Moonlight Rose [EXO]

16. rész

- Mégis mit képzelnek maguk, hogy zárolják a számlám?? - csapott mérgében az ismeretlen férfi az asztalra.
- Maga meg kicsoda??- ordítottam rá, mire felkapta a fejét és rám nézett.
- Tudná, ha jól végeznék a munkájukat! - fújtatva ült le a székre, mikor az egyik kolléga rá mutatott.
- Ha nem így viselkedne, lehet még a problémáját is meg tudnánk oldani.
- Mi folyik itt? - rohant oda hozzám az újonc, mögötte a jó madarakkal.
- Ez az azonosítatlan személy, akiről információnk sincs, elkezdett csapkolódni, mert zárolták a számláját...
- Nem csodálom a férfi viselkedését veled szemben, teljesen megértem! - megvetően bámult rám a colos.
- Újonc, vidd innen őket, mert, ha én viszem el, lehet, hogy az egyik tag nem haza megy, hanem az intenzíven köt ki. És ne felejtsd el az ékszert a lábukra feltenni, talán a végén még divatba is hozzák... - ez után a mondat után egyre feszültebb lett a hangulat.
- Még ezt is én csináljam?
- Nyugi, Minho-ék a segítségedre lesznek! - kacsintottam rá. Mikor elindultak volna, Chanyeol visszafordult és megállt velem szemben.
- Ezt tudod, hogy nagyon megkeserülöd még!
- Szerintem ne fenyegess, mert te fogod a rövidebbet húzni!
Mire folytathatta volna a harcát, amit velem szeretett volna lejátszani, Baekhyun jött oda, hogy elráncigálja előlem. Meggyűlt a baja a sráccal, de végül sikerült neki. Távozás előtt még Baekhyun kért bocsánatot a colos viselkedése miatt. Mikor végre véget ért a színjáték, koncentrálhattam egy másik idiótára.
- Azt hittem ez rendőrség és nem valami szappanopera!
- Szólalt meg az, aki nem bír normális magatartást tanúsítani... - foglaltam helyet az idegennel szemben, aki már nyitotta volna a száját, de rájött, hogy nem ér el vele semmit, ezért inkább hallgatott ismét. - Szóval térjünk rá a lényegre! Ki maga és miért jött?
- Kang Soon Do vagyok, és azért jöttem, mert a számlámat indokolatlanul zárolták, amiért magukat be is perelhetném! - nyújtotta a férfi a papírjait, amin az adatai szerepeltek. Addig nem is esett le még is mikor zárolhattuk volna a számláját, amiről ő beszélt, amíg be nem vittem a gépbe a nevét. A szavam is elállt, amikor kiderült, hogy ez az elkényeztetett, 20-as éveiben járó srác a meggyilkolt idős hölgy unokája.
- Látom az arcán hölgyem, hogy rájött, hibáztak! - húzta mosolyra a száját.
- Nem hinném, hogy tévedtünk, mert okkal lett zárolva. De az engem jobban érdekel, hogy miért a pénz foglalkoztatja és miért nem a szeretett nagymamája, akit a reptéren rejtélyes körülmények között meggyilkoltak. - könyököltem rá az asztalra az államat támasztva.
- Nincs semmi köze a mi családi dolgainkhoz! - az idegesség jelei jelentek meg a srác arcán, ami egy kissé kezdett gyanússá válni.
- Akkor maga még is mit akar itt, ha nem a mi segítségünket?
- Ne forgassa ki a szavaimat, csak kérem, intézze el a számlát, mert az összegre, ami rajta van, szükségem van!
- Fontosabb, mint a hozzátartozója, aki képes volt ölni ezért az összegért?
- Ne beszéljen képtelenségeket, a nagymamám sose tenne ilyet!
- Miért, mit gondolt, hogy a virágárulásból tett szert ennyi pénzre?
- Azt mondta szerez pénzt, nekem ennyi elég volt, a részletek már nem érdekeltek! - köpte a szavakat. Valami nem stimmel ezzel a fickóval, az egész dolog, ami körül veszi gyanús. Úgy érzem ez az ügy nem fog ilyen könnyen lezáródni. Egy kis időre pontot akarok tenni az ügy végére, hogy jobban át tudjam látni az egészet.
- Értem, ha bármit megtudunk, értesítjük!
Mielőtt elindult volna vissza fordult.
- Amúgy kiderítették már, hogy ki ölte meg? Van valami nyomuk?
- Nem, még sajnos nem, de úgy érzem, egyre közelebb kerülünk hozzá! - néztem a szemébe, hátha valamit ki tudok olvasni belőle, de semmi. Általában, ha valaki hazudni próbál, kerüli a szemkontaktust, de ő tűrte, aminek köszönhetően még jobban zavaros lett minden.
- Értem! Ha van valami a számlával, hívjanak! - azzal el is viharzott, még a nyomát sem lehetett látni. Úgy pofán vertem volna, hogy csak, na! Ezt a kis elkényeztetett, pénzéhes gyökeret - mert annak lehet nevezni - csak a pénz érdekli és eszébe sem jut, hogy sajnálja az idős hölgyet, aki képes volt ilyen cselekedetet végrehajtani, hogy neki jó legyen. Nem áll össze a kép teljesen! Egy nagymama, aki azért gyilkolt, hogy legyen pénze az unokájának, de a hatalmas összeg utalása után zároltuk a számlát. Nem sokkal később megpróbált szökni, de nem jutott sokáig, mert megölte a rózsás gyilkos. De, ha visszatérünk az unoka viselkedésére, nem tűnt valami zaklatottnak az eset után. Valami nagyon nem stimmel! Lehet, hogy felhívom Sambae-t, ő talán tud valami információval szolgálni. Nem is kellett sok, már tárcsáztam is a számot. Szerencsére kicsengett és a harmadik csörgés után fel is vette.
- Már meg sem látogatsz, csak hívni tudsz?
- Bocsánat Sambae, csak jelen pillanatban nem érek rá és csak gyors kérdések lesznek, ígérem!
- Oké, de legközelebb meghívsz egy kis húsra, egy jó finom soju-val párban.
- Oké-oké áll az alku! - adtam meg magam.
- Na, ki vele, mit szeretnél?
- Az idős hölgy testével kapcsolatban nem találtál semmi gyanúsat? Valamit, ami arra utal esetleg, hogy mégsem a rózsás gyilkos áldozata!
- Hát, ha őszinte akarok lenni, akkor de! Nemrég fejeztem be a boncolást és voltak nem össze illő darabok.
- Például? Mik azok? - tértem a lényegre.
- A rózsa helyzete mindent elmond szerintem!
- A rózsa helyzete?
- Igen! Az eddigi áldozatoknál tökéletesen lenyomta a torkukon a rózsát. A mostani esetet inkább egy amatőrhöz hasonlítanám. A rózsaszirmok kihullottak az áldozat szájából, eddig viszont mindig akkor lehetett látni csak a rózsát, amikor boncolásnál kinyitottuk az áldozat száját. A többi esetnél tökéletesen volt bele helyezve a nyelőcsőbe, ami megcáfolja, hogy a mostani eset is az ő keze műve lenne. Bár az is felmerülhet, hogy sietnie kellett, de ezt kétlem.
- Akkor ez egyel több indíték, ami kételyeket kelt bennem!
- De ez még semmi! Az áldozaton nem látszott, hogy megrémült volna a támadótól. Inkább még egész nyugodt lehetett, mintha ismerős lett volna neki a gyilkos. A pupillái is ki voltak tágulva.
- Azt mondod, hogy akár felmerülhet az is, hogy nem is a rózsás gyilkos volt az elkövető, hanem csak rá akarják kenni?
- Így van, pontosan! Valljuk be, így az eredeti gyilkos listájához adják a hölgyet, aki pedig elkövette az meg élheti a világát, mint hal a vízben.
- Azt hiszem, valaki után nyomoznom kell... Mindent köszönök Sambae, ezért már dupla adag hús jár! Ha esetleg valami még eszedbe jut, szólj!
- Várj, majdnem elfelejtettem! A rózsa sem az a rózsa volt, mint eddig! Ez inkább egy hasonló szerintem, de ez csak egy feltételezés! Elküldöm valakivel neked és majd te megmondod!
- Rendben, köszönöm Sambae, most tényleg sokkal jövök! - azzal megszakadt a vonal. A székemben hátradőlve kényelmes pozícióba helyeztem magam és a fejemben próbáltam össze tenni az eddig hallott dolgokat. Szóval kizárhatom, hogy a rózsás gyilkos keze műve lenne! Az elkövető inkább egy közeli ismerős lehetett és egy amatőrrel van dolgunk, aki a sok sorozatnak köszönhetően próbálja másra kenni a sarát. Van egy gyanúm, kire illik ez a leírás, de utána kell néznem még a hátterének. És ott a rózsa...
- Elnézést!
- Igen, miben segíthetek? - még mindig a plafont kémlelve gondolkodtam az ügyön.
- Magához küldtek a kollégái!
Ez után a mondat hallatán a szemeim egyből a hang forrását kémlelték.
- Most ugye csak viccel velem? - néztem az illetőre megilletődötten.
- Megtalálták már a gyilkost? - ujjait összekulcsolva várta a válaszom az alak.
- Ne szórakozzon velem, körülbelül tíz perce ment el! Vagy talán amnéziás? Ne viccelődjön, mert, ha szeretne éjszakai szállást, csak szóljon és elintéztem! - a kulcsot forgatva az ujjamon billentettem a fejem a fogda irányába.
- Elnézést, félre értettük egymást! Hadd mutatkozzak be, a nevem Kim In Rang! Örvendek! - nyújtotta a személy igazolványát felém.
- Van egy ikertestvére, ahogy látom! - simítottam végig a tarkómon. Kicsit váratlanul ért ez az egész. Miért érzem azt, hogy egyre jobban bonyolódik az ügy?
- Igen, sajnálatos módon van, de nem tartjuk a kapcsolatot, nem tudok róla semmit sem! Az egyetlen ember, akivel tartottam, az a mamám volt. - fújta ki a levegőt a tüdejéből bánatosan.
- Elmagyarázná az egészet, ha kérhetem?
- Én nem a családommal élek, mint a testvérem, hanem egyedül. Nagymama volt az egyetlen, aki támogatott, csak őt tartottam a családomnak. Igazából szégyenkezem a rokonaim és az öcsém miatt, teljesen idióták mind! Nem voltam hajlandó ilyen emberekkel bármi kapcsolatot létesíteni, ezért van az, hogy a nevünk sem egyezik. Amint nagykorú lettem, megváltoztattam, de ennek ellenére ugyanolyan jogom van magam a nagymama unokájának hívni! A többiekkel ellentétben ő fontos nekem!
- Értem!
- És megtalálták már a gyilkost? Van valami nyomuk, amin el tudnak indulni esetleg?- váltott gyorsan témát.
- Nem szolgálhatok még semmilyen információval, amíg valamiben nem vagyunk biztosak!
- Értem és esetleg tippjük sincs, ki tehette vele ezt a szörnyűséges dolgot?
- Az imént már említettem, nem ismétlem önmagam!
- Esetleg nem egyezik meg a rózsás gyilkos esettel?
- Nem hinném, túl amatőr próbálkozás!
Fél perc csend után ismét megszólalt.
- A számlára kitérve, amit lezártak, nagyon helyesen tették! A testvérem érdekében mindenkinek jobb így!
- Ezt hogy...
- Soon Do bármit megtenne, ha pénzről van szó... - húzta félre a száját, majd felállt, mire én is így tettem.
- Arra céloz, hogy akár ölne is? - néztem rá hunyorítva.
- Ki tudja? Beszámíthatatlan egy alak, a nagymama mindig pénzelte, de az utóbbi időben nem adott neki, ezért Soon Do haragban volt vele és gondolom, amikor felbukkant nem a nagymamát siratta, hanem a pénzt kereste. - húzta gúnyos mosolyra a száját.
- Köszönöm az információkat, amivel szolgált, biztosan hasznunkra lesz!
- Ha valamire szüksége lenne, vagy esetleg megtudott valamit az elkövetkezőről, kérem, szóljon! - azzal felállt és elhagyta a helységet. Összezavarodottan huppantam le a székembe. Az újonc váltotta az előző vendéget; ahogy ő bejött, a másik távozott.
- Még csak most megy el? Miről beszéltetek ilyen sokáig? - jött oda értetlenül mellém.
- Jobb, ha nem tudod, már kezdek kopaszodni... - húztam ki a bal oldalon lévő fiókot, majd egy
rágót vettem ki belőle.
- Azt hiszed, ha rágót eszel majd nem hullik ki a hajad? - nevetést visszafojtva bámult rám, várva a reakciómat.
- Mindjárt neked nem lesz hajad, se munkád, ha így folytatod! - durrantottam ki a nagy rózsaszín gömböt, amit formáltam a számmal.
- Haha! Szólj, ha nagyon poénosnak érzed magad! De most komolyan, mi tartott ilyen sokáig? - kérdezte ismét, majd végül beavattam a történtekbe és abba, amit Sambae mondott telefonon.
- Azt a! Pedig csak elvittük haza a srácokat és a lábukra helyeztük a nyomkövetőt! De képzeld, még fejtörést sem okoztak, teljesen együttműködőek voltak!
- Nem érdekelnek azok a verebek, van fontosabb dolgunk is jelen pillanatban!
- Tudom és szerintem is, de azt tényleg meg kell mondanom, ha te nem vagy ott, Chanyeol egész aranyos. Hihetetlen milyen rossz hatással vagy szegény srácra. - a fejét rázva lépett hátra kettőt, próbálta megtartani a kellő távolságot kettőnk között, hogyha esetleg repülne valami felé, ki tudja kerülni.
- Elnézést, ezt Hwang Tae Min küldi! - jött oda egy velünk egyidős srác és a rózsát egy lezárható tasakban elhelyezte az asztalom közepén. Mire megköszöntem volna már a nyomát sem láttuk.
- Ezt rád hagyom, nyomozd ki a rózsát, én utánanézek a két fickó hátterének!
De várj, a két szerencse csomag hol van? - néztem körbe a helységben.
- Volt egy megérzésem, hogy rám hagyod! Ja, őket visszafelé elhívták egy autó balesethez.
Míg az újonc a rózsa után kutatott, addig én a srácok és az idős hölgy után kezdtem el nyomozni. Híváslistát kértem le mind a hármójuktól, ami ebben a hónapban történt.
Érdekes, hogy In Rang-nak, aki annyira aggódott a hölgyért semmilyen hívása nem volt felé.
Az áldozatnak elég sok telefonja volt egy ismeretlen számról és Soon Do-tól. Gyanús dologra bukkantam viszont, ugyanis Soon Do, mint kiderült még a halála napján tárcsázta az idős hölgyet. Azon a napon öt hívása is volt és nem csak őt hívta, hanem még a taxi társaságot is tárcsázta.
- Jó napot kívánok, Gu WooJin nyomozó vagyok! Pár nappal ezelőtt felvette önökkel a kapcsolatot egy Kang Soon Do nevű fiatal férfi, az út iránya pedig Incheon volt! Megnézné?
- Jó napot kívánok! Egy pillantott kérnék szépen! Igen, volt egy ilyen nevezetű ügyfelünk és igen, a célállomása Incheon volt!
- Rendben köszönöm! - azzal meg szakadt a beszélgetés.
- WooJin! - rontott oda hozzám az újonc fújtatva, mint, aki lefutotta a maratont.
- Mondd gyorsan, mert én is mondani akarok valamit!
- A rózsa nem az a rózsa, aminek mi gondoltunk! A boncmesternek igaza volt, hogy nem lehet ugyanaz! Ez egy hasonló rózsa, az illata is a megtévesztésig hasonlít egy pár másodpercig, de egyáltalán nem ugyanaz! A sarkon található virágárus hölgy azt mondta, hogy ez inkább majdnem, hogy egy közönséges rózsa.
- Így már teljesen biztos, hogy nem a rózsás gyilkos áldozata! Most én jövök! Lenyomoztam a srácokat és, mint kiderült Kang Soon Do nem egyszer tárcsázta a nagymamát, beleértve a gyilkosság napját is és egy taxit hívott a reptérre.
- És mi van a másik sráccal?
- Kim In Rang? Ő makulátlan! Egy hívása sem volt, viszont egy ismeretlen számról nem egyszer telefonáltak a hölgynek.
- Akkor meg van a gyanúsítottunk, úgy érzem!
- Igen, szerezz elfogatóparancsot Soon Do ellen, aztán két kollégát kiküldünk érte, mert jelen pillanatban lusta vagyok kimenni érte! - dőltem hátra a székemben, kezemmel a szememet takarva.
- Rendben meglesz, ez is, mint a többi olyan munka, amit te lusta vagy megcsinálni! - szemeit forgatva távozott. Mire álomba merültem volna, megszólalt a riasztó.
- Ez meg mi a jó anyám?? Valaki kapcsolja ki, mert én esküszöm, hogy hozzá vágom az asztalom!! - körbe-körbe járt a szemem, keresve az irritáló zaj forrását.
- Ez az a riasztó, ami a fiúkról jelez, ha elhagyják a Dorm-ot. Vagyis most jelen pillanatban házon kívül tartózkodnak, ami azt jelenti, hogy mennünk kell!
- Melyik bálna képű nem hagy egy percre se nyugodni? Esküszöm, csak érjek oda, kettétöröm a karrierjüket!! - nagy léptekkel iramodtunk a Dorm felé.
- De van egy jó hír is, kiadtam az elfogatóparancsot a srác ellen!
- Szuper legalább van valami jó is abban, hogy felkeltem. - csaptam be magam után az autó ajtaját. Nem sokkal később meg is érkeztünk a helyszínre. Amíg az újonc a kapu csengőt nyomkodta nekem elegem lett és bekiabáltam. Nem is kellett sok, már nyílt is a kapu.
- Mi tartott ilyen sokáig? Ilyen nehéz kinyitni ezt a rakás vasat? - szóltam rá erélyesen az ajtón állóra.
- WooJin nyugodj meg! - próbált lenyugtatni az újonc.
- Sajnálom, éhesek voltunk és valakinek ki kellett mennie kaját szerezni. A menedzser se volt elérhető, most haltunk volna éhen? - kiskutya szemekkel pislogott ránk Baekhyun.
- Kik azok, akik szabad lábon vannak? - tette fel a kérdést az újonc.
- Az egyik Xiumin, a másik pedig Chanyeol! - válaszolt a kérdésre D.O, aki a társa mellé lépett.
- Gondolhattam volna... Mindig a colos keresi a bajt magának, hogy engem idegesítsen...
- Mi bajod van velem? - nyitódott mögöttünk a kapu, ahol a két emlegetett személy meg is jelent, két szatyorral a kezükben.
- Gyertek be... - szólt oda nekik az újonc maga előtt tolva engem.
- Tudok menni a lábamon...
- Tudom, de, ha nem tollak be, nekiugrasz! - álltunk meg mindannyian a nappaliban, miközben a srácok minket kémleltek. Mély levegőt vettem, majd kifújtam.
- Úgy gondolom az újonc felvilágosítást adott nektek arról, hogy nem tehetitek ki a lábatokat ebből a koszos épületből, amíg úgy nem lesz! Mi olyan nehéz betartani ezt az egy dolgot? Vagy az a nehéz, hogy eljusson az agyatokig?
- WooJin, nyugodj meg! Csak ételt vettek!
- És mi lesz a legközelebbi alkalommal?? Jaj, bocsánat, most azért hagytuk el a házat, mert elfogyott a wc papír és nincs mivel kitörölni? Minden alkalommal ez lesz? Mindig lesz egy kifogás, amit nekünk el kell tűrni, mert ők idol-ok?? - fújtam ki dühösen a levegőt
- Neked mi bajod van velünk? Folyamatosan a rosszat látod bennünk. Nem unod még ezt a viselkedést, mert mi már igen!? Mi megadtuk nem egyszer a tiszteletet, de te mikor fogod?
- Tényleg rosszat? Akkor próbáld kimagyarázni magad azokból az ügyekből, amibe belekeveredtek folyamatosan. Tisztelet? Tőled már az első pillanatban nem kaptam meg! Nincs jogod elvárni, hogy tőlem is megkapjátok! Igazából a többiek egész elviselhetőek, velük többé-kevésbé nincs is problémám! Az igazi probléma az pont te vagy! - mutogatott a colosra.
- WooJin, nyugodj le, kérlek! Ennek nem lesz jó vége! Ne csinálj semmi hülyeséget, mert ez az ő lakásuk, ne feledd! - súgta a fülembe az újonc.
- Tudom, nem felejtettem el!
- Sajnáljuk, hogy gondot okoztunk! - hajoltak meg a srácok, kivéve egy valakit.
- Ti nem vagytok normálisak! Én biztosan nem fogok bocsánatot kérni!
- Rendben értettem, megyünk! - tette le a telefont az újonc. Észre sem vettem a vita közben, hogy hívása volt. Mennünk kell, beviszik Soon Do-t.
- Rendben menjünk!
- Fiúk, tartsátok be a szabályokat, amiket elmondtam, ne okozzatok több gondot! - szólt oda nekik az újonc, majd otthagytuk őket és visszafelé vettük az irányt a kapitányságra. Mikor beértünk, Soon Do már rég a kihallgató szobában tartózkodott. Én vele szemben ültem le, míg az újonc fentről, a fal mögül figyelte a beszélgetést.
- Mégis mi folyik itt? Felvilágosítana?
- A nagymamája gyilkosságával van gyanúsítva!
- De miért? Miből gondolják, hogy én voltam? - borult el teljesen az agya.
- Mint kiderült a bizonyítékok magához vezetnek. Az utolsó egy hetében nem egy hívása volt a nagymamájához. - toltam felé a híváslistát. És itt van a képe, amin a reptéren tartózkodik. Itt még férfiként, később takarítónőként! - a hívás lista mellé helyeztem a képeket. - Arról nem is beszélve, hogy a halála napján is maga hívta egyedül és itt látható még az is, hogy aznap taxit is hívott a reptérre. Ezt a taxi társaság is alátámasztotta! Talán indoka is lett volna megölni, vagy rosszul gondolom? Egy szemtanú maga ellen tanúskodott, ami még nagyobb okot ad arra, hogy rács mögött legyen.
- De ezt ugye nem gondolja komolyan? Hogy tehettem volna én? Ki volt az a szemtanú? Az igaz, hogy összevesztünk az utolsó egy héten, de nem bántottam! - csapott az asztalra ingerülten.
- Az ikertestvére volt a szemtanú! Elmondott mindent a nagymamája és a maga közti viszonyról.
- Képesek annak a bolondnak hinni? Bármit megtenne, hogy bemocskoljon! Világ életében irigy volt rám! Nagymama sokszor támogatott anyagilag! Ő hagyott el minket azzal érvelve, hogy majd egyedül ellátja magát. Azt be kell vallanom, hogy eléggé szórtam a pénzt. Az utolsó héten azért vesztünk össze, mert, amit adott nem az iskolámra költöttem, hanem egy bárban voltam helyette. Az iskola felhívta a szüleimet, hogy már ideje lenne befizetni az elmaradott összeget, de a nagymama is ott volt, ezért mindent hallott. Aznap este össze is vesztünk. Abban az utolsó hétben is azért hívtam folyamatosan, hogy bocsánatot kérjek tőle, mert tényleg elvetettem a sulykot! A halála napján tudtam meg, hogy el fog utazni. A szüleim is csak annyit mondtak, hogy egy időre Mexikóba költözik. Nem értettem miért, de egyből hívtam egy taxit, hogy még utolérjem. Forgalmi dugó volt és elkéstem, ezért már feladtam, hogy láthassam. Ez után még egyszer hívni próbáltam, de nem vette fel. Még most sem hisz nekem?
- Vegye figyelembe, hogy mi nem igazságot szolgáltatunk! Bizonyíték hiányában nem tudok mást tenni, mint elítélni! Ezúttal bárki-, bármit mondhat, nem lehet tudni, kinek van igaza, ha csak nincs rá kézzel fogható bizonyítéka!
- Kérem, hadd bizonyítsam be! Adjon egy esélyt, kérem! - hajolt oda hozzám, megragadva kezeimet. Egy percre elgondolkodtam, majd felnéztem az üvegfal felé, jelezve az újoncnak, hogy kapcsolja ki a kamerát. A végén bele mentem a játékba. Az úti cél Daejeon, In Rang lakása volt. A helyszínre az újonc, Soon Do és én mentünk. Nem tartott sokáig az út, hamar meg is érkeztünk. Amíg a srác belépett a házba, addig mi ketten a kocsiban tartózkodunk, de a lánynak pár perccel később hívása érkezett Minho-tól, ezért elhagyta a járművet. Abban a pillanatban lépett kapcsolatba Soon Do a testvérével, In Rang-al.