Stole my heart /L.S/

2.rész

Másnap reggel is anya ébresztett, de most nem olyan nyúzottan keltem mint tegnap, hisz láthatom Louist.
- Egyébként Harry, tegnap hozzá sem nyúltál az ebédhez. - szúrt le anya mikor kimentem a konyhába még pizsamában.
- Nem voltam éhes. - sumákoltam, és megvontam a vállam.
Anya szúrós tekintettel kisért végig ahogy leültem a pult elé a kis bárszékünkre.
- Jólvanna, a fiúkkal voltam ebédelni. - adtam fel.
- Tudod, hogy mit gondolok én Davidről.
- De ő az én pasim és te ezellen nem tehetsz semmit, másrészt nem értem mi bajod vele. Amúgy azt mondtam a fiúkkal, nem azt hogy csak Dave-vel. - Tény, hogy Dave még alig volt nálunk, mindig nála vagyunk vagy a városban, és anya alig ismeri. Pedig anya nagyon sokszor megakarta már rendesen ismerni.
- Micsoda jó erre a veszekedésre  kelni. - slattyogott ki nagy pink papucsában Gemma a nővérem. Ő egyetemre jár már két éve, de most szünet van nekik. Puszit adott anyának, majd a hűtőbe túrva kiválasztotta a tejet meg a müzlit és mellém vágta le magát, majd azonnal enni kezdett.
- Rendben gyerekek én megyek, mert késésben vagyok.
- Niallel leszek délelőtt, utána meg megyünk be hozzátok.
- Rendben. Ennek örülök. Na majd este jövök! Sziasztok!
Azzal elment.
- Na hogy van az én öcsikém? - túrt a hajamba Gemma.
- Azonnal jobban lesz ha békén hagyod a haját. - húzódtam arrébb, mire ő csak nevetett.
- Zayn, Liam? Ők hogy vannak? -
Gemma nagyon szereti két legjobb barátomat, akik ugyebár egy pár.
- Teljesen jól, főleg hogy kiütött a nyár, minden nap együtt vannak.
De Dave? Róla nem is kérdezel?
- Nem. Davidet nem kedvelem.
- Remek! - fújtattam. Úgy látszik a kis családomnak nem a megfelelő ember Dave.
- De csak azért nem szeretitek, mert fiú!
- Dehogyis! Tudod, hogy anyával teljesen elfogadjuk, hogy meleg vagy, de David nem szimpatikus. Fél éve együtt vagytok és alig láttam. Legutóbb köszöntem neki a városban, de ő csak átnézett rajtam.
- Biztosan nem vett észre...
- Ne védd már! Inkább azt mondd meg milyen anya munkahelye?
Abban a pillanatban eszembe jutott Louis. A kis kócos hajával, kiskutyus kék szemeivel és cuki arcocskájával. Azonnal meglágyultam. Én nem szoktam így áradozni, de Louis...
- Jó. - nyögtem ki ennyit - Van egy nagyon aranyos fiú akivel elvoltam. Ma meg találkozok az egyik fiúval, Niallel aki ott segít. Kajálok vele egyet a városban.
Abban a pillanatban megcsörrent a telefonom.
- Liam?
- Szia Hazz! Hallod, nem jössz ma is sétálni vagy valami? Dave nem lesz csak én meg Zayn mert mikor ráírtam azt mondta dolga van, de puszil téged. - Remek. - morogtam - De én ma találkozok Niallel. Mármint az egyik fiúval anyám munkahelyéről.
- Akkor minket is bemutatsz neki!
Na hol találkozzunk?
- Jó, akkor a főtéren egy óra múlva a buszmegállóban.
- Oké, ott leszünk szia!
Miután leraktuk a telefont írtam Davenek.
H: Jó reggelt!❤ Ma este nem akarsz elmenni valahova?
D: nemérek rá H, de majd máskor💕
H: Oké, szia.
Szomorúan néztem Gemmsre. Dave már sokadjára csinálja ezt velem.
- Baj van? - kérdezte nővérem.
- Nincs. - inkább nem akartam hallgatni tovább hogy Dave-et ócsárolja. Visszamentem a szobámba és átöltöztem. Zsebre vágtam a telefonomat és egy óra múlva már a főtéren voltam.
- Szia Harry! - lépett hozzám Niall.
- Szia! - mosolyodtam el - Figyu, nem gond ha még jön két másik barátom is mindjárt? Mármint ők melegek és egy pár.
Láttam Niallen hogy nem zavarja amit mondok, hogy melegek.
- Mintha te nem lennél az! - pattant oda Liam, Zaynnel a nyomában.
- Szia, Liam Payne vagyok. - fordult a szöszi felé.
- Sziasztok Niall Horan vagyok.
- Zayn Malik. - biccentett fekete hajú barátom.
- Szóval te meleg vagy Harry?
- Igen. - nem feszengtem, hogy elkellett mondanom, nem szégyelltem és Niall is csak mosolygott.

Egész délelőtt a fiúkkal voltam és mindenféléről beszélgettünk, meg telefonbetyárkodtunk, egyszóval nagyon jó volt. Niall is teljesen összehaverkodott Liamékkel meg velem is. Beültünk egy cukrászdába és megbeszéltük, hogy ilyet még mindenképpen összehozunk.

Délután elköszöntünk a fiúktól és elmentünk anyához.
- Sziasztok! - köszönt nekünk - Képzeld el Harry, Louis egész délelőtt engem kérdezgetett, hogy hol vagy. Alig bírt nyugton maradni. Amúgy meg holnaptól egy hétig nem lesz.
- Miért?
- Nyár van nem? Csak néha jön be, addig az anyukájával van meg az unokatestvérével. Azért szokott jönni, mert segít ez neki, és mikor az anyukája dolgozik jobb szereti ha nem egyedül van otthon Louis.
Szomorúan mégis izgatottan léptem be a terembe. Louis felkapta a fejét. Ugyanabban a sarokban ült, csak most fülhallgató lógott az egyik füléből.
Azonnal ott hagytam anyát meg Niallt és odamentem hozzá.
- Szia Louis! - mosolyogtam rá izgatottan, ő pedig visszamosolygott.
- Szia! Rólad álmodtam Harry. - lelkes volt. Nagy szemei pedig csillogtak.
- Na és mi volt abban az álomban? -
ültem le mellé.
- Megfogtad a kezem és sétáltunk. - pirult el. Haja megint ugyanolyan kuszán állt mint tegnap, és ez nagyon aranyossá tette. Piros csíkos póló volt rajta, ami rettentő édes volt. Tudom, hogy fojton ezeket a szavakat használom rá, dehát így van!
- Szeretnéd megfogni a kezemet? - pirultam el most én, mire Louis azonnal megragadta a kezem.
Apró meleg keze elveszett az én nagy tenyeremben.
- Ez olyan jó. - suttogta.
Nem bírtam elengedni, és megszólalni sem. Csak néztem őt. A kis mosolygós arcát és hogy ott fogta a kezemet bennem valami nagyon megváltozott. Hirtelen mintha csak Louis meg én léteznénk.
- Játszunk valamit? - kapta el a kezét.
- Persze.
Egész délután legóztunk, meg beszélgettünk. Nap végére ő is mutatott nekem zenéket, amik egyébként nagyon jók voltak.  Minden egyes vele töltött pillanatot imádtam. Néha egészen olyan volt mintha semmi baja nem lenne, de néha furcsa volt. Olyankor visszahúzódóbb volt, halkan beszélt, fura dolgokat kérdezett és játszott.
Mikor megérkezett hozzá az anyukája, odajött hozzánk.
- Sziasztok!
- Szia anyu. - ölelte meg.
- Jó napot! - köszöntem.
- Te Harry vagy igaz? - mosolygott rám a csinos nő.
- Igen.
- Annyira hálás vagyok neked! Louis tegnap egész este rólad beszélt, hogy milyen aranyos vagy vele, köszönöm. - hirtelen megölelt én pedig boldogan viszonoztam.
- A maga fia nagyon aranyos.
- Nyugodtan tegezhetsz, nem vagyok még olyan vén. - nevetett fel. Hasonlított ez a nevetés Louiséra - Jay Tomlinson vagyok.
- Örülök. - mosolyogtam, egyre nagyobb kedvem lett.
- Mit szólnál ha a héten valamikor feljönnél hozzánk ebédre, meg játszhatnátok Louissal. Persze ha nem gond.
Szemem sarkából láttam, hogy Lou izgatottan fészkelődik.
- Én nagyon örülnék neki.
- Mikor érnél rá?
- Akár már holnap is. - lelkesedtem.
- Mit szólnál a holnaputánhoz, szombathoz? Csak azért, mert ki szeretném takarítani a házat mire jössz.
- Persze, nekem úgy is jó.
- Akkor délre várunk!
Annyira boldog lettem hirtelen, hogy azt szavakba nem lehet önteni.
- Neked is jó lesz úgy Lou? - fordult most felé, aki csillogó szemekkel nézett minket.
- Igen. Igen! - felpattant és se szó, se beszéd hozzám bújt. Picit még lábujjhegyre is emelkedett, hogy elérjen. Hirtelen ért, de én is visszaöleltem. Annyira jól esett. Legszívesebben el sem engedtem volna. Olyan volt mint valami kis plüss mackó.
- Szia Harry! - köszönt Jay, Louis meg csak megfordult és kifele indult.
- Sziasztok!
Álltam ott egy darabig, mikor már el is mentek, Niall lépett mellém.
- Ez nagyon aranyos volt.
- Meghívtak péntekre ebédelni.
- Harry, ugye tudod hogy ez a fiú még soha senkivel nem hogy beszélgetett, játszott volna, de senkit sem ölelt meg. Pirulva néztem a cipőm orrát.
Olyan boldog voltam.

Uhh sikerült máris hoznom
a kövit!🙌
Az első részhez nagyon aranyosakat írtatok, meg voteoltatok, köszönöm!❤❤❤
(2017.04.15.)