Moonlight Rose [EXO]

3. rész

Mire észbe kaptam volna, Woo Jin már elrendezte, hogy Min Ho és Won Ho behozza az EXO bizonyos tagjait a kapitányságra. Amikor a dokinál végeztem, a rendőr főkapitány hívatott magához, valami fontosat akart nekem mondani.
- Valamit nem beszéltünk át? - kérdeztem aggódva, miután becsukta magunk mögött az ajtót és lehúzta a reluxát.
- Csak nem akarom, hogy a kolléganője... tudja. Woo Jin eléggé heves természet.
- Igen, az már elsőre feltűnt. Biztos, hogy minket akarnak összerakni?
- Nos, ezen már én is gondolkoztam, miután az előbb berontott hozzám. Ezért is hívtam most ide.
- Csak nem?
- De igen! Ideges lett, amikor megtudta, hogy együtt kell valakivel dolgoznia. Eddig mindig egyedül oldotta meg az ügyeket és nem is akárhogyan. Az, hogy most valaki mellette lesz, biztosan frusztrálttá teszi, de remélem nem fog a munka rovására menni.
- Ne aggódjon Kapitány! Minden tőlem telhetőt megteszek annak érdekében, hogy jól kijöjjünk egymással.
- Azt nagyon megköszönném, hiszen Woo Jin nagyon értékes számunkra minden szempontból.
- Ezt meg hogy érti? - néztem rá bambán.
- Majd a lány elmeséli, ha akarja. Nem ártom bele magam a kettejük kapcsolatába. - mosolyodott el, majd angolosan távozott. Sok minden átfutott az agyamon, de úgy éreztem, hogy semmi jóra nem számíthatok. Woo Jin eléggé magányos farkas típus, elgondolkoztatott, hogy hogyan fogok közelebb kerülni hozzá. A kapitány szavaira visszagondolva ő is ettől tart a legjobban, ezért nyelnem kell, hogy ne én legyek az az ember, akit menesztenek majd az őrsről amiatt, hogy nem tud beilleszkedni. Nehéz lesz, de talán idővel a lány is megbékél.
Mire az ajtóhoz értem, egy éles hang ütötte meg a fülem.
- Innentől átveszem! - szólt harsányan az említett kolléga, majd a folyosó végén ácsorgó Min Ho felé intett.
- Mi az, hogy csak te? - léptem ki az irodából. Először eléggé kiakasztott, hogy egyedül akarja a fiúkat kihallgatni, és ezt nem is toleráltam. A levegő megtelt feszültséggel, és a lányt nem is érdekelte, hogy mit beszélek. Átnézett rajtam, semmi jelét nem tapasztaltam, hogy megpróbálna jó kapcsolatot kiépíteni velem. Annyira volt ellenséges, amennyire csak lehetett. Míg én azon voltam, hogy rendezzük a viszonyunkat, addig ő azon volt, hogy hátrébb rakjon a listában. Amit én felépítettem, azt ő lebontotta. Nem jutottunk egyről a kettőre. A két srác nem akadékoskodott, azonnal leszállították a fiúkat és megvárták, hogy mi lesz a következő lépés. Woo Jin egyből szemügyre vette őket, illedelmesen bemutatkozott, de továbbra is fent hagyta a pókerarcot. Mire eldöntötték volna, hogy ki tanúskodik elsőnek, addigra Chan Yeol szemmel láthatóan egyre idegesebb lett, aminek hangot is adott. A Japánban történt kihallgatás elég friss volt, ezért érdemi információt nem is tudtam kiszedni belőlük. Mind meg voltak riadva, kivéve a colost. Akkor még nem tűnt furcsának, de ahogyan most láttam, eléggé gyanússá vált. Vajon titkolhat valamit? Vagy szimplán ugyanolyan faarccal képes létezni, mint Woo Jin? Nem túl egyértelmű. Mire felébredtem a gondolataimból, a lány szinte szétpattant a dühtől és rögtön a fiúnak esett, amire már nekem is közbe kellett szólnom. Elég bunkó volt a gyanúsítottal, amiből még baja is származhat, ezért rendre kellett intenem. A végén még olyan szól, aminek a következménye az lesz, hogy a fiú feljelenti őt zaklatásért. Amikor hangosan rákiabáltam, szinte megfagyott a levegő. Még a légy zümmögését se lehetett hallani. Erre azon nyomban felém fordította a fejét és megindult irányomba. Lényegében mosolyogva küldött el az anyámba, csak eléggé burkolt volt.
- Szívás ez a kapcsolatépítés. - dünnyögtem az orrom alatt. Mivel a lány nem látta be, hogy szép szóval többre menne, így ráhagytam az egészet. Az ő bulija, oldja meg, ahogy akarja. Szívesen beleavatkoztam volna, de meghúztam egy vonalat és úgy döntöttem, hogy ez esetben magára hagyom, lesz, ami lesz. A srácok egyesével vonultak be a kihallgató szobába, mi pedig az ablak mögött néztük az egészet Min Ho-ékkal. A két kolléga próbált nyitni felém, de olyan sok kérdést tettek fel, hogy nem tudtam rendesen a munkára koncentrálni.
- Min Ho! Nem akarlak titeket megbántani, nem is azért mondom, de nem tudnátok egy kicsit odafigyelni? Annyit szövegeltek, hogy semmit se értek abból, amit bent beszélnek.
- Mintha Woo Jin-t hallanám, csak egy kicsit kedvesebb formában. - fordult Won Ho a fiú felé.
- Mit parancsolsz? - tettem csípőre a kezem, miután meghallottam, hogy hozzá hasonlítgat. - Ha nem tűnt volna fel, akkor mi baromira nem hasonlítunk. Ő eléggé durván beszél, hidegen hagyja minden és önző. Szerintetek én ilyen vagyok?
- Még nem ismerünk eléggé ahhoz, hogy véleményt tudjunk alkotni.
- Akkor minek ugatsz bele? - vontam fel a szemöldököm.
- Hát az biztos, hogy beszédileg egyformák vagytok. - vigyorodott el Min Ho, mire nekem is leesett, hogy mit mondtam az imént.
- Na jó, talán egy kicsit. - egyeztem bele.
A gyanúsítottak egytől egyig ugyan azt fújták, kivéve Kyung Soo-t. A fiú valami tövisekről beszélt, amit mi is láttunk a helyszínen, de nem gondoltuk, hogy az áldozattal lehetne összefüggésben. A Japánban történt vallomás során a srác ezt nem említette, de akkor még nem nagyon tudott miről beszélni. Egy pszichológusnak kellett megmutatni, annyira felzaklatta a dolog. Ő volt a második, aki a holttesttel kontaktot teremtett. Sehun szintén ugyan azt ismételte, amit a társai és már éppen végeztek volna, amikor nyílt az ajtó és belépett rajta Chan Yeol. Hűvös tekintettel bámult Woo Jin felé, aki szintén meglepődött, de próbálta leplezni. Mindketten helyet foglaltak és én már komolyan azt vártam, hogy mikor rántanak fegyvert egymásra, mint a western filmekben. Amikor Woo Jin kérdezte a gyilkosságról megváltozott és cinikus arcot öltött. Nem tudom, hogy szegény beteg-e, vagy csak szimplán szereti beszívatni a népet, de jól csinálja. Egyik percben egy kőszívű ember, a másikban egy lelki toprongy, kedvére váltogatja a megjelenését.
- Nektek nem fura ez a srác? - tettem Min Ho vállára a kezem, mire lesöpörte magáról és két lépéssel távolabb került tőlem. - Leprás vagyok, vagy mi van? - néztem vissza rá, mire ő Won Ho felé fordult és elkezdett vele beszélgetni. - Hahó! Min Ho-sshi! - táncoltam mögé, majd édes hangon a fülébe suttogtam. Won Ho tátott szájjal bámulta a jelenetet és rögtön kérdezősködni kezdett. Amikor visszamentem az ablakhoz, Woo Jin is hasonló helyzetbe került a gyanúsítottal. Éppen az arcába fújta a rágóját és még ki is pukkasztotta. Meglehetősen romantikus lépés volt, mert a srác eléggé elvörösödött, ám rögtön megkeményedett az arca és mesélni kezdett. Lényegében ugyan azt mondta, amit a többiek, úgyhogy a lány nem is teketóriázott tovább, összecsapta a füzetét, majd indulni készült. Chan Yeol még kérdezett néhányat, amire mi már nem tudtunk figyelni, ugyanis beszaladt hozzánk egy rendőr és lihegve közölte, hogy valamit találtak az áldozat testében. A szemeim elkerekedtek, és faképnél hagyva a három zsarut azonnal a terem felé vettem az irányt és rányitottam a kolléganőmre.
- Gu Woo Jin! - kiáltottam harsányan. Persze elsőre rögtön valami másra gondolt, ezért is vágott pofákat, ám, amint kiköhögtem, hogy valami nem stimmel az áldozattal, azonnal a két ajtón álló rendőrre hagyta Chan Yeol-t és máris a boncterem felé vettük az irányt.
- Mi is mehetünk? - szólt utánunk Min Ho, de a közösen visszaordított nem válaszra rögtön visszahőkölt.
- Még mit nem! - húzta mosolyra a száját Woo Jin.
- Ez a kettő mindig ilyen tenyérbe mászó? - próbáltam szót érteni a lánnyal.
- Még nem ismered őket.
- Igen, lehet nem kellene elsőre ítélkeznem. - szabadkoztam, ám hamar kijavította magát.
- Eléggé kiakasztóak tudnak lenni. Nincs olyan nap, hogy ne tudnám őket szájba csapni. De sajnos nem tehetem.
- Bíztató!
- Micsoda? - nézett felém.
- Hogy ennyire jó a kapcsolatod a munkatársaiddal.
- Mi van Újoncka? Nem tetszik a rendszer? Megmondtam, hogy egyedül dolgozom. Nem értem miért pakolnak össze mindenféle jöttmenttel.
- Hé, én nem...
- Itt vagyunk! - szakított félbe. Nagyot nyeltem, amikor kinyílott az ajtó és megcsapott a formalin szag.
- Még jó, hogy nem reggeliztem. - vigyorgott a lány, majd lepacsizott a boncmesterrel és rögtön vizsgálgatni kezdte a hullát.
- Jó napot! Yang Cho Sun vagyok! Örülök, hogy megismerhetem. - hajoltam meg illedelmesen.
- Üdv, Hwang Tae Min! - nyújtotta felém a kezét, majd mindketten hangosan felnevettek.
- Mindenkivel eljátszod, aki idekerül? - mutogatott a véres kesztyűre Woo Jin.
- Naná! Ki nem hagynám! Tudod hányan kezet ráznak?