Moonlight Rose [EXO]

26. rész

Siessetek, mert még dolgunk van a Dorm-ban! - kiabáltam ki a kocsi ablakán figyelve, ahogy az újonc és Wonho haladt be az épület ajtaján. Már vagy 10 perce nem jöttek ki, ami egyre jobban idegesített. Ne most szórakozzanak már velem! Mire szállni akartam volna ki a járműből, hogy utánuk menjek, abban a pillanatban megpillantottam, ahogy a két említett a vállánál fogva cipelik ki Minho-t.
- Még is mi a... - be se tudtam fejezni a mondatom, egyből bele is vágott az újonc.
- Azonnal induljunk a kórházba!
Végig mérve a helyzetet, valaki alaposan helyre szedte szegény srácot és nem egy kispályás lehetett, vagyis inkább lehettek. Idegeimre megy a srác de, nem az a fajta, akivel olyan könnyen el lehet bánni.
- Nem tudsz egy kicsit gyorsabban vezetni? - ütögette meg a vállam a lány.
- Ne idegesíts fel, nézz már oda, hogy mennyivel megyek így is! A megadott 90 helyett 130-al száguldozok!
- Nyugalom lányok, még élek! - köhögött fel Minho, majd egy kisebb vért köpött.
- Hyung! - nézett hátra az anyósülésen ülő Wonho.
- Semmi baj! Egy picit szédülök, de nem vészes, tényleg!
- A francokat nem, te idióta! Te nem látod, hogy nézel ki, de mi igen! - szöktek könnyek halványan az újonc szemébe, amikor a visszapillantó tükörbe néztem.
- Jól van ti szerencsétlenek, kapaszkodjatok, de egy hisztit se akarok hallani! - lassítottam le, majd az ülésem alá nyúlva elővettem a szirénát és feltettem a kocsi tetejére. Azzal visszahajoltam a kormány mögé, a sziréna beindult, a forgalom utat adott nekünk, majd a gázra léptem. Nem is kellett sok, a kórház előtt fékeztem le.
- Megjöttünk! - vettem ki a kulcsot, majd kikapcsoltam az övem.

- Köszönjük szépen, most mi is mehetünk a sürgősségire! Ha most nem kaptam bélcsavarodást ezektől a manőverektől útközben, akkor az kész csoda! - fogta a hasát Wonho.
- Ti mondtátok! - pörgettem meg a kulcsot az ujjamon, majd zsebre vágtam, becsuktam az ajtót és a másik oldalra mentem, ahol Minho-t próbálták kiszedni.
- Wonho, te menj előre és hozz egy hordágyat! - adtam az utasítást szegénynek, de nem válaszolt, csak bólogatott, látszott, hogy a hányinger kerülgette. Pár másodperc múlva megjelent néhány emberrel az oldalán, majd felpakolták a hordágyra a srácot és berohantak vele.
- Ugye nem lesz baja? - nézett a fiú után az újonc, aggódó szemekkel.
- Nyugodj meg, ezt az idiótát nem úgy ismerem, hogy ennyi végezne vele!
- De most komolyan...
- Mondom, hogy nyugodj meg, max. egy bordatörés, enyhe agyrázkódás, de kutya baja sem lesz.
- Remélem tényleg ennyivel megúszta!
- Nézd a jó oldalát! Lesz, ki ápolja! - csaptam hátba, majd elindultam a bejárat felé mosolyogva.
- Ezt még is, hogy érted? Persze, hiszen ott vannak az ápolók! Egyértelmű!
- Ja, az ápolók, mi? - fordultam felé, majd kacsintottam egyet.
- WooJin... várj meg! - futott utánam a lány. Pár óra várakozás után bejutottunk a kórterembe.
- Na, megmaradsz te szerencsétlen? - nyitottam a tolóajtót, majd az ágyához vonultunk.
- Sajnálatodra igen, meg! - mosolyodott el, de felszisszent, mert a száján ütés nyomok látszódtak.
- Apám, téged nagyon elvertek! - mértem fel a kinézetét jobban.
- Na, ne mondd, tényleg? Miből vetted észre?
- Hyung! Mikor jöhetsz ki? Mondott valamit a doktor?
- Semmi komoly! Egy bordatörés, enyhe agyrázkódás, meg pár zúzódás, de megmaradok.
- Na, mit mondtam? - löktem oldalba az újoncot, aki le sem vette a szemét Minho-ról.
- Hyung! Mi történt pontosan?
- Kopogást hallottam, majd kinyitottam az ajtót, erre berontott egy férfi...
- Most komolyan egy férfi vert így meg?
- Most ez miért ennyire hihetetlen? - döbbent le Minho.
- Hát én meg csórikám itt fényezlek az újoncnak, hogy te még egy tucat emberrel is elbánsz,
úgyhogy biztosan több támadott meg, erre... - csóváltam a fejem, majd szánakozva megfogtam az újonc vállát és sajnálkozva ránéztem. - Fiam, te is egy gilisztát pecáztál!
- Szerencséd, hogy nem tudok mozogni! - szisszent fel, majd a bordájához kapott.
- Jól van! Persze, pont annak a szájából hallom, akit lehet, hogy egy kislány vert meg, csak nem meri bevallani!
- Hagyjátok abba, inkább térjünk a lényegre! Mi történt pontosan? Mi okból rontott rád? - megfeszült arccal bámulta az újonc a válaszát.
- Nem tudom, mennyire mondhatom hangosan, de az ügy miatt volt, ami után illegálisan nyomoztunk. Nagyon bizalmas lehet, ha ennyi után egyből meg is találtak. Valamit még mindig nagyon titkolnak, amiért el akarják rejteni a nyilvánosság elől. Azt mondta, ha még egyszer szaglászok, nem leszek megkímélve, mint most. Azt akarják, hogy állítsuk le a nyomozást, mert ennél is több vér fog folyni, úgyhogy le kell állítani a hackert, most azonnal!
- Rendben, de ezt nem hagyom annyiban! Ezzel még akkor sincs vége!
Majd elővette a telefonját az újonc és tárcsázta a számot.
- Na, semmi? - érdeklődött Wonho.
- Süket a vonal, nem tudom elérni!
- Úgy érzem, olyan dologba ütöttétek az orrotokat, amit a nagykutyák nem néznek jó szemmel! -
álltam meg az ablak előtt.
- Ezt hogy érted? - érdeklődött a lány.
- Tudod milyen ez a világ, minél több a pénz, annál több szájat lehet betapasztani. Ha nem pénz, akkor élet. Nem ok nélkül lett titkosított az akta. Szerintem nem csak egy egyszerű halálesetről van szó. Olyan emberek keze is benne lehet, akik nem kis háttérrel rendelkeznek. Ne haragudj, hogy tapintatlan vagyok, de ez az igazság!
- Semmi baj, igazad van!
- És most mi lesz? Megálljunk?
- Nem tudunk mást tenni! Ez a helyes megoldás!
- Szerintem is srácok, ez már nem a ti hatáskörötök! Jobb lesz így! - mentem oda az újonchoz,
majd hátba vágtam.
- Áú?!
- Jaj, a két madárlelkű milyen kis törékeny!
- Lassan mennünk kellene vissza! - hozta szóba Wonho.
- Most komolyan itt hagytok? Én is menni akarok! - csapott hisztit Minho.
- Na, nagyfiú, nyugalom, az asszony jön napi szinten látogatni! - löktem az ágyhoz közelebb a lányt, elég közel ahhoz, hogy Minho aurájában legyen.
- WooJin nem úgy volt, hogy Chanyeol-t kellene meglátogatunk? - köszörülte meg a torkát, majd elfordult.
- Tényleg az a villanypózna tönkre tette az előadást! Amiatt a kis nyomorult miatt nagyon nagy szarba vagyunk! - csaptam rá Minho ágyára.
- Hé-hé, óvatosan! Nem akarok plusz hat hetet itt tölteni, mert te eltöröd a lábam!
- Nyugalom, az agyad nagyobb károsodásban szenved! - húztam gúnyos mosolyra a számat, majd lassan távoztunk. Már a ház előtt parkoltunk, amikor megláttam az emeleten lévő ablaknál egy alakot, aki minket figyelt, majd behúzta a függönyt. Annyira tudom, hogy ez a sügér volt, de ezt nem hagyom annyiban.
- Ti maradjatok itt... - szálltam ki a kocsiból.
- Felejtsd el, megölitek egymást! - szálltak ki mind a ketten. Se kopogás, semmi, berontottam a lakásba.
- Mi a fene!? - ugrott a kanapéra rémülten D.O.
- Mi a gond? Nem hagytuk el a házat! - nézett fel a szendvicséből Sehun.
- Hol van?
- WooJin, kérlek, nyugodj le, ez nem old meg semmit! Én is mérges vagyok, de ezzel nem hozhatjuk rendbe! - próbált csitítani az újonc, de nem sok sikerrel járt. Teljesen felhúztam magam ezen az egészen, mert ezután a húzás után próbaidőre foghatnak minket.
- Nyugodj meg nyomozó és foglalj helyet! - jött fülig érő mosollyal Baekhyun, majd a vállamnál fogva leültetett.
- Szólj neki, hogy húzza le a seggét, de azonnal, mert beszédem van vele! - préseltem ki a fogam közül a szavakat.
- Mi ez a hangzavar? - jött le az említett srác kócos hajjal és egy élénkzöld melegítő szettben lépkedett lassan felénk, önelégült mosollyal.