Stole my heart /L.S/

9.rész

Kábé fél órával tíz előtt öltözködni kezdtünk. Szívem szerint mentem volna abban az egyszerű ruhámban amit még reggel kaptam magamra, de Liamék rám beszéltek egy fekete szűk farmert, valamint egy elegánsabb, bulizós inget. Hajzuhatagommal mit sem törődtem. Zayn és Li összeöltöztek. Ugyan az a fekete farmer, piros póló, és fekete mellény volt rajtuk. Eszméletlenül jól mutattak. Mint akik egy címlapfotózásról léptek le.

A bár közelében már láttuk a nyüzsgést, pedig még volt vagy tíz perc a nyitásig. Mi a hátsó ajtón mentünk be, ahol Susan már várt minket, és egyesével rakta ránk a bár logójával ellátott kitűzőket.
Azért is volt ilyen híres ez a hely, mert kimondottan sokszínű. Úgy értem, hogy járnak ide melegek, heterók, és mindenki akit ilyen témában el tudsz képzelni.
Többen is voltak már, ugyanolyan kitűzőkkel, mint mi. Egyikük, egy alacsony fiú le is csapott ránk.
- Sziasztok! Ti újak vagytok igaz?
- Igen - válaszolt mosolyogva Liam.
- Az remek! - mosolygott vissza a kedves fiú, egy idősek lehettünk. - Michael Taygor vagyok, de sokan csak Migor-nak hívnak - vigyorgott az energiával teli fiú. Kellemesen barna bőre, világos vörös haja, és kis barna szemei voltak. Arcát szeplők borították, azok tették különlegessé. Leginkább egy mókus jutott eszembe róla.
- Migor-nak? Miért? Egyébként Zayn Malik vagyok, ő pedig a pasim, Liam Payne - úgy tűnt Malik szereti mindenkivel tisztázni azt, ami az övé.
- A Michael eleje, és a Taygor vége.
- Már értem - gondolkodott el Zayn, és kinézem belőle, hogy most azon agyal, vajon hogy is jönnek sorba a betűk nevében.
- Harry Styles vagyok - biccentettem én is.
- Hmm, mintha hallottam volna már a neved valahol... - gondolkodott.
- Nem hiszem. Most költöztünk ide.
- Igazad lehet, csak...na mindegy. Merre laktok? - azonnal ejtette a témát, biztosan összekevert valakivel.
- Kábé két utca. Most költöztünk ide - mesélt lelkesen Liam, és Zaynhez bújt.
- Én sem lakok messze...ahjj olyan szép pár vagytok! - talán azt mondanám idegesítő a fiú, de mégis volt benne valami. Kedves, és tetszett, hogy nem olyan savanyodott, mint én mostanában.
- Köszönjük. Mit dolgozol itt? - mosolygott Zayn, akin látszott, ahogyan Mick megdicsérte őket, máris a bizalmába férkőzött a vörös fiú.
- Pultos  vagyok.
- Mi is - mutatott Liam felváltva magára, majd rám.
- És te? -  nézett sötét hajú barátomra.
- Én recepciós vagyok - monda volna végig, de egy nagyobb darab férfi jelent meg, és tenyerét dörzsölgetve haladt el mellettünk, majd megszólalt.
- Nyitás van, szóval come on  friss húsok! - célzott ránk egy magas, fekete hajú, kigyúrt fickó. Elegáns ruhája, és megnyerő tekintete volt. Ehhez társult az ezer wattos mosoly is. Volt benne valami, amit visszataszítónak tartottam.
- A főnök - suttogott Migor.
Illedelmesen köszöntünk, majd Zayntől elválva foglaltuk el a helyeinket.
Úgy döntöttem ismerkedek kicsit a vörössel.
- Hol tanultál Migor? - furának tartottam a nevet, de tetszett. Végre egy kicsit izgalmasabb név, mint a megszokott.
- Egy informatikai suliban, de nem szerettem. Örülök, hogy nincs tovább középiskola.
- Itt mióta dolgozol?
- Áhh, nem rég óta. Nyár eleje óta -
Hirtelen lepte el a bárt a sok ember. Fiatalok, idősebbek egyaránt.
A belépés tizenhat éves kortól volt megengedett. A pultunkat azonnal ellepték, alig volt időm még levegőt is venni. Folyamatosan kértek, én meg mint egy automata adtam ki az italokat. Migorral sokat beszélgettem, nagyon jó volt. Az utóbbi időben sosem voltam ilyen. Talán jobb lesz most. Elterelte figyelmemet, és élveztem.
Több lány is, fiú is kacsintgatott rám, de én csak közömbös arcomat elővéve bámultam vissza rájuk.
Mikor már kicsit lecsillapodtak, és a pult helyett inkább táncoltak, vagy falták valahol egymást, egy lány szólított meg. Hosszú, puha szőke haja, és zöld szeme volt, valamint velem egy magas. Modell alkata és gyönyörű arca volt. Fehér-arany ruhája miatt egy angyalra hasonlított. Kedves, csengő hangot hallottam ahogy hozzám szólt.
- Szia! Dorothy Dun vagyok.
- Szia. Harry Styles.
- Szép neved van.
- Köszönöm - vakargattam meg a tarkómat. Láttam, hogy Liam érdeklődve figyeli a jelenetünket.
- Nem láttalak még itt - mosolygott azzal a tipikus fura műmosollyal. Az egész lány egy műbáj volt.
- Mostantól dolgozom itt...te gyakran jársz ide?
- Igen. Nagyon szeretem ezt a helyet. Meddig vagy ma?
- Háromig...
- Az kár. Én éjfélkor terveztem menni - harapott ajkába, és rendületlenül mosolygott, majd haját is dobálni kezdte.
Erre nem tudtam nagyon válaszolni.
- A bátyámmal, és a jegyesével jöttem el, csak ők most elmentek táncolni én meg uncsizok kicsit. De nem zavarok ugye?
Nem akartam megsérteni a csinos lányt, de nem nagyon volt kedvem vele beszélgetni.
- Nem zavarsz - szemem egy nem messze lévő meleg párra tévedt. Úgy bújtak össze, mintha egymáson múlna az életük. Talán tényleg így volt. Hiszen a szerelem sok mindenre képes...azt hiszem. Abban a pillanatban kapott el egy érzés.
Az utóbbi időben sokszor volt ez. Louisra gondoltam. Arra ahogyan hozzám bújt. Ahogy kis keze elveszett az én nagy kezemben. Szorosan lehunytam szememet és arra koncentráltam, hogy érezzem. Nem arra, hogy elmúljon a képzelgés, hanem arra, hogy mégjobban beleéljem magamat.
Hirtelen egy kezet éreztem meg a vállamon. Kipattant a szemem és Liam aggódó arcával találtam szemben magam.
- Bocsi - suttogtam.
- Harry. Minden rendben?
- Nem...
- Nagyon sajnálom - simította meg karomat.
- Úristen, jól vagy? - nyivákolt Dorothy, akinek a hangja egyre jobban irritált.
- Ki kell mennem mosdóba - hagytam ott mindenkit, és a személyzeti mosdóba mentem. Bezárkóztam az egyik fülkébe, és hideg zuhanyként tört rám a zokogás. Mellkasom majd kiszakadt az egyre erősödő bőgésben.
- Hol lehetsz? - suttogtam remegő, sírós hangon. - Nélküled el vagyok veszve! - azzal egy jól irányzott ütéssel az ajtóba öklöztem, ami hangos robajjal remegett meg. A kint tomboló zenétől úgysem hallja meg senki. Újra elpattant minden.
Könnyeimet továbbra is bőszen nyeltem, levegőt alig kaptam, és folyamatosan hol a falba, hol az ajtóba boxoltam. Elképesztő fájdalmat éreztem, és semmilyen kiutat nem láttam. Hiszen csak egy kiút van...de az az egy kiút nagyon messze lehet most tőlem. Nagyon messze...és jobb is ott neki.
A bűntudat is kikezd. A tudat, hogy nem vigyáztam rá, hogy miattam majdnem...vajon már jól van? Elfelejtett-e?
Nem bírtam lenyugodni. Mikor már kellően fájt a kézfejem, és vérezni is kezdett, abba hagytam a boxolás, majd lerogytam a csempére és csak sírtam.
Nemsokára meghallottam az ajtónyitódást, majd halk kopogást a fülkémen.
- Liam vagyok... - azzal kinyitotta az ajtót, hiszen nem reteszeltem be.
- Istenem - suttogta szomorúan, ijedten, és letérdelt mellém. Szorosan vont karjaiba.
- Li...ham - sírtam - én nehem bírom.
- Sss, sss, nyugi - kezdte simogatni hátamat. Tudom, hogy most szívesen mondta volna, hogy minden meg fog oldódni, ne aggódjak, de nem mondhatta. Ez tipikusan olyan helyzet. Most sajnos nem mondhatja, mert ez nem fog megoldódni, akárhogyan szeretnénk. Lassan el kell fogadnom, hogy Louis már nem lesz az életem része.
Nekem elég volt már az is, hogy Liam itt van, hogy átölel, hogy együtt érez velem.
Lassacskán úgy ahogy megnyugodtam, és Liam támogatásával a csaphoz mentünk. Egy zsepit előhalászva még mindig engem tartott. Némán vizezte be, majd véres kezemet tisztogatta meg. Mikor ezzel végzett némán mentünk vissza.
Reménykedtem, hogy Dorothy addigra eltűnik, de rendületlenül ült a pult előtt, és széles vigyorral fogadott. Hiába volt angyali kinézete, nem akartam, hogy itt legyen.
- Valami baj van Harry? Rosszul vagy?
- Semmi baj - de Liam nem volt hajlandó messzebb menni tőlem. Fél szeme mindig rajtam volt. Kimondhatatlanul hálás vagyok neki.
A lány egyre jobban idegesített. Nyomult, illegette magát, de mind hiába. Akkor sem adta fel mikor már csak fapofával meredtem magam elé. Liam egy türelmes, kedves, visszafogott ember, de már ő sem bírta idegekkel. Egyszercsak felcsattant.
- Na ide figyelj csillagom! Harry olyan meleg, mint egy kályha, és ha nem is lenne az, akkor sem érdekelnék az ilyen semmit mondó lányok, mint te vagy! Úgyhogy azt mondom most tűnj el innen, vagy én rugdoslak ki! Nem látod, hogy nem érzi jól magát?! - Liam nagyon kifordult magából, ami nem jellemző rá. Mégis megmondta a véleményem, és végre elment a lány. Dühösen, fölháborodva hagyott ott minket.
- Sajnálom - hajtottam le a fejem, miután már elment a szőke csaj.
- Ne sajnáld. Ez már kikívánkozott. Ha nem most, akkor később jött volna ki.
- Köszönöm - karoltam át könnyes szemekkel - Nem tudom eléggé megköszönni.

Lassan teltek a percek, még lassabban az órák. Végül csak eljött a hajnali három. Migortól elköszönve, hárman indultunk hazafelé. Zayn lelkesen mesélte, hogy neki mennyire tetszett, és ahogy láttam Liamnek is nagyon tetszett a munka. Megkértem, hogy Zaynnek ne említse mi történt, mert csak aggódna.
Otthon Liam felajánlotta, hogy ha szeretnék néznek velem filmet, de tudom, hogy ők már mást terveztek, ráadásul jobb lesz, ha alszom. Hajnali fél négy van.
Egy gyors zuhany után már nem volt másra erőm, csak hogy befeküdjek az ágyba, és halkan elindítsak valami altató zenét. Gondolataim Louison pörögtek. Sírni már nem sírtam, csak belülről fájt, de ott nagyon. Elértem azt a szakaszt, amit az utóbbi időben már sokszor egy kiadós sírás-őrjöngés után. Csendben feküdtem, és a szívem teljesen összeszorult.

Elértük az 1K megtekintést, nagyon köszönöm nektek! Nagyon aranyosak vagytok, hogy itt vagytok, olvastok, és kedves kommenteket írtok!
❤❤❤
(2017.05.27.)