Moonlight Rose [EXO]

21. rész

Éppen az igazak álmát aludtam, amikor az éjszaka közepén, bár inkább már hajnalban megszólalt a telefonom. Félálomban tapogattam utána, mert nem tudtam hirtelen feldolgozni, merről jön a hang, mire egyszer csak rátaláltam és a fülemhez emeltem.
- Haló? - csörgött tovább a készülék, aminek köszönhetően az összes álom kiment a szememből. Hunyorogva néztem a képernyőre, ahol Woo Jin neve szerepelt, de el nem tudtam képzelni, mit akarhat ilyen későn.
- Haló? - szóltam bele a kagylóba.
- Elküldök érted egy járőrt, öltözz fel! - utasított, én meg azt sem tudtam, hogy fiú vagyok-e, vagy lány.
- Mi történt?
- Majd bent mindent elmondok! - tette máris le a hívást, de az én fülemen még vagy két percig csüngött a telefon. Körülbelül öt perc kellett ahhoz, hogy teljesen felébredjek és elkészüljek, már csak a rendőrt kellett a kapuban megvárnom.
- Történt valami? - vágódtam be mellé az ülésre, amint leparkolt a ház előtt.
- Áll a bál a rendőrségen!
- Egy újabb ügy?
- Igen, de Gu Woo Jin szigorúan megtiltotta, hogy bármiről is beszámoljak, mert ő akarja magát tájékoztatni!
- Remek! - forgattam körbe a szemeimet, majd csendben utaztunk tovább a rendőrségig. Sebesen vágtattam a lány irodája felé, miután megérkeztünk, de, ahogy egyre közelebb értem, kiabálást hallottam a helységből.
- Szabad? - koppintottam be a félig nyitott ajtón.
- Na, végre! Mi tartott ilyen sokáig? - csapott az asztalra idegesen a Sintér.
- Nyugodj már meg! Mi folyik itt? - néztem szét az embereken, akik mind lehajtott fejjel ácsorogtak körülötte.
- Tegnap még visszajöttem a Kapitányságra, miután kitettelek és beszéltem a Kapitánnyal. Azt kérte, hogy állítsak össze egy profilt a rózsás gyilkosról és, mivel még nem voltam fáradt, neki is láttam. Közel fél négyig bírtam, utána elaludtam, de rögtön ki is pattant a szemem, amikor megállt valaki az asztalomnál. Először azt gondoltam, hogy az éjszakás nyomozó, de hirtelen megcsapott egy illat.
- Ugye nem?
- De igen! A rózsák illata!
- Ki volt az?
- Egy fiatal lány! Most hallgatják ki!
- Mi történt vele?
- Állítása szerint megerőszakolták!
- De mit keresett az irodádban?
- Hát épp ez az! Ezért üvöltözök itt mindenkivel, de senki sem tud normális választ adni a kérdésemre! - emelte fel megint a hangját. - Ahhoz, hogy idáig eljusson, keresztül kellett jönni a fő épületen, át az irodaházba.
- És ezt senki se vette észre?
- Még egyszer megkérdezem fiúk, de most már nagyon elegem van az egészből! Melyikőtők engedte át a lányt?
- Egyikőnk se, már vagy százszor átbeszéltük! - mondta elcsukló hangon az egyik szélső férfi.
- Akkor mégis, hogy a jó büdös francba tudott hozzám bejönni, ha?
- Mi mindent ugyan úgy csináltunk, ahogy eddig!
- Rendben, vegyük át lépésről lépésre! - utasította őket Woo Jin, én pedig helyet foglaltam mellettük, mert úgy éreztem, hogy ez hosszú lesz.
- Én a kamerákat figyeltem a videó szobában, de semmi gyanúsat nem tapasztaltam. - kezdte az egyik. - Három órakor jött a váltás a főépületből, utána én mentem Baek Kyun helyére.
- Nálam se történt semmi! Végig az előtérben ültem, de senki se jött be az épületbe az éjjel!
- Én pedig végigjártam az épületet, majd elvittem az éjszakai munkaidő-nyilvántartást a Kapitány irodájába és visszamentem a helyemre. - fejezte be végül a szolgálatvezető.
- Szerintem hallgassuk meg mi is a lányt! - vágtam közbe, mert láttam, hogy a fiúk pengeélen táncolnak Woo Jin szemében.
- Ha már ezekkel a szerencsétlenekkel nem megyek semmire... - adta be könnyen a derekát, majd elindultunk a kihallgató szoba felé. Amikor odaértünk, a sértett épp a pszichológussal beszélgetett, így nem akartunk zavarni, ezért beálltunk az ablak mögé.
- Tehát azt mondja, hogy egy raktárépületbe voltak fogva tartva? - kérdezte a szakértő.
- Igen, egy régi, elhagyatott épületben! Minden tiszta kosz volt és rozsda!
- Meg tudja pontosan mondani, hogy hol van ez a hely?
- Nem tudom, mert bekötötte a szememet... egyszerűen minden olyan zavaros! - temette az arcába a kezét.
- Akkor most szép nyugodtan meséljen el mindent, amire emlékszik!
- Rendben... - nézett a férfira, majd kiszúrt magának egy pontot és belemélyedt a történetbe. -
Három nappal ezelőtt raboltak el este, hazafelé menet a munkából. Egy férfi kért tőlem útbaigazítást, majd mire megfordultam az arcomba nyomott egy kendőt és legközelebb már abba a koszfészekbe ébredtem. Az ablakokon nem lehetett kilátni, mert be voltak deszkázva, csak arról a kevés fényről lehetett megállapítani, hogy nappal van-e, vagy éjszaka, ami beszűrődött a repedéseken. Egész éjjel nem láttam a fickót, aztán reggel... reggel odajött... szorított a köteleken, amivel odakötözött egy kiálló vasrúdhoz és...
- Jól van, tartsunk szünetet! - javasolta a pszichológus, de a lány folytatni akarta, bár látszott, hogy a könnyeivel küszködik.
- Miután megtette... eloldozott és elráncigált egy kádhoz, ami meg volt töltve vízzel és tele volt szórva rózsaszirmokkal. Végignézte, amint megmártózom benne, aztán magamra hagyott pár órára, majd megjelent egy másik lánnyal a kezében.
- Nem beszélt eközben semmiről?
- Egész idő alatt meg se szólalt! Csak akkor hallottam a hangját, amikor találkoztunk!
- Ha látná az arcát, felismerné?
- Nem hiszem, mert maszk volt rajta és kapucni...
- És hogy szabadult ki?
- Sehogy! Egyszerűen csak bekötötte a szemem, beültetett az autójába, majd ugyan ott tett ki, ahol az egész kezdődött.
- Tudja, hogy mi lett a másik lánnyal?
- A másik kettővel... Mert az alatt a két nap alatt még két lányt hozott, így voltunk hárman foglyul ejtve.
- Velük is hasonlóképpen tett? - próbált finoman fogalmazni a férfi.
- Igen... és végig is kellett néznünk! - remegett meg a hangja.
- Meg tudja mondani, hogy hívták a két másik lányt?
- Az egyiket Kim Dan Ah-nak, őt hozta oda hamarabb; a másikat pedig Jang Seo Yeon-nak, vele csak épp, hogy találkoztam.
- Miután kiszállt az autóból, egyből a rendőrségre jött?
- Azonnal!
- Hogy került Gu Woo Jin irodájába?
- Kinek az irodájába?
- A nyomozóéba, akivel legelőször összefutott!
- Én csak addig mentem, amíg valakivel össze nem akadtam! Fogalmam sem volt arról, hogy hol vagyok, de keresnem kellett valakit, aki segít nekem!
- Nem találkozott senki mással az épületben?
- Nem! Olyan volt, mintha üres lett volna! Először el is gondolkoztam, hogy biztos jó helyen járok-e, annyira elbizonytalanító volt a helyzet!
- Ezt nem hiszem el! - csapott hirtelen az asztalra Woo Jin.
- Mi a baj?
- Nem hallottad? Totál hülyének néznek engem?
- Figyelj, nem hiszem, hogy mernének neked kamuzni! Nézzük vissza a felvételeket, abból majd kiderül, hogy hol voltak a fiúk!
- De, ha a szemembe hazudtak, tuti kirúgatom őket! - állt fel a székből a lány, majd elindult a videó szoba felé. - Tehát Min Soo? Mid van a számunkra? - vágta ki Woo Jin az ajtót, majd beült a megszeppent nyomozó mellé és bámulni kezdte.
- Mire vagy kíváncsi?
- Mondjuk arra a felvételre, amikor Lee Chang Mi betévedt hozzánk!
- Máris keresem! - esett neki a gomboknak, majd pár másodperccel később már a monitoron is volt a lány. A felvétel alapján pontosan úgy haladt át az épületen, ahogy elmondta, viszont a fiúk állítása is igaznak bizonyult, mert pont akkor váltották egymást, vagy léptek be valami iratért a szobákba.
- Ez hihetetlen! - képedtem el. - Hogy tudott pont úgy bejönni, hogy senki ne vegye észre?
- Elképesztő, de lehetséges!
- Pont úgy került ki mindent, mintha tudta volna, hogy mikor hagyják el a helyüket a nyomozók és mikor hagynak vakfoltot a látóterükben azáltal, hogy egy pillanatra másra figyelnek.
- Teljesen igazad van, de az is látszik, hogy meg van ijedve és keres valakit!
- Persze, nem is gondoltam, hogy bármi más szándékkal érkezett volna!
- És most? - néztem rá kérdőn Woo Jin-re.
- Küldjük el a ruháit bizonyítékként, hátha találnak valamit a laborba!
- Ezt az éjszakás nyomozók már megtették! Esetleg ellenőrizzük le a raktárépületet?
- Túl kevés információ áll a rendelkezésünkre! Ezzel nem megyünk semmire!
- Meg kell találnunk a többi lányt is! Valaki lefuttatta már őket a rendszerben?
- Még a vallomása közben, de egyiket se jelentették be eltűnt személyként, így ez is zsákutca. Viszont felhívom Won Ho-t, hogy gyűjtse be a térfigyelő kamera felvételeit azon a környéken, ahol Chang Mi-t elrabolták, hátha abból megtudunk valamit!
- Rendben! Bár nekem ez az egész olyan fura!
- Mire gondolsz?
- Ez valahogy nem illik bele a rózsás gyilkos profiljába! Te el tudod őt képzelni úgy, mint egy erőszakolót, aki elengedi az áldozatait?
- Ez már nekem is megfordult a fejembe, de amíg nem tudunk semmi biztosat, addig nincs helye a találgatásnak! - magyarázta a lány, majd mindenki ment a maga dolgára. Személy szerint én a laborban kezdtem, hogy mindnél hamarabb megtudjam, hogy találtak-e valamit a sértett ruháin, Woo Jin pedig gyorsan hazament átöltözni és letusolni, majd találkozott Won Ho-val, aki eredményesen kezdte a reggelt és megszerzett minden felvételt, amit a Sintér kért.
- Jó napot! - léptem be a labor ajtaját.
- Üdvözlöm! Segíthetek valamiben? - kérdezte kedvesen egy ott dolgozó hölgy.
- Igen, ma hajnalban lett leküldve egy anyag Lee Chang Mi néven, aminek várjunk fent az eredményét!
- Igen, kérem, fáradjon utánam! - mutatta az utat, majd egyenesen egy laboráns irodájába vezetett.
- Yang Cho Sun, ugye? - nyújtotta felém a kezét.
- Igen, én telefonáltam az előbb!
- Dr. Alexandra Olsen vagyok! - mosolygott a kézszorítás közben az amerikai nő.
- Sikerült megvizsgálni a ruhákat?
- Természetesen, viszont nem tudok semmi jót mondani!
- Ezt, hogy érti?
- Nem volt minta, amit be tudtunk volna vizsgálni!
- Mindent átnéztek?
- Így van! Se ondónak, se vérnek, se más DNS-mintának nem volt nyoma!
- Ez különös!
- Vannak olyan esetek, amikben nincs fellelhető bizonyíték! Sajnálom! - mondta végezetül, majd elköszöntünk egymástól és visszamentem az irodámba. Épp, amikor nekiláttam volna a jelentésnek, megcsörrent a telefonom. Woo Jin hívott, hogy úton vannak Won Ho-val a Kapitányságra, akit időközben felvett, hogy átnézzük a videókat az elrablás estéjéről. Ez után már a tollat is letettem a kezemből és inkább a megmaradt időt azzal töltöttem, hogy felhívtam a nagyszüleimet, hogy ne aggódjanak, amiért éjjel olyan hamar eltűntem.
- ... igen, ez nekem se áll össze, de, ha róla van szó, akkor bármi szóba jöhet! - fejezte be a mondatát az említett fiú, miközben bejöttek hozzám az irodába.
- Mit sikerült intézned? - nézett rám Woo Jin felfrissülve.
- Sajnos semmit se találtak!
- Ez most komoly? Szívatnak minket, vagy mi?
- Hátha a felvételekkel többre megyünk! - lelkesültem be, de egyértelmű bizonyítékot onnan se sikerült becserkésznünk. Se a kocsi nem látszott tisztán, amivel a gyilkos elhajtott, se az arca a közeli képkockákon, így nem jutottunk egyről a kettőre. Az autót is csak a Yongsan állomásig tudtuk követni, onnantól nyoma veszett.
- Hogy tud egy lépéssel előttünk járni? - borzolta össze a haját Woo Jin.
- És, ha nem is a rózsás gyilkos az? - vetette fel Won Ho.
- Az az illat mindent elárul! Száz közül is felismerném, annyira tipikus! Biztos, hogy ő az!
- Kihallgassuk mi is a lányt? - kérdeztem.
- Felesleges! Ennél többet úgyse tud mondani!
- Akkor nincs más választásunk, mint várni!
- Hátha a másik két lányt is elengedi, miután kiszórakozta magát! - egyeztünk meg, majd folytattuk a munkát a korábbi ügyeknél. Este felé már kellően fáradtnak éreztem magam, ezért szóltam Woo Jin-nek, hogy mára nekem elég volt és hazaindultam.
- Te ma se mész haza? Pihenned kéne!
- Még gyorsan befejezem azt a feladatot, amit a Kapitány kért és már itt sem vagyok!
- Ne maradj sokáig! - csuktam be az iroda ajtaját. Otthon gyorsan bekaptam pár falatot és megfürödtem, majd alig vártam, hogy végre ágyba kerüljek, amikor nagy dudálásra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon és a Sintér autóját pillantottam meg, aki beintegetett, hogy azonnal menjek ki. Rögtön magamra kaptam valamit és kicsoszogtam papucsba a kocsihoz, hogy megtudjam, mit akarhat késő este tőlem a lány, miután nemrég váltunk el egymástól.
- Mi történt? - léptem oda a letekert ablakhoz.
- Be kell jönnöd! Betévedt hozzánk egy újabb áldozat!
- Micsoda?
- Öltözz fel gyorsan és gyere! Valamit meg kell beszélnünk! - nézett feszes arccal, és még csak nyoma se látszott a fáradtságnak rajta, pedig már több, mint egy napja nem aludt. Útban a Kapitányság felé Woo Jin tájékoztatott arról, hogy a mostani eset teljesen egyezik az előzővel, és a kihallgatás során is ugyan azt a verziót hallották, amit Chang Mi mondott, csak más szemszögből.
- Ami pedig a legérdekesebb, hogy megint az én irodámba tévedt be, amikor megjött az éjszakai váltás.
- Kétszer ugyanúgy megtörténne? - döbbentem le.
- Lehetetlen! Itt valami nem stimmel! - bizonytalanodott el a lány.
- Mondott még mást is?
- Igen, hogy rajta kívül még voltak ketten!
- Tehát, miután Chang Mi-t elhozta, magával vitt egy másikat!
- Ki tudja, hány lányt rabol még el?!
- Bele se merek gondolni!
- Valamit találnunk kell, hogy megállítsuk!
- Nem baj, ha én is meghallgatom? Több szem többet lát!
- Csak nyugodtan! - legyintett egyet a kezével Woo Jin, majd miután megérkeztünk a Kapitányságra rögtön be is mentem a kihallgató szobába.
- Üdvözlöm! Yang Cho Sun vagyok!
- Jó estét! Kim Dan Ah! - ült lehajtott fejjel előttem.
- Tudom, hogy már mindent elmesélt a nyomozóknak, de beszámolna nekem is a történtekről?
- P-persze! - dadogta, az orromat pedig folyamatosan mardosta a rózsa erős illata.
- Nem baj, ha belekérdezek? Nem várom el, hogy az egészet elmondja!
- Csak nyugodtan!
- Tehát, miután elrabolták, két napot töltött egy raktárépületben Lee Chang Mi-vel és Jang Seo Yeon-nal, igaz?
- Igen, de Lee Chang Min-t elvitte az a rohadék!
- És miután magát elhozták, odakerült egy Sim Min Seo nevezetű lány is! - olvastam fel az aktát, amit előttem írtak meg.
- Pontosan!
- Amikor bejött ebbe az épületbe, senkit se látott?
- Nem, ezért is próbáltam meg keresni valakit!
- Van családja?
- Csak egy testvérem van, de nem igazán tartjuk a kapcsolatot!
- Tehát valószínűleg senki sem jelentette az eltűnését?
- Biztos, hogy nem!
- Köszönöm a segítséget, nincs több kérdésem! - álltam fel a helyemről, majd Woo Jin-hez mentem, aki az ablak mögül figyelt minket.
- Miért hagytad abba?
- Mert semmi értelme a faggatásnak! Nincs kézzel fogható bizonyítékunk, mert pontosan ugyan az történt vele is.
- De ezek szerint még két lányt fogva tart, és nagy valószínűséggel lesz több is!
- Nem olyan biztos! Van valami, ami nem hagy nyugodni!
- És mi az?
- Beszéljünk máshol! - ragadtam meg a karját, majd kiültünk a kocsiba.
- Na?
- Mondtam már, hogy nekem ez az egész nagyon fura! Még az első lány oké volt, mert tényleg előfordulhatnak véletlenek, de ez a másik eset már nem megy a fejembe! Nem hiszem el, hogy ugyan azzal a módszerrel be tudott menni az irodádba!
- Ez engem is foglalkoztatott egy ideig, de nem tudom...
- Az jutott eszembe, hogy teljesen felesleges ez a rengeteg kérdés, mert se előrébb nem jutunk, se bizonyítékot nem találunk, hiszen ugyan az történik mindegyik lánnyal. Ha az elsőnél nem találtunk semmit, akkor a többinél se fogunk! Nem hagy semmi nyomot maga után, elég aprólékos!
- Mit akarsz ezzel mondani?
- Mi van akkor, ha ez az egész csak kitaláció?
- Nem láttad mennyire össze voltak törve ezek a szerencsétlenek?
- Látni láttam, de nekem ez az egész nem áll össze! Annyira pontosan tudták, hova kell menniük!
- Rendben, akkor bizonyítsuk be! Van valami terved?
- Lenne egy! Ha feltételezzük, hogy holnap este is meg fog jelenni egy lány a rendőrségen, akkor csapdát kell állítanunk!
- Hogyan tudnánk?
- Szerintem valamilyen módon megfigyelnek minket!
- Úgy érted... a kamerákon keresztül?
- Remélem nem lesz igazam!
- Én is, különben kiderül, hogy egy tégla van közöttünk!
- Beszélek a srácokkal, hogy vegyék át a központi irányító szoba irányítását, hogy le tudják majd kapcsolni az áramot az épületben!
- És az mit bizonyítana?
- Ha nem tudja hol vagy, nem tudja irányítani a lányt, hogy merre menjen!
- De, ha tévedsz, akkor lehet csak megijedne és abból még nem derülne ki semmi!
- De szerinted mennyi esélye van annak, hogy harmadjára is úgy jön be valaki az épületbe, hogy ne tudjon róla senki?
- Igazad van! Szinte semmi! Jó, próbáljuk ki! - adta alám a lovat, majd mindketten hazamentünk és csak másnap délután tértünk vissza a Kapitányságra.
- Hogy ment? - kopogott be az irodámba Woo Jin.
- Egész délelőtt azon fáradoztak a fiúk, de sikerült!
- Remek!
- Befejezted már a feladatot, amit a Kapitány kért?
- Még nem! Azt terveztem, hogy majd ma bent maradok és megcsinálom!
- Nem baj, ha én hazamegyek? Mostanában nincs jól a nagyim!
- Persze, nem gond, menj csak! - mondta egy-két órás bent létem után, majd összepakoltam a holmim és elsétáltam két sarokkal arrébb, ahol a fiúk várakoztak egy furgonban.
- Bízom benne, hogy összejön! - dörzsöltem a tenyeremet, de Min Ho megnyugtatott, hogy szerinte is kamu az egész, higgyek magamban. Egész este csak vártunk, de semmi sem történt, míg nem éjfél után pár perccel megjelent egy lány a Kapitányság szájában.
- Itt van! - ült fel Won Ho a székben!
- Látjátok, hogy tétovázik? Mutasd a benti felvételt!
- Most megy be a váltás átadni a papírokat!
- És már el is indult!
- Woo Jin?
- Az irodájában!
- A nyomozók?
- Az egyik a Kapitány szobájában, a másik pedig most ment ki az átadásra.
- Látja az a szemét, hogy mi folyik odabent, az tuti!
- Direkt kerüli azokat a helyeket, ahol magára vonhatja a figyelmet!
- Elküldtem Woo Jin-nek az üzenetet!
- Remek! Már fel is állt és elindult a felső szintre.
- Ha követi a lány, akkor kapcsold le az áramot! - utasítottam Won Ho-t, majd feszültséggel teli percek következtek, ám az állításom, miszerint az egész egy nagy hazugság, igaznak bizonyult. Jang Seo Yeon pontosan azt csinálta, amit mi vártunk, hirtelen a lépcső felé vette az irányt és elindult felfelé.
- Most! - nyomta meg Won Ho a gombot, mi pedig kipattantunk az autóból és az épület felé rohantunk. Mire beértünk, Woo Jin már bilincsben hozta le a lányt az emeletről, aki értetlen arccal állt a dolog előtt. A kamerák kivételével minden áramforrást visszakapcsoltunk a Kapitányságon és azonnal megkezdtük Seo Yeon kihallgatását.
- Ki maga?
- Miért bilincseltek meg?
- A kérdésre válaszoljon!
- Jang Seo Yeon!
- Miért ment fel Gu Woo Jin után az emeletre?
- Én csak kerestem valakit, aki segíthet rajtam!
- Elég ebből a színjátékból! Az igazat mondja, különben lecsukatom! - szólt közbe a Sintér is.
- Nem tehetem! - tört meg végül.
- Miért nem? Megfenyegette?
- Hogy került kapcsolatba a férfival?
- Kérem, hagyjanak! - csordultak végig a könnycseppek az arcán.
- Rendben, akkor vigyétek a zárkába!
- Ne! Ne csinálják ezt, kérem!
- Akkor beszéljen!
- Mi igaz ebből a megerőszakolósdiból?
- Minden!
- Mégis honnan tudta, hova kell menni?
- Ő mondta!
- Ki?
- Aki elrabolt! - zokogott. - Miután kitett a kocsiból megparancsolta, hogy jöjjek el a Kapitányságra, és kövessem az utasításait ezen a kis fülesen! - szedte ki a füléből a tárgyat, amit eltakart a haja!
- Tehát mégis csak igaz! - rogytam le a fal mentén. - Tévedtem!
- Nem tévedtél, hiszen az bebizonyosodott, hogy a kamerákon keresztül figyelt minket!
- Egész idő alatt tudott mindenről, ami idebent történt?
- Valahogy hozzáfért a rendszerhez! - jegyezte meg Won Ho.
- Ezt azonnal jelentenünk kell a Kapitánynak!
- Hívjam? - néztem rá Woo Jin-re.
- Beszélek vele én, addig te hallgasd ki a lányt, bár nem hiszem, hogy sokra mész vele! - mondta és majd, hogy nem igaza lett, annyi különbséggel, hogy megtudtam, nem érkezett több lány a raktárépületbe, miután őt elhozták, csak egy maradt hátra, Sim Min Seo.
- Van valami más, ami eszébe jut és említésre méltó?
- Igen... azt hiszem akad! Bár nem tudom, hogy merre lehetett az az épület, ahol fogva voltunk tartva, de vízcsobogás hangját hallottam. Nem tudom, hogy ez segít-e!
- Talán igen! - válaszoltam. Reggel a Kapitány értekezletet tartott, amiben elmondta, hogy még ma beszerelnek egy retina scan-elős vezérlőt az eset után, ami majd irányítást ad a kamerákhoz és az egyéb elektronikus berendezésekhez és csak három embernek biztosít hozzáférést. Maga mellett engem és Woo Jin-t választotta, így el is mentünk a fejlesztőhöz, akik készségesen levették a mintákat és nekiálltak a munkálatoknak.
- Újonc? - lépett be az irodámba a Sintér.
- Tessék?
- A Kapitány összehívott minket!
- Már megint?
- Mondom minket! Engem és téged! Gyere! - szólt, majd átsétáltunk a Kapitány szobájába és helyet foglaltunk.
- Reggel nem akartam annyira belemélyedni ebbe a kamerás dologba, ezért csak nektek mondom el, amit gondolok!
- Értettük!
- Az már biztos, hogy van egy besúgó közöttünk, ezért nagyon óvatosnak kell lennünk! Nem kérem azt tőletek, hogy találjátok meg az illetőt, de tartsátok nyitva a szemeteket és, ha bármi szokatlant tapasztaltok, azonnal jelentsétek nekem!
- Igenis!
- Természetesen én is figyelni fogok, így majd együtt át tudjuk beszélni a látottakat. Sajnos abba még mindig nem lehetünk biztosak, hogy más módszerrel nem-e próbál majd meg behatolni az információs csatornánkba, de legalább a kamerákat elintéztük, azt már nem fogja tudni használni.
- Eszembe nem jutott volna, hogy azon keresztül figyel minket!
- Nekem se, hogy őszinte legyek, pont ezért lepődtem meg azon, hogy valaki meghackelte a rendszert.
- De kinek állhat a szándékába?
- Bárki lehet, elég sokan dolgozunk itt!
- Végig tudta mit csinálunk, ezért járt mindig egy lépéssel előttünk! - csapott a lábára Woo Jin.
- Most már felesleges ezen rágódnunk!
- Viszont nekem még mindig piszkálja valami a csőrömet! - haboztam.
- Mi?
- Mindegyik lány ugyan azt mondta! Mindegyiket a gyilkos irányította! Mi oka volt arra, hogy Woo Jin-hez menjenek? Miért nem mehettek például a szolgálatvezetőhöz?
- Tényleg, ez érdekes!
- Biztos, mert ti foglalkoztok az ő ügyével!
- De miért játszik így velünk?
- Őt ezt teszi boldoggá, ezen kár agyalni!
- És ma éjjel megjelenik az utolsó lány? Várjunk rá?
- Nem fog! A kamerás ügy után biztos valami mást tervez!
- Viszont akkor meg kell találnunk! Ki kell derítenünk, melyik épületről lehet szó!
- Várjunk csak! - jutott eszembe valami. - Jang Seo Yeon azt mondta, hogy vízcsobogás hangját hallotta. Ha megnézzük, hol vesztette szem elől a térfigyelő kamera a kocsit és, ha a folyó melletti összes lezárt épületet számításba vesszük, akkor talán rábukkanhatunk arra, amelyikben fogva tartja!
- Túl sok épület van!
- Talán lehetséges! - szólt közbe a Kapitány. - Azt mondta vízcsobogás hangját hallotta?
- Igen, azt!
- Van egy víztározó a Seogang híd és a Yanghwa híd között, aminek a raktárát már évek óta nem használják.
- És ott lehet ezt hallani?
- Elképzelhetőnek tartom! - simogatta a tarkóját a férfi, mikor egyszer csak kopogtak. - Tessék!
- Elnézést Uram! Cho Sun kisasszonynak távirata érkezett!
- Távirat? Még létezik? - nevettem a dolgon, de, amikor elolvastam minden darabokra hullott bennem.
- Kitől jött?
- Woo Jin! Ellenőriztétek a lányok számlaszámait? - ütött meg hirtelen egy gondolat.
- Nem, miért?
- Szerintem az egész mégis csak egy nagy átverés! - rontottam ki az irodából magam mögött hagyva mindent, majd elkaptam Min Ho-t, aki éppen akkor indult volna haza, hogy segítsen rákeresni a banki adatokra!
- Bingó! Mindegyik lány ugyan annyit kapott az elvégzett feladatért! Seo Yeon azt írta a táviratba, hogy sajnálja! Az egész csak egy kitaláció volt! Így akart minket hülyére venni!
- Meg tudod nézni, ki küldte a pénzt?
- Lenyomozhatatlan!
- Ezt nem hiszem el! És milyen jól ment a lányoknak a hazudozás! Fogadok a gyilkos most jót röhög a markában, hogy mekkora balfékek vagyunk!
- Kiküldöm a járőröket, hogy hozzák be az elkövetőket! - jelentettem be.
- Rendben, ezt még megvárjuk, aztán menjen haza mindenki pihenni! - jött az utasítást a Kapitány részéről. Elég későre járt már, amikor visszaérkeztek a rendőrök, de egyikük sem találta otthon a lányokat.
- És most? - néztem a Főnökre.
- Várjuk ki a reggelt, akkor majd újra kimennek a rendőrök és felkeresik őket.
- Elég frusztráló ez a csend! - jegyeztem meg, de ennek ellenére mindannyian hazamentünk és kipihentük magunkat, pont, ahogy a Kapitány javasolta. Másnap reggel minden a megszokott mederben haladt, sikerült átnéznünk több iratot is Woo Jin-nel, amit összefüggésbe tudtunk hozni a rózsás gyilkossal, de még mindig nem volt semmi érdemi bizonyíték a markunkban.
- Elnézést! - lépett oda hozzánk egy félénk nyomozó.
- Mit akarsz? - esett neki a Sintér, de visszafogtam.
- Az előtérben van egy anyuka, aki a lánya eltűnését jelentette be.
- És?
- A lány neve Jang Seo Yeon!
- Az lehetetlen! - tettem le a kezemben lévő dolgokat, majd az előtérbe siettünk.
- Jó napot! Én Yang Cho Sun nyomozó vagyok, ő pedig Gu Woo Jin!
- Üdvözlöm!
- Mikor tűnt el a lánya?
- Tegnap délután! Se a rokonai, se a barátai nem tudnak róla semmit! Tegnap reggel elmondta, hogy olyasmibe keveredett, amibe nem kellett volna és, hogy fél. Viszont, amióta elment, még telefonon se tudom őt elérni.
- Te mit gondolsz? - súgtam oda Woo Jin-nek. - Vajon az után tűnhetett el, miután elküldte nekem a táviratot?
- Szerinted miért emlegették olyan sokszor azt a raktárépületet?
- Megnézzük, amit a Kapitány mondott?
- Mit veszíthetünk? - kacsintott, majd megnyugtattuk pár szóval a lány édesanyját és autóba ültünk. Körülbelül fél óra alatt a helyszínre siettünk, ahol rögtön a víztározó mellett parkoltunk le.
- Te is hallod?
- Vízcsobogás!
- Már nem tudom eldönteni, hogy most a kitalált történetnek higgyek, vagy a valóságnak!
- Ezzel én is így vagyok, de, ha bemegyünk, megtudjuk! - lépett előre Woo Jin, én pedig követtem őt. Nehezen nyílt ki az épület vaskapuja, bent pedig egy elég váratlan látvány fogadott, mire az épület közepére értünk.
- Ne! Ne! - fogta a fejét a társam.
- Ezt nem hiszem el! - guggoltam le nyomban. A teremben három lány feküdt, egy-egy falhoz odahúzva, a falakon pedig különböző szövegek virítottak.
- "Ne csak előre nézz!", "Fától az erdő!" és "Te is játszanál?"
- Így akar nekünk üzenni? Hogy megöli azt a három lányt, akit előtte lefizetett?
- A büdös francba! Ha nem arra koncentrálunk, hogy, hogy jöttek be a rendőrségre... Pedig sejtettük, hogy nem kenyere az erőszakolás, sokkal inkább gyilkolni szeret, mégis elengedtük őket!
- Fától az erdő, mi? Ez aztán a célozgatás!
- Tudta, hogy elszúrjuk... Pedig olyan közel voltunk!
- Hallgatni kellett volna az első megérzésre és bent tartani őket! Végig csak játszott velünk, így már mi sem tudtuk eldönteni, hogy melyik része igaz a történeteknek és melyik nem.
- Ha felvállalom, hogy szerintem kamu az egész, akkor még élhetnének... - vágtam a földbe mérgemben.
- Várj! A lányok állítása szerint négyen voltak, ugye?
- Az csak egy kitalált történet... Lehet a negyedik lány nem is létezett.
- De mi van, ha mégsem?
- Lehet, hogy itt van az épületben? Nézzünk szét! - javasoltam, majd szétváltunk és elkezdtük keresni Sim Min Seo-t, hátha helyes a feltevésünk.
- Sim Min Seo! - kiabáltuk, de hiába. Mikor hátrafelé mentem a víztározó irányába fent megpillantottam valamit, ezért rögtön odahívtam Woo Jin-t.
- Odanézz!
- Ez ő?
- Szedjük le valahogy, lehet, hogy még életben van!
- Ahogy látom, oda van erősítve ehhez a kerékhez!
- Tekerjük el?
- Szerintem úgy lehozhatjuk! - helyeselt Woo Jin, majd teljes erővel nekiestünk a csavarásnak.
- Még egy kicsit! Mindjárt elindul! - nyögtem nagyokat, ám, amikor a sikerült eltekernünk a kereket, forró vízgőz terített be minket szemből, amitől mindketten egyből a földre kerültünk.
- Woo Jin! Nagyon fáj!- ordítottam.
- Cho Sun! Nem bírom! - szólalt fel mellettem a hangja.
- Woo Jin... nem látlak!
- Újonc!
- Hol vagy? - tapogattam a sötétben.
- Nem... nem tudom! - feküdtünk tovább a földön, körülöttünk a világ pedig lassan elcsendesedett.