Stole my heart /L.S/

6.rész

Szemeimet bántotta a fehér fény, amit kórházi falak árasztottak. Orromba azonnal bekúszott az a jellegzetes szag. Idő kellett, míg kitisztult a látásom és hallásom. Először csak négy alakot pillantottam meg, aztán világossá vált, hogy az anya, Gemma, Liam és Zayn.

- Szia. - simította meg arcomat anya. Ebben a pillanatban ugrott be minden, és hirtelen felugrottam.
- Hé, Harry lassabban, kérlek még bajod lehet. - nyomott vissza anya.
- Louis. - nyögtem ki - Hol van Louis? Jól van? Mi van vele? - kezeim remegni kezdtek.
- Harry kérlek nyugodj meg. Louis lélegeztető készüléken van, most még eszméletlen. De nem sokat tudunk. - válaszolt anya, engem meg a sírás kerülgetett.
- Hagy menjek oda.
- Nem lehet kicsim. - simította meg a fejem.
- Miért ne lehetne?! - hisztiztem teljesen kiakadva, könnyeimet nyelve.
- Hazz, a fejeden van egy kötés. Nem szeretnénk ha átvérezne, úgyhogy csak nyugodtan cselekedj. Súlyos fejsérülésed van... Meg egyéb sérülések is. - mondta higgadtan Liam, de láttam rajta, hogy rosszul van, és Zayn kezét szorongatja.
- Én... - nem érdekelt, hogy látnak, sírni kezdtem.
- Lassú leszek, ígérem, csak hagy lássam!
- Szerintem ez még nem jó ötlet. - mondta halkan anya, szemeiben pedig szomorú csillogást fedeztem fel.
- Kérlek. - zokogtam erőtlenül.
- Megkérdezem az orvost. - hezitált anya, majd felállt mellőlem és kiment. Szerencsétlenül zokogtam, a körülöttem állók előtt. Gemma közelebb jött és némán simogatta kezemet. Hamarosan visszatért anya, egy orvos kíséretében.
- Jó napot, Mr.Benett vagyok. Tudja mi történt magával?
- Kérem... - sírtam - Csak engedjen Louishoz.
- Oda engedem, ha most együtt működik. Kérem! -
Hatalmas lélekjelenlétre volt szükségem, hogy bele menjek, amit egy bólintással jeleztem is.
- Mire emlékszik?
- Nem figyeltem oda...az útra, és elütöttek. Onnantól semmire.
- Fáj valahol?
- Nem. - vágtam rá gondolkodás nélkül. Nem gondolkodtam azon, hogy fejem majd szét reped, látásom egyre tompul, sem azon, hogy térdem és vádlim majd szét megy a fájdalomtól.
A bűntudat úgy sújtott le rám, mint egy nehéz kő, amit inkább sziklának mondanék. Mostanra tértem teljesen a tudatomhoz és realizáltam, hogy Louis miattam fekszik kómában, kitudja milyen állapotban. Részeg voltam, majd elrángattam a buliból, és úgy vezettem a motort. A fájdalom amit éreztem, már annyira elviselhetetlen volt, hogy hangot nem tudtam kiadni, csak belülről sikítottam, tomboltam, bömböltem. Miután bólintottam, kicsit kiestek a dolgok. Nem pontosan tudom, hogy hogyan kerültem egy tolókocsiba amit végig toltak a kórház folyosóján. Én csak homályos fényeket láttam.
A szoba előtt, ahol megálltunk elcsíptem egy mondatot még úgy is, hogy kómás voltam...
- Nem tagadhatom meg tőle, hogy lássa. Az is lehet, hogy Louisnak már csak percei vannak hátra. - ismertem fel az orvosom hangját. Egy idegen felelt.
- Rendben. Vigye be. De ne sokáig, még meg kell vizsgálnunk. Kell neki a pihenés.
Betoltak a terembe, ahol még mindig homályosan láttam. Akárhogy küzdöttem ellene, nem lett jobb. Mintha az agyam teljesen a helyén lett volna, csak látásom és hallásom tompult volna el.
Percei vannak hátra.... ragadt meg bennem ez a mondat foszlány. Csinálni akartam valamit, de nem tudtam. Tehetetlenül ültem a tolószékben amit egyre közelebb toltak egy ágyhoz, amin hamarosan felfedeztem Louist. Arcán egy lélegeztető készülék volt, az ágy túloldalán az édesanyja állt, aki sírt, és Niall fogta meg. Láttam, hogy rám néznek. Jay csak jobban sírt én pedig hirtelen élesen láttam mindent. Láttam, ahogy Louis mellkasa lassan emelkedik, majd már nem emelkedik többet. A szerkezet ami az ágy mellett volt, sípolni kezdett és az EKG görbe vonalai kiegyenesedtek. Hallottam ahogy Niall kiabál, Jay keservesen felsír, a szobában pedig szinte azonnal megjelennek alakok akik körbe veszik Louis élettelen testét. Tehetetlen vagyok. A nevét akarom kiáltani, de nem jön ki hang a torkomon.
Nem én irányítom a testem, elvisznek onnan. Olyan, mint egy álom. Egy rémes álom. Akkor veszem észre, hogy bőgve ordítok és kapálózok a tolókocsiban. Körülöttem is emberek nyüzsögnek.
Érzem, ahogy valami tűt belém döfnek, és mostmár másodjára sötétül el minden. Csönd lesz, és sötétség. Utolsó gondolatom Louis.
Hol vagy kis maci? Itt hagysz?
Nem akarom, hogy elmenj,
kérlek nézz rám, gyere vissza!
Ugye tudod, hogy nélküled nem tudok tovább élni?....

Sziasztok, ma még lesz rész! (Addig is, ne haragudjatok a részért.😢😢)
❤❤❤
(2017.05.09.)