Stole my heart /L.S/

26.rész

*Louis a hatalmas ágyunkon ugrál és össze vissza halandzsázik a zenére amit beraktam neki. Imádja ezt a számot. Felszabadult, semmi nem zavarja, végre boldog. Bámulom őt. Bámulnám én az örökké valóságig is...*

- Harry! Figyelsz te egyáltalán? - zökkent ki a gondolataimból a fodrászom. Éppen szárítja a hajam. - Bocsánat - nézek rá a tükörben zavartan.
- Életem - nevet a kedves nő. - Min gondolkodtál el?
- A szerelmemen - mosolygok.
- Oh igen? Nos akkor meg van bocsátva hogy egy szavamra sem figyeltél.
- Bocsánat - nevetek fel halkan újra.
- Láthatom a szerencsés lánykát?
- Persze - veszem elő a telefonom és megmutatom rajta a háttérképem amin Louissal vagyok. Nem mond semmit csak mosolyogva nézi a képet. Csak később szólal meg.
- Nagyon bájos.
Mikor kész vagyok boldogan hagyom ott a fodrászatot és Zaynékhez megyek felöltözni hogy aztán együtt mehessünk az esküvőre. Nagyon vártam már ezt a napot, az egész család az esküvővel volt elfoglalva már hetek óta. Ben és Jay nem akartak sokat várni.

Louis már most hiányzik. De Hannah és Migorral van, velük készül. Már most izgulok hogy fog kinézni az én Loum. Együtt vettük az öltönyt, tudom hogy szuperül áll rajta mégis izgulok.

Hamar megérkezünk az esküvő helyszínére. Elég hideg van már, így zárt helyen van a szertartás.
Majd kiugrok a bőrömből pedig nem is az én esküvőm. Louist keresem a szememmel, látni akarom már. Senkit sem ismerek ahogy körbenézek. Azon gondolkodom vajon ezek a rokonok, ismerősök mennyire álltak Jay és Louis mellett. Elfogadják őt? Törődtek vele valaha is? Vajon ott voltak Jaynek mikor minden rosszra fordult?

Kék és fehér a díszítés ami gyönyörű. Igazán kitettek magukért, biztos vagyok benne hogy szép szertartás lesz. Igazán rövid idő alatt szervezték le és mégis csodás. Amikor meglátom anyáékat az ajtóban, boldogan szaladok hozzájuk. Gemma és Niall is eljött. Anya össze csókolgat és Niall is megnyomorgat.
- Eszel te eleget fiam? - igazgatja meg a zakóm anya, majd a nyakkendőm birizgálja.
- Hidd el elég sokat eszek. Louistól megkaptam már hogy meg fogok hízni. - És kérlek hagyd abba, nagy vagyok már, húsz is elmúltam - nyafogok. Anya felnevet és körbenéz.
- Merre van?
- Nem tudom, lehet még nem értek ide - nézek körbe én is izgatottan. Reggel óta ezt várom.
- Nagyon jól festesz Harry.
- El ne hidd - böki oda Gemma.
- Oh drága Gemma - vigyorodok el. - Te aztán tényleg nem tudod hogy szarul áll neked a rózsaszín - bökök a rózsaszín virágos ruhára amit visel.
- Hogy mi? - néz le magára és kétségbeesetten fordul anya felé. Nevetve figyelem ahogy anya nyugtatja, semmi gond nincs a szín választással.
- Nyugi már nővérke - ölelem át. - Szivatlak mint mindig. Csodásan nézel ki.
- Hú de utállak - karol át ő is és így maradunk egy darabig.

Hamarosan meglátom. Ő még nem vett észre. Unokatestvére mellett áll szorosan, látszik rajta hogy zavarja őt a sok ember. Migor kedvesen simít a hátára. A kék összeállítás amit választottunk tökéletesen simul az alakjára. Haját a fodrász csodálatossá varázsolta. Vágott kicsit és felzselézte. Nyakában egy apró kereszt lóg. Ezt az arany nyakláncot Jaytől kapta. Elnyílt ajkakkal figyelem. A szívem hevesen ver és ahogy rám emeli tengerkék szemeit hatalmas mosolyra húzom a szám. Nem érdekli őt a sok vendég abban a pillanatban, nem érdekli semmi. Felém rohan boldogan és hirtelen vágódik a nyakamba. Lábaival átkulcsolja a derekam és szorosan ölel, csimpaszkodik belém. Bele nevetek a nyakába. Megtartom óvatosan a fenekénél és a nyakába hajolva beszívom kellemes illatát.
- Hiányoztál kicsim - suttogom.
- Te is hiányoztál Harry - fúrja fejét a nyakamba. Óvatosan simogatom a haját. Érzem ahogy egyre inkább megnyugszik most hogy itt vagyok. Imádom hogy ilyen hatással vagyok rá. Nem érdekel hogy egy csomóan minket kezdenek el bámulni, hogy nem egy nem is kettő ember összesúg. Ha Louist a karjaimban tarthatom semmi nem érdekel.