Stole my heart /L.S/

22.rész

Ebéd után köszöntünk el anyáéktól, még Niall is hozzánk ugrott be enni, mondván hogy nagyon hiányzunk neki. Szöszi haverom ölelgetett egy évig, és megígértette hogy hamar jövünk vissza. Louis volt a legédesebb, aki végigölelgette anyát, Gemmát majd Niallt is, és ígérgette hogy jön majd még velem ide. Feloldódott a családom társaságában, és azt hiszem ez egy újabb hatalmas előre lépés.
Úgy érzem valamennyire feltöltődtem ezalatt a két nap alatt, akármilyen kevés időnek is tűnt. Louist is sikerült kizökkentenem a hétköznapokból és a Ziam párosnak is jót tett a kis kiruccanás. Annak külön örültem hogy anya és Jay még szorosabb barátságba kerültek mint eddig, akárcsak Gemmával.
Arra viszont egyáltalán nem gondoltam hogy pont Daviddel fogunk összetalálkozni. Fájt őt újra látni, mély sebet ejtett a szívemen, főleg most hogy Louist sértegette. Fáj hogy nem tudom megvédeni mindentől. Félek, lesz olyan hogy nem leszek ott neki. Bárcsak mindig magamnál hordhatnám. Beraknám őt a zsebembe és egész nap vigyáznék rá.

Otthon aztán pihentünk egész délután, Louis kifejezetten bújós hangulatában volt, így a cicájával a kezében pihent az ölemben.
Este csakis úgy aludt el ha előtte legalább öt puszit nyomtam a fejére. Egyenletes szuszogása a mellkasomnál a  leg megnyugtatóbb hang a földön. Meleg kis teste hozzám simul, én pedig csak simogatom.

A hét nyögve nyelősen telt el. Migor elvileg ismerkedni kezdett egy lánnyal, és folyamatosan jár utánam hogy mit kellene tennie, vagy hogy épp elpanaszkodja mennyire imádja, és a csaj mennyire nem foglalkozik vele. Szeretem Michaelt, de néha kicsit már sok. Persze próbálom segíteni, ahogy csak tudom.
Zayn és Liam sülve főve együtt vannak, a kapcsolatuk talán most erősebb mint valaha. Van egy sejtésem hogy legutóbb nagy veszekedésük volt, de mostanra megtalálták a közös hangot.
Jay a legfurább nekem. Sokat mosolyog, néha csak felnevet, majd feszeng. Mintha nem mondana el valamit. De nem nyaggatom. Ha úgy gondolja a segítségemre lenne szüksége majd csak szól.

Egy pénteki napon, miután Louisomat elvittem a suliba, Jay beszélgetni hívott a konyhába, csak mi voltunk otthon.
- Nem is tudom hogy mondjam... - kezdi, én pedig azonnal félni kezdek. Ha Louval van valami...
- Nem tudom hogy mondjam el Louisnak... - teszi az egyik kezéből a másikba a forró teával teli bögrét.
- Jay, minden rendben?
- Igen, csak...megismertem valakit - hajtja le a fejét. Miután nem mondok semmit, folytatja.
- A kórházban ismertem meg, egy kollégám. Beszélgetni kezdtünk, udvarolt nekem és azt hiszem most már együtt vagyunk. Nem gondoltam hogy ennyire komoly lesz ez a kapcsolat... Ő annyira más. Tudod, az életemben eddig sosem találtam meg a nagy Őt. Mindenkiben csalódnom kellett, és nem is kicsit.... Úgy érzem Benedict lehet a nagy Ő-m.

Szemében könnyek csillognak, és csak tördeli az ujjait.
Gondolkodok egy darabig majd bólogatni kezdek.
- Megértelek. Megértelek, és azt javaslom szervezz egy közös ebédet...
- De Louis teljesen ki lesz akadva...Félni fog tőle, hisz az eddigi állítólagos apjai mind nagyon elbántak vele, a lelkével. De Ben nem olyan! - mondja azonnal kétségbe esetten. Most már értem miért volt olyan amilyen az elmúlt napokban.
- Jay, szervezd meg azt az ebédet, semmi gond. Beszélek majd én Louissal semmi baj nem lesz. Hiszem hogy jól döntöttél ha emellett a férfi mellett döntöttél, ezért szeretnélek támogatni. Louisnak meg kell értenie.
- Harry te olyan jó vagy - szipogja.
- Ne sírj - mosolyodok el és magamhoz ölelem a bizonytalan nőt, aki egy idő után megmutat két közös képet az idősödő, kedves tekintetű férfival. Kinézetre egy normális orvosnak tűnik. De mindenképp lefogom ellenőrizni az ebédnél.
A délelőttöt végigbeszélgettem Louis édesanyjával, és sikerült őt megnyugtatnom, tán egy kicsit fel is vidítanom. Szombatra pedig megbeszélte az ebédet Bennel.

Szabad a hétvégém, fütyörészve sétáltam el a sulihoz, ahol kisebbek, nagyobbak kabátban rohangáltak az udvaron. Elég hideg van már, közeleg a tél. Mostanában egyre inkább szeretek gyalog mászkálni, és csak figyelni a tájat.
Van benne valami megnyugtató, valami varázslatos. Nincs is most nagy forgalom, ilyenkor a legjobb az idő.
Mosolyogva szúrom ki az én manómat, ahogy éppen egy lánnyal fogócskázik. Nekidőlök a kerítésnek a tanár nő mellett, aki már ismer, így kedvesen köszönünk.
Ahogy megpillant, rohan hozzám, és boldogan ugrik a nyakamba.
- Harry! - elkapom és kuncogva pörgetem meg.
- Szia nagy fiú - nyomok egy puszit az arcára, mire ő is megajándékoz eggyel.
- Fogócskáztam Tinával - mondja lelkesen. Arca kipirult, sapkája félig lecsúszott a fején.
- Tinával? - igazgatom rajta a sapit érdeklődve.
- Uhum - mászik ki a kezemből és odalép a mellettünk ácsorgó lányhoz.
Hosszú barna haját kettőbe fonva hordja. Kedves tekintettel néz ránk.
- Heló - mosolygok rá.
- Szia Harry! - csacsogja lelkesen. Meglep hogy a nevemen szólít, de valószínűleg a kis macim mesélhetett már neki rólam.
Louis átöleli, és a lány kedvesen öleli vissza. Eszembe jut a pillanat mikor beléptem a kis terembe. Louis a sarokban volt, senkivel nem volt hajlandó játszani, nem barátkozott senkivel.
Most pedig itt áll és éppen egy barátját ölelgetni. Louis azóta sokat nyitott az emberek felé, és ennek eszméletlenül örülök. Az orvosa is azt mondta hogy Louis helyzete egyre jobb. Ami pedig a szívemet a legjobban megmelengeti, hogy minden jel arra mutat, ez a változás nekem is köszönhető. Vállamra kapom a táskáját, kézen fogom és elköszönünk, majd haza indulunk.
Louis egész úton lelkesen mesél.
- Tina majd feljöhet hozzánk? Szeretném neki megmutatni a legóimat, Minit, meg a DVD-imet.
- Persze cica...de félnem kellene? - kuncogok és tettetett féltékenységgel pislogok rá.
A kapuban vagyunk, ő felnevet és azonnal nyújtózkodik értem. Felemelem mire puszilgatni kezdi az arcom.
- Szeretlek Harry, ő csak a legjobb barátom - mosolyog.
Majdnem elsírom magam ahogy ezt mondja, olyan édesen hangzik tőle.
- Akkor kapok egy csókot? - mosolygok, mire elpirulva hajol hozzám és lassan az ajkaimra helyezi az övéket. Megnyalom azokat, majd óvatosan kezdem falni. Lou felnyög halkan és átöleli a nyakam, végül csak a vállamra hajtja a fejét, így érkezünk meg.
Jay nagy puszit nyom a fia arcára amit Lou is viszonoz és anyának kezd el az újdonsült barátnőjéről mesélni. Mosolyogva figyelem a párosukat egy darabig, majd felmegyek a szobába és eldőlök az ágyon. Szemem megakad a gitáromon, amin nem rég is játszottam mikor Lou nem volt itthon. Annyiszor megfogadtam már magamnak hogy újra a kezeimbe veszem.
Végül az ölembe kapva kezdem pengetni, és dúdolok hozzá.
Eléggé belejövök mikor Lou halkan benyit, és mosolyogva ül le mellém, nézi amit csinálok. Mikor vége a dallamoknak Lou tapsolni kezd.
- Ez olyan szép volt! Ügyes vagy Harry...én is kipróbálhatom?
- Persze pöttöm, pattanj ide - kuncogok és az ölembe húzva mutatom neki hogy tartsa a gitárt.
Lou érdeklődve, figyelmesen nézi minden mozdulatomat, végül egyedül kezd próbálkozni.