemöldököm.

-Olivia. Mit szeretnél?  Azt hittem nem beszélsz velem.

-Nem hiszem el, hogy lehetsz ekkora hülye. Mit képzelsz mit csinálsz?! -ordított.

-Eszek. -mutattam fel a szendvicsem.

-Nem erre gondoltam és ezt te is tudod. Arról amiről tegnap este beszéltünk...

-Nem. Nem beszéltünk semmit.  Te elmondtad a véleményed, úgy döntöttél, hogy nem szólsz hozzám egy darabig.

-Debra ez sokat árthat neked...

-Nem! Én...azt hiszem szeretem őt érted? Most először vagyok igazán boldog. Kérlek had élvezzem ki.- az utolsó két mondatot már csak suttogtam. Mikor ezt kimondottam ledermedt. Még soha senkibe sem voltam szerelmes, és ezt ő is tudta. Nem szólalt meg, csak sarkon fordult, és távozott. Hirtelen egy kezet éreztem a derekamon. Oda néztem. Juan egyenesen a szemembe nézett. Csokibarna iriszei csak ragyogtak.

-Én is szeretlek.-suttogta a fülembe, mire megremegtem, és elpiruptam.

-Ma este legyél kész hétre. -mondta, és elindult az órákra.