Stole my heart /L.S/

1.rész

Sziasztok! 💛 Itt az új történetem, remélem tetszeni fog!
Jó olvasást!💙💚

- Harry, elmentem! Délután várlak az iskolában! - keltem fel arra, hogy anya kiabál a bejárati ajtóból.
- Harry! Mennem kell! Ébren vagy?
- Ébren! - kiáltottam még álmosan.
- Akkor szia, ebéd a hűtőben, Gemma meg átment Vickihez.
- Szia! - kiáltottam vissza, majd hallgattam ahogy kimegy és kulcsra zárja az ajtót.
Nagy nehezen feltápászkodtam és kivonszoltam magam a mosdóba.
Sikeresen befejeztem a középiskolát, ez a nyár második hete. Úgy döntöttem, hogy kihagyok egy évet még az egyetemig. Munkámnak viszont kellett lennie az egyetem miatt. Előírás volt a nyári munka.
Ma befogok menni anya munkahelyére segédkezni. Igazából választhattam volna a nyári munkák közt, de anya megkért, hogy hozzá menjek az iskolába és nem akartam neki nemet mondani, úgyhogy igaz semmi kedvem de muszáj lesz odamennem.
Ez egy olyan intézmény ahova a valamilyen fogyatékkal vagy pszichológiai problémával küzdő gyerekek járnak. Most nyáron pedig azért viszik oda ezeket a gyerekeket, hogy foglalkozzanak velük, meg segítsenek rajtuk. Nem tudom hány évesek lehetnek, nem voltam még ott, de anya szeret ott dolgozni.
Miután megmosakodtam és felöltöztem, a konyhába mentem reggelizni. Szerencsére találtam rántottát amit anya csinált és lecsekkoltam az ebédet is.
Zöldbabfőzelék...remek.
Hamarosan megcsörrent a telefonom, úgyhogy felkaptam.
- Szia Harry! - köszönt bele Liam.
- Li! - mosolyodtam el - Na mondjad haver!
- Nem lenne kedved ma Zaynnel, Daviddel meg velem kiruccanni a városban?
- Nem lehet, délután tudod hogy abba a hülye isibe kell mennem. - húztam a számat.
- Délután! De mi meg már mindjárt a házatokhoz érünk szóval szedelőzködj. - nevetett fel.
- Tudhattam volna! - nevettem én is - Jólvan mindjárt kimegyek.
Azzal leraktuk. Bedobtam a tányért a mosogatóba, majd felhúztam a cipőmet. Hajamat csak túrogattam de sehogy sem állt úgy ahogy akartam. Bizony egy kezelhetetlen göndör hajzuhataggal rendelkezem. Nehéz vele az élet, de nem akarom levágni, mert tudom hogy kurva jól áll...De nem vagyok egoista!
Bekulcsoltam magam mögött az ajtót és kiléptem a meleg nyári levegőre.
- Harry fiú! - kiáltott oda Zayn, majd hamar hozzám értek.
- Sziasztok!
Zayn Liam kezét fogta, Dave meg egy gördeszkán érkezett. Fekete hosszabbra hagyott haját mindig ide-oda dobálta. Sárgás színű szemei pedig mindenkit megbabonáztak, lányt is fiút is.
Mosolyogva lépett hozzám, egyik karjával átkarolt, majd egy gyors csókot adott számra.
Mosolyogva viszonoztam a gesztust, a pasimnak.
Kábé egy fél éve vagyunk együtt, de már minden volt a kapcsolatunkban. Összeveszések, csókok, szex, minden. Annyira mégsem éreztem ezt a kapcsolatot egésznek. Nem tudom hogy ezt pontosan hogy is gondolom, de tényleg nem érzem teljesnek a kapcsolatunkat. Valami hiányzik belőle.
Zayn és Liam pedig már másfél éve vannak együtt.
- Na merre menjünk? - kapta fel a deszkát Dave és engem nézett.
- Nekem mindegy, a lényeg hogy fél háromra bent kell lennem az intézetbe.
- Ja tényleg! Te ma mész a hülye gyerekekhez. - nevetett fel, de én nem tudtam ezen nevetni. Egyedül Zayn kuncogott fel kicsit.
- Ez nem vicces. - szólalt meg végül Liam - Nem a gyerekek hibája hogy ilyenek, és végképp nem az a helyes szó rájuk hogy hülyék.
- Ez igaz. - mondtam halkan.
- Jólvanna, ezért nem kell ennyire leszúrni. - azzal elkapta a kezemet és szinte húzott maga után.

Bejártuk az egész várost, ebédelni egy gyors étteremben voltunk. Isten ments hogyha van ez a lehetőség akkor haza menjek a zöldbabfőzelékhez...brrrr!
Ezután elköszöntem a fiúktól, de Davetől nem tudtam úgy elköszönni ahogy akartam mert éppen röhögve beszélt valakivel telefonon, engem meg annyival elintézett, hogy intett egyet felém.

Az épülethez a robogómmal mentem, amit még tavaly kaptam.  Egész otthonosan néz ki kívülről.
Leparkoltam a motorommal és bementem a portán. Anya már ott várt.
- Szia Harry!
- Szia. - pusziltam meg - Mi lenne a feladat?
- Beszélgetni kéne némelyik gyerekkel. Az biztosan segítene nekik, ha játszanál velük meg beszélgetnétek. Szemelj ki először egy valakit, aztán majd többeket is. - mosolygott kedvesen.
Benyitott a kis terembe ahol többen is voltak. Úgy képzeltem el, hogy kicsik lesznek, de nem voltak azok. Kábé tizennégy éves kortól akár tizenhétig is voltak lányok is fiúk is. Annyira azért nem voltak sokan. Beszélgettek, játszottak. Kicsit ijesztő volt bár nem értem mi miatt éreztem ezt. Mindenki el volt valakivel. Hamar megpillantottam az egyik sarokban egy fiút. Egyedül ült és legóból építgetett. Kócos barna haja és alacsony termete volt. Arcát egyszer sem emelte fel, nagyon a legóra koncentrált.
- Ő ki, anya? - böktem felé.
- Louis Tomlinson. Ő tizenhét éves. Nagyon zárkózott és általában vagy a telefonját bújja és zenét hallgat, vagy legózik.
- És, hogy is mondjam...mennyire káros az agya?
- Van egy kisebb agyi betegsége a kiskorában ért traumák miatt. Ezért is ennyire visszahúzódó. Egyébként az édesanyjával él. Sajnos érthető a bezárkózása. Az apját sosem ismerhette, mert elhagyta az édesanyját mikor megtudta hogy terhes. Aztán lett egy nevelő apja aki pedig bántalmazta. Köztünk legyen mondva, verte Louist is meg Jayt, az anyukáját is. Aztán titokban szexuálisan bántalmazta a kisfiút. 
Csodálkozva néztem anyára.
- Egy felnőtt férfi a fogadott gyerekét megdugta?
- Harry! - legyintett kicsit fülön. - Egyébként meg nem tette azt, csak hogy is mondjam neked szépen...
- Anya tizenkilenc éves vagyok, már mondhatod úgy ahogy akarod.
- Szegény kisfiút...kényszerítette, hogy a szájával meg kezével kényeztesse.
- Nem volt neki elég az anyja? - húztam össze a szemem mérgesen. Nagyon idegesített ez az eset. Vissza pillantottam a fiúra aki még mindig a legókat rakosgatta.
- Szegény. - mondtam halkan - De aztán? Ugye lecsukták azt a férget?
- Elköltözött. Azóta nem látták szerencsére. Egyébként az anyukája nagyon kedves, szeretek vele beszélgetni. Imádja a fiát.
- Hahó Anne, megjöttem! - lépett anyához egy szőke fiú. Viccesen nézett ki. Olyan volt mint egy...milyen is? Egy manó!
- Szia Niall. - mosolygott rá anya. 
- Bemutatom a fiamat Harry Stylest.
- Szia. - mosolygott rám a szöszke és kezet fogott velem - Niall Horan vagyok.
- Szia.
- Niall is nyári munkán van itt nálunk. Esetleg nem ismeritek egymást?
- Nem, én a város szélén járok suliba. Végzős leszek - mosolygott az érdekes akcentusú fiú. Nem jöttem rá először milyen is pontosan az akcentusa.
- Én itt nem messze jártam. - mondtam.
- Na jó, megyek mert Gery már nyaggatott, hogy nem tud kivel játszani. - nevetett, és látszott rajta hogy ő önszántából van itt, nem úgy mint én. Ír, jöttem rá hirtelen. Az akcentusa ír.
- Menj csak. Harry menj oda valakihez te is és ha segítséget kér valaki akkor tudod a dolgod. - mondta anya. - Nekem még vannak papírmunkáim.
- Oké. - sóhajtottam fel és a hajamat megigazgatva vettem célba a kócos fiút.
- Szió. - ültem le mellé - Harry Styles vagyok, Anne fia.
A fiú rám nézett, de azonnal arrébb húzódott és figyelmét újra az építményének szentelte. Kék nagy szemi és nagyon aranyos arca volt.
- Öm...te meg Louis vagy igaz?
Valamit motyogott fel sem nézve, de nem értettem mit.
Láttam, hogy ez így nem fog menni.
- Mit építesz?
- Ezeréves sólymot. - mondta halkan, vékonyka rekedtes hangon, ami nekem nagyon tetszett.
- Mit? - kérdeztem vissza, mert nem tudtam mi az.
- A...Star Warsban. Han Solo-nak, meg Csubakkának... - mondta úgy mintha szégyellné amit mond - az űrhajójukat építem.
Hirtelen a fejemhez csaptam.
- Ohh már értem! Nagyon jó lesz!
Esetleg segíthetek?
- Nem kell...
- De én szeretnék. - erősködtem mire ő felkapta a fejét megint és nézett egy darabig. Egy szürke melegítő nadrág és rövidujjú volt rajta. Édes volt. Végül elértem, hogy megmutasson egy fajta legó elemet amiket ki kellett keresnem a  dobozból. Ezzel elvoltunk egy darabig. Én keresgéltem, ő pedig épített.
- Hallottam szeretsz zenét is hallgatni.
Némán bólintott. Arca olyan volt mintha zavarban lenne. De a leg édeseb zavartság volt rajta amit valaha is láttam.
Megpróbáltam azokáltal a dolgok által közeledni hozzá amiket szeret.
- Szereted a Star Warst igaz?
- Igen.
- Én is nagyon szeretem...Ki a kedvenced?
- Han Solo és Csubakka.
- Szerintem is ők a legjobbak, meg Darth Vader.
- Tudtad, hogy hamarosan kijön az új rész? - kapta hirtelen rám a fejét.
- Igen. - mosolyogtam telibe a kék szempárba. Most nem fordult el, engem bámult, én meg csak mosolyogtam rá kedvesen.
- Mit szólnál, ha ketten elmennénk majd rá a moziba? – vetettem fel.
Már megint lehajtotta a fejét és távolabb húzódott, nem válaszolt.
- Hidd el hogy jó móka lenne. - unszoltam. Hiába mondtam bármit erre nem ragált úgyhogy hagytam a témát.
- Szóval Lou, miket szeretsz
hallgatni? - szólaltam meg kicsit később.
Lefagyott egy pillanatra. Talán mert Lounak hívtam.
- Ha akarod te is becézhetsz engem édes.
Most kerek szemekkel meredt maga elé. Kicsit vicces is volt a nagy zavara. De tényleg nagyon édes! Édesen tüsszentett egyet. Teljesen odavoltam érte.
Nem árulta el sem azt mit szeret hallgatni, sem hogy eljönne e velem. Nem szólt többet, csak épített.
Lassan kész lett az űrhajó, és Louis boldogan, csillogó szemekkel emelte fel a kész művet.
- Köszönöm. - suttogta.
- Szívesen. - mosolyogtam rá bár eléggé ideges kezdtem lenni amiért nem válaszol.
Visszahelyezte az asztalra az űrhajót.
- Te a fia vagy Anne-nak? - kérdezte bátortalanul.
- Igen.
- Idehívod, hogy láthassa az űrhajómat?
- Persze. - pattantam fel, azzal megkerestem anyát aki a kis irodában a papírmunkákat végezte.
- Szia.
- Na Harry. Hogy haladsz?
- Igazából segítettem Louisnak legó űrhajót építeni. Egy keveset beszéltünk, tényleg fura...
- Szegényke. De ha beszéltetek egy kicsit is az már haladás. Nem szokott senkivel még ha hozzászólnak sem beszélni.
- Szeretné, ha megnéznéd amit épített. - Rendben. - rakta le a tollat és mosolyogva indult Louishoz. A fiú ugyanott ült és a járgányát nézegette.
- Szia Louis! Na megmutatod? Ez az? - kedveskedett anya és látszott rajta, hogy élvezi ezt. Louis pár szóban elmondta neki, hogy én is segítettem.
Anya büszkén nézett végig rajtam.
Én körbepásztáztam a termet, kiszúrtam Niallt. Három tizennégy éves forma gyerek ült mellette ő pedig gitározott nekik. Igazán jól játszott ezért odamentem és én is leültem. Hamarosan befejezte.
- Ez nagyon ott volt!
- Köszönöm Harry. - mosolygott. Ezt a fiút még nem láttam úgy, hogy ne mosolyogna. Kedvesnek tűnt.
- Holnap van kedved mászkálni a városban?
- Holnap is jönnöm kell.
- Nekem is. De előtte?
- Rendben hol találkozzunk?
- A főtéren a buszmegállóban?
- Oké. - lelkesedett fel - Elmehetnénk majd megenni valamit - Mondjuk tízkor?
- Rendben.
Én is bólogattam. Az egyik fiú, akit Maxnek hívtak elkezdett engem kérdezgetni mindenféléről. Niall elmondta, hogy ő így alakítja ki a bizalmat. Érdekes volt köztük lenni, huzamosabb ideig kicsit nyomasztó is volt.
- Harry! Idejössz picit? - szólt nekem anya aki még mindig Louissal volt.
- Itt vagyok. - mentem oda és újra rámosolyogtam az alacsony fiúra aki éppen egy szendvicset majszolt. Még enni is édesen evett. Nem tudom mi van velem de most nagyon más vagyok. Mióta betettem ide a lábam mintha nem az a Harry lennék mint aki délelőtt a barátaival lógott.
- Louis szeretett volna veled lenni, nekem meg vissza kell mennem dolgozni.
- Oké. - huppantam le Lou mellé. Szóval velem akar lenni? De édes!
- Te nem vagy gonosz? - ezzel a kérdéssel először nem nagyon tudtam mit kezdeni.
- Én...nem vagyok, miért lennék?
- De...neked is van olyan...mint nekem. És te nem akarod ugye, hogy... - pirosodott el és egy könnycsepp megjelent az arcán.
Mikor felfogtam, hogy mi is a baj azonnal közbevágtam.
- Dehogyis Lou, dehogyis! Én barátkozni szeretnék csak. Ne sírj, mert én megvédelek, bármitől is
félsz. - Abba hagyta a sírást és engem nézett. Hosszú ideig csak néztük egymást.
A délután további része azzal ment el, hogy zenéket mutattam Louisnak. Ő nem mondta el miket hallgat de láttam hogy némelyik zeném neki is tetszik. Nem sokat beszéltünk, inkább mosolyogtunk egymásra. Annyira aranyos volt!
Mikor jöttek érte megnéztem az anyukáját. Egy csinos, fiatalos nő volt, hasonlított Louisra. A cukiság rögtön anyukája ölelésébe bújt, én pedig mosolyogva figyeltem. Hamarosan csak azt láttam, hogy mutogat rám, a nő pedig mosolyog. Anya beszélt az ő anyukájával, Louis meg még visszaszaladt hozzám.
- Szia Harry...jönni fogsz még?
- Megígérem. - annyira meg akartam ölelni, de nem mertem hátha tolakodásnak veszi.
- Szia Louis. - mosolyogtam utána ahogy elmentek.
Lassan elvittek mindenkit, és már csak anya, én, Niall meg egy lány aki egész nap itt dolgozik Barbara maradtunk. Magas szőke lány. Nagyon csinos.
- Akkor holnap H! – mosolygott Niall - Sziasztok! - azzal ő is elment.
Barbarát anya kocsival még hazavitte, én pedig a motorommal mentem haza. A kis Louis máris a szívembe fészkelte magát. Már most újra látni akartam.

Köszi hogy elolvastad, ha tetszett vote, komi!❤❤❤
(2017.04.15.)