Stole my heart /L.S/

19.rész

Eljött a hétfő, Louis első sulis napja. Bogyókám kicsapta a hisztit, mert velem, és Minivel akart játszani, nem suliba menni.
Egyszál alsógatyában állt a szoba közepén és hajtogatta, hogy ő bizony nem öltözik fel, és ő bizony nem megy sehova. Jay kiakadt, inkább lement kaját csomagolni neki, így rám maradt a feladat, hogy rendbe kapjam.

- Louu gyere csak ide - paskolom meg a combom, mire durcásan odapattan.
- Na figyelj baba. Felöltözünk, elviszünk anyával szépen a suliba. Megismerkedsz az aranyos osztálytársaiddal, és a tanáraiddal... Anyukád sokat keresgette ezt a sulit, mert nagyon jó hírneve van. Biztos vagyok benne, hogy imádni fogod. Mennyi új dolog lesz gondolj csak bele - simogatom a csupasz hátát.
- De ott nem leszel ott...
- De délután én megyek érted - puszilom meg a homlokát.
- El is mehetünk utána valahova, vagy a nappaliba kiöntjük a legókat, kapcsolunk mesét, és Minit is odavisszük...ha jó kisfiú leszel még forrócsokit is csinálok - mosolygok rá, mire Louis szeme felcsillan.
- Na babám? Felöltöztethetlek? - adok neki egy nagy puszit.

Miután ráhúztam a macis pulcsiját egy szürke melegítővel, már késésben volt, így csak felkaptam a táskáját, uzsonnáját, és Jayel együtt bepattantunk a kocsiba.

Az autóban még megigazgattam babám haját, majd kézenfogva vezettem be az új sulijába. Egy hatalmas zöld épület hatalmas udvarral, amin játszóterek vannak. Egybe van vonva ez a suli kisebbekkel nagyobbakkal.
- Látod Lou! Milyen jókat fogsz majd itt játszani - mosolygok. Ő csak megnéz magának mindent a hátam mögül. Elképesztő jó érzés hogy én jelentem neki a biztonságot.

Jay aláírt egy lapot, miszerint Louist csak ő, Hannah, Migor és én hozhatjuk el suliból.
Egyéb papírok után Lou hozzám bújt.
- Na figyelj baba...ismerkedj nyugodtan, nem harapnak...délután pedig itt vagyok érted - puszilok kócos hajába.
- Ez pedig - kapok ki a zsebemből egy pici plüss maci kulcstartót.
- Azért van, hogy megvédjen - csatolom a táskájára.
Louis csillogó szemekkel nézi, majd bújik még egy kicsit.
- Na kérek egy puszit - nevetek halkan.
- Köszönöm Harry - suttogja, majd egy nagy puszit nyom az arcomra. Beszalad a terembe, ahol kezdődik is a tanítás. Mosolyogva nézek utána, és miután látom hogy elfoglalta a helyét, elindulunk Jayel.

- Olyan hihetetlen vagy Harry - mosolyog rám.
- Csak imádom...ez nem hihetetlen - kuncogok.
- Annyi türelmed van, és olyan kedves vagy vele...a mindene vagy Harry, imád téged.
Szívem mindig egyre jobban dagad mikor ilyeneket hallok, és az arcomat elönti a pír.
- Louis decemberben lesz tizennyolc igaz? - ülünk be a kocsiba, és kicsit lehajtom a fejem.
- Igen...
- Gondolkoztál már esetleg...hogy dolgozhatna-e majd valamit? Vagy neki nem kell? Ezt nem pontosan tudom jogilag.
- Kap pótlékot...de az édes kevés... - könnyezni kezd.
- Nem tudom így milyen munkát vállalhatna ami fizeti is...hisz olyan mint egy kisfiú... - szipog.
- Csak félek hogy fog megélni ha én már nem leszek...
- Jay... - parkolom le a kocsit egy kis kávézó előtt ahová beülünk, és azonnal rendelek magunknak egy nagy adag kapucsínót.

- Figyelj Jay...gondolkodtam azon, hogyha elvégzi a sulit...vagy akár hamarabb is, összeköltöznék vele. Nekem meglepően jól fizet a mostani állásom, és szeretik a munkámat. Abból ketten is vígan megélünk vele...

Izgatott vagyok a gondolattól hogy valamikor ketten élhetünk majd Louval.
- De Harry, ez így nem mehet. Nem élhet rajtad ingyen - néz szégyenlősen.
- Dehogyis! Hiszen az életem...természetes hogy el akarom majd tartani. De ugyanakkor Louisnak van meglepő tehetsége is. Biztosan észrevetted már mennyire ügyes kezű.... Hihetetlenül jól rajzol, eszméletlen aprólékos gyurmát csinált nekem, szerintem ezzel lehetne kezdeni valamit...
- Igazad van én is gondoltam már erre - gondolkodik el, majd belekóstol az italába.
- Hidd el nekem Jay mindent megoldunk.
- Nagyon hálás vagyok neked - mosolyog. - Arany szíved van... édesanyád nagyon büszke lehet rád.