Stole my heart /L.S/

25.rész

Mióta Jay és Ben bejelentették az esküvőt, minden felgyorsult. Nem akartak várni szinte semmit. Hannah lett a fő szervező. Az én időmet lekötötte az új szórakozó hely aminek még neve sem volt. De nem hogy neve nem volt, még egyáltalán nem volt kész. Azonban rohamosan fejlődött.

Sikerült szereznem egy autót végre. Igaz hogy nem egy csúcskategóriás jármű, de én már beleszerettem a fekete kis kocsiba. Mindent tud amire nekem szükségem van.

Lou hozta haza sorra az ötösöket. Néha persze becsúszott egy egy rosszabb jegy. De ez mindenkivel előfordul. Amikor csak tudtam vele voltam. Játszottam vele, tanultunk, elvittem ide oda. Viszont egyre kevesebb időm volt rá. Volt hogy hajnalban értem haza, ő addigra már aludt. Másnap pedig elment és én még aludtam akkor. De nem hagyhattam mindent a srácokra. Mind keményen dolgoztunk. Ha kész lesz minden sokkal jobb lesz a helyzet. Sokkal több időm lesz Boora.

Egyik nap aztán elhatároztuk hogy felkészülünk az esküvőre. Migor, Liam, Zayn, Lou és én együtt támadtuk le a ruha üzleteket megfelelő szetteket keresve. Migor volt az első aki már talált is egy elegáns öltözetet a barátnőjével akinek olyan furcsán idióta vigyora van amit egész nap nem tud levakarni a fejéről. Migoron csüng és olyan mint egy elbaszott pincsi kutya. Nem szoktam az emberekről ilyen véleménnyel lenni, de ez a lány borzalmas. Nem értem Migort. Egy egy szőkenős megnyilvánulásánál csak Liamre nézek akin látom hogy ugyanazt gondolja amit én. Talán beszélnem kellene erről Migorral, de nem akarom megbántani.

Lout nem nagyon kötötték le az ingek, öltönyök. Folyamatosan elkóborolt ami igencsak megnehezítette a vásárlást. Egyre feszültebb és feszültebb lettem.

- Louis! Mostmár tényleg hagyd ezt abba, háromra vissza kell mennem a megbeszélésre, egyedül meg nem fogod megszerezni a ruhád! - csattanok fel idegesen. Igazából nem is Louisnak szólt. Annak hogy semmire nincs időm, hogy nem mászkálhatok vele arra amerre ő akar. Hogy éjt nappallá téve fáradtan dolgozok. És hogy hamarosan folytatnom kell, ahelyett hogy vele lehetnék. Lou ijedten pislog rám. Megáll egy helyben és csak könnyes lesz a szeme. Próbálja hamar eltüntetni előlem de látom hogy nagyon megbántottam. Hatalmas lelkifurdalást érzek. Hisz miért őt bántom? Miért az életem értelmét? A hajamba túrok majd felsóhajtok. Leguggolok elé és a kezeit a kezembe veszem.
- Ne haragudj Lou. Nagyon sajnálom. Nem akartam így rád förmedni, egyszerűen csak...ideges vagyok. De nem rád baba. Hidd el szívesen mászkálnék most veled itt, de szorít az idő és ez stresszel - húzom magamhoz. Lou nem válaszol csak átöleli a nyakam.
- Szeretlek - motyog ennyit.
- Én is - suttogok majd felveszem és együtt keresgélünk tovább.

Természetesen kicsúsztunk az időből. Louisnak egyik sem tetszett. Valamelyik kinézetre, van amelyik kényelmetlen volt neki.
- Faszomba már! Keresünk máskor! - emelem fel a hangom. - Most késtem el a megbeszélésről a menedzserrel és jó pár jövőbeli alkalmazottal.
A többiek már mind elmentek csak mi maradtunk. Megragadom Louis kezét és húzom ki az üzletből.

A kocsiban eszébe jut hogy a próbafülkében hagyta a kisautóját. Sírni kezd hangosan.
- Fejezd már be! Hozom! - szállok ki és vissza szaladok. Majd felrobbanok az idegtől. Egy pillanatra sem tudok normálisan gondolkodni. Nem emlékszem hogy valaha voltam e ilyen állapotban. Nem hiszem. Mire visszaérek és neki adom a kisautót még mindig sír. Hazaviszem, kirakom majd a gázba taposva megyek a megbeszélésre amit már jócskán lekéstem. Lőttek a megbízható, pontos ügyfél imidzsnek.

Rossz szemmel néztek rám, de végül sikerült mindent le rendezni. Alig tudtam oda koncentrálni. Végül  sírva ülök a kocsiba. Nem indulok még. Realizálom magamba hogy mekkora undorító pöcs is vagyok. Hogy lehetek ennyire gusztustalan? Mit képzeltem mikor úgy viselkedtem ma Louissal? Kit érdekel a megbeszélés, a menedzser, az új helyünk? Kit érdekel mindez ha közben így viselkedek Louissal, megbántom. Ha közben őt elvesztem. Az ujjaimat tördelve csapok az ülésbe. Soha nem viselkedtem így vele. Most sem akartam, egyszerűen ezt hozta ki belőlem az alvatlanság, a stressz. És tudom hogy ez nem mentség. Bocsánatot kell tőle kérnem. Az egyetlenemtől.