A farkas (1. Könyv - Ébredés )/Befejezett/

6.fejezet- Találkozunk

A suli után egyből a koleszba mentem. Felvettem egy halvány kék farmert és egy fekete haspólót. A zsebembe raktam a telefonom és indultam is. Juan a szokásos fekete stílusát hozta. Sötét haja a szemébe lógott, a csuklóját oedig halomnyi bőr karkötő fedte. Egy motoron támaszkodva várt rám.
-Honnan szedted a motort?

-Az enyém.-jelentette ki büszkén.

-Nem is tudtam. A többiek nem jönnek?

-Nem ők kocsival mennek

-Ha van kocsitok, meg motorotok, akkor miért vagytok kolisok.

-Nem akarunk feltűnést kelteni.

-Ahha. És a motor nem az?

-Ne magyarázz te nagyokos. Csak szállj fel.

-Nem én tuti fel nem ülök fel erre az izére.

-Nem bízol bennem? Deby.

-Ne hívj így. Amúgy meg de igenis bízom benned

-Akkor gyere ide.-nyújtotta ki a kezét felém.

Haboztam egy kicsit, sorra vettem minden lehetőséget, majd erőt véve magamon egy nagy sóhaj kisérerében odamentem hozzá.

-Na akkor fogd meg a kezem. Ne félj nem harapok...nagyot.-kuncotot a saját poénján, de egyből elhallgatott, mikor a bőröm az övéhez ért. Olyan volt, mindha apró szikrák csaptak volna át az ő kezéből az enyémbe. Felemelő érzés volt. Érezni, ahogy a forróság végigáramlik a kezemen. Az ajkam egy picit elnyílt, ahogy felnéztem rá. Barna szeme tele volt ,csodálattal?

-Te...vagy az.

-Mi vagyok?

-A ... nem lényeges. Szállj fel...kérlek.

Nem tudom, hogy a kérlek tette-e vagy a szikrák mellékhatása, vagy a szeme, vagy tényleg a bizalom, de felültem mögé.  A kezemmel hátul lévő forgolódóba kapaszkodtam. Megfogta a karom és lassan előre húzta egyenesen a derekára. Éreztem az izmait a póló alatt. Éreztem a szíve egyenletes, bár kissé gyors tempóját

-Ha nem baj. - suttogta.

-Nem. - feleltem hasonlóan halkan.
Ő is felvette a bukósisakot, majd elindultunk. A jármű hirtelen gyorsult fel, de nem féltem. Testemmel szorosan a srác hátához simultam, és élveztem ahogy a szél a ruhámba kap.

Fél óráig utaztunk majd megálltunk egy nagy erdei ház előtt. Az a ház hatalmas volt. Előtte pedig egy fekete terepjáró. Leparkoltunk mellé. Mikor leszálltunk Juan előrelepett és hirtelen valaki oldalról neki ütközött. Nem érte váratlanul a dolog, mert könnyen maga alá gyürte. A tornácon  Susan állt, aki egyből felém vette az irányt.

-Szia . Ő itt Erica. -mutatott a kislányra aki a kezét szorongatta.

- Szia. Debra vagyok. Nagyon örülök a találkozásnak.

-Szia. Én is örülök.-villantott rám egy csodálatos mosolyt. Egyből a szívembe lopta magát. Barna haja lágy hullámokban omlott a hátára, a kék szemeiben pedig őszinteség csillogott.

-Juan nem mutatod be nekünk a kiscicát? -kérdezte egy fiú hang mögülem. Megfordultam. Egy magas barna hajú srác állt előttem.

-Vigyázz, mert ennek a cicának nem karmai hanem tépőfoga vannak.

A lányok felkuncogtak a beszólásomra, és tudtam ezzel kiérdemeltem a helyem közöttük. A fiúk is felröhögtek.

-Tényleg? Pedig olyan kis ártatlannak látszol. -lépett közelebb egy lépést. Nem hátráltam meg.

-A látszat néha csal. -kacsintottam rá.

-Neked aztán felvágták a nyelved.

-Magam vágtam.-mondtam büszkén.

Erre mindenki szakadt a röhögéstől még a fiú is.

-Üdv a családban húgi.

Ekkor megszólalt egy kedves női hang.

-Ó már meg is jöttetek. Szervusztok.- odanéztem, és egy harmincas évei elején lévő nőt láttam. Barna haja és kék szeme volt.

-Melissa Wolf vagyok. Nagyon örülök hogy megismerhetlek.-ölelt magához szorosan

-Viszont is így van. -öleltem vissza.

-Bevallom kissé féltem, attól, hogy valami történik az úton. Nem igazán bízom abban a gépezetben.-suttogta a fülembe.

-Attól, hogy suttogsz még hallom Melissa.- szólt oda hozzánk Juan aki Jake-kel birkózott épp, aki ki is használta azt, hogy a srác nem figyel oda.

-Gondolom egyik fiú sem mutatkozott be. -intett a közönséget alkotó három srác felé.

Megráztam a fejem.

-Gondoltam. Na akkor. Az a fiú akivel ,,beszelgettél" ő Tomash. Aki azért nincs iskolában, mert ,,beteg".

-Ráadásul gyógyíthatatlan.-szólt közbe a srác.

-Mint a suliundoritisz.-mondtam, mire kacsintott egyet.

- Na ha senki sem szol közbe folytatnám.  A mellette balról álló fiú David. A  jobbról pedig Jeremmy. Jake-et és Juant meg már ismered.

-Igen.- bólintottam.

-Gyere menyjünk be.-invitált a házba.

Bentről még szebb volt mint kint. Amikor belépünk egy gyönyörű nappali tárult élénk. Levetettük a cipőinket, és folytattuk az utat. A nappaliban balról volt egy nagy lépcső jobbról egy étkező szemben pedig egy modern konyha. A konyhából át lehetett menni az ebédlőbe. Felmentünk a lépcsőn. Volt még egy lépcső felfelé.

-Ezen a folyosón vannak a hálószobák.

Feltűnt, hogy minden ajtón volt valami, amire ki voltak írva a nevek. Csak egy ajtón nem. Itt csak egy tábla volt.

-Ez lesz a te szobád. Nem kell ideköltöznöd, de jó, hogyha van hol aludnod telihold idején. Menyj be nyugodtan.

Beléptem és elállt a lélegzetem. A balról az ágy előtt fekete volt a fal. Szemben fehér és volt ott egy szintén fehér gardróbszekrény. Jobbról szintén fekete fal volt egy sötét színű öltözködőasztallal.

-Hogy tetszik? -kérdezte.

-Ez elkepesztő. Gyönyörű. Köszönöm.

-Ne nekem köszönd. Juan vezette a berendezkedést.-kacsintott rám.