- Nyuszi ül a fűbe, fűbe szundikálva, nyuszi talán beteg vagy, hogy már nem is ugorhatsz? Nyuszi hopp, nyuszi hopp, máris egyet elkapott - énekelgetem a szundikáló macimnak, és hirtelen kapom el a derekát. Ő csak elmosolyodik és ahogy elkezdem csikizni a hasát hangosan kacagni kezd. Betölti a szobát ez az édes hang, és az én szám máris a fülemig ér. Ez a hang olyan nekem mint a lélegzés. Enélkül nem tudnék élni.
- Reggel van már Harry? - nyafogja, és a kis sárga párnát a fejére húzza. Nevetve borzolok a hajába.
- Reggel van nyuszikám, mi pedig időpontra megyünk Aminához.
- Ő kicsoda Hazzy?
- Ő a tetováló művészem - mosolygok. - Az összes tetkómat ő készítette, egy nagyon kedves nő.
Lou megvakargatja a pisze orrát és bólogat.
- Nagy maci feküdj rám - jelenti ki hirtelen mire felnevetek.
- Micsoda? Miért?
- Mert akkor jó meleg lesz... - pirul el. Felnevetek halkan és próbálok rajta úgy elhelyezkedni, hogy ne nyomjam agyon a picur testét.
Lou nagyot sóhajt és a pólóm alá vezetve forró kis kezeit, átölel.
- Fázol kicsim? - suttogom a fülébe.
- Már nem - motyogja a pólómba.
Hagyom hogy bújjon még hozzám egy kicsit, végül lassan felállok róla.
- Gyere mackó, együnk valamit mielőtt mennénk, mert azért nem olyan rövid az út - mondom kedvesen mire ő fel pattan és szalad le utánam.
- Kapj el baby! - kiáltom nevetve és gyorsítok, mire Lou is. Lent direkt belassítok, így Lou simán a hátamra vágódik és átkulcsolja kezeit a testemen.
- Megvagy! - sikkant nevetve, mire én is nevetni kezdek.
Az hogy a szemei ragyognak, hogy arcán ez a számomra már jól ismert mosoly helyezkedik el, egy kincs. Gyönyörű. Ujjaimat csak belevezetem a hajába, és mintha mindent lelassítva látnék, nyomok egy puszit a tincseibe.
- Szeretlek mackó - suttogom a fülébe, mire ő átöleli kis karjaival a testem.Jay mosolyogva figyel minket a konyhából.
- Jó reggelt - suttogja, mire Lou hozzá szalad és azonnal átöleli őt is. Olyan jó kedve van...és az édesanyjának is.
Lou Jayel beszélget, míg én elkészítem a pirítós kenyereket, és kipakolok mindenféle rávalót.
Hamarosan az egész konyha megtelik. Migor, Hannah, Jay és az én kis Louisom.
Nem nagyon szeret a saját székén ülni, ha teheti mindig az én ölemből eszik, és előszeretettel csórja el a kajákat az én tányéromról, amin csak nevetek. Ezek olyan kis dolgok az életben amiktől boldog vagyok. Amik az egész életemet egy izgalmas csodává változtatják. Minden ilyen kis dolog az én Louisomhoz fűződik. Szeretem őt. Mindennél jobban szeretem.Reggeli után Lou ragaszkodott hozzá hogyha az én szürke pólómba jön, akkor az majd vigyáz rá, és nem fog félni a tetoválástól. Természetesen megengedtem neki, ez egy imádni való, bensőséges dolog ha a ruháimat hordja. Végül míg öltöztem leragadt, és egy kis gatyában, a pólómban feküdt be a szoba közepére legózni. A pólómba akár háromszor is beleférhetne a csöppség. Kis kerek feneke az ég felé meredezik, és nagy rá a kísértés hogy megsimogassam, vagy tegyek vele akármit is.
Végül engedek a kísértésnek és ahogy gyengéden végigsimítok a kerek gömbökön, ő felsikkant, majd nevetni kezd.
- Hazzy - mosolyog rám, és folytatja elpirulva a kis műanyag darabok rakosgatását. Igazi kis függőről van szó.
- Baby - ülök le mellé törökülésbe.
- Gyere szépen felkapni egy gatyót, így mégsem mehetsz - kuncogok, mire morog.
- Hazzyyy nem szeretnék most, hagy legózzak - rakosgatja a darabokat.
- Lou időpontunk van, és oda kell érnünk. Ha most nem indulunk, nem fogunk ma tetkót kapni.
- De én legózni akarok! - nyafogja.
- Kicsim. Kérlek - húznám az ölembe mire kapálózni kezd.
- Harry! Nem akarom! Legózni akarok hagyjál! - visítja mérgesen.
A nagy kapálózásban sikerül arcon csapnia, mire lefagy. Nagyot szippantok a levegőbe, felállok és gyorsan kimegyek. Veszek pár nagy levegőt. Miért teszi ezt? Miért ilyen nehéz ez?
Futnak végig a hülye gondolatok az agyamon. Ha nehéz is...én őt szeretem. Én itt vagyok neki. Ő az enyém, és örökké a gondját viselem majd. Hirtelen hallom meg a hangos sírást oda bentről. Azonnal szaladok vissza és látom ahogy Lou belegabalyodott a fordítva felvett melegítőbe amit az előbb akartam ráadni.
- Harry! - sírja hangosan. - Nem akartam! Én nem akartalak megcsapni, az véletlenül volt - esik el, mire csak jobban sír.
- Kicsim...shh - szaladok oda és azonnal a karjaimba kapom, majd az ágyra fekszek vele, ő rendíthetetlenül sír.
- Shh kicsim. Semmi baj nincs, én nem haragszom. Tudom hogy véletlenül csaptál meg. Semmi baj rendben? - simogatom a haját, és közben lassan lehúzom a rosszul felvet gatyát. Puha, krémes combjait cirógatom.
- És szót sem fogadtam - pityereg.
- Csúnyán viselkedtem, így nem is érhetünk oda...
- Kicsim figyelj szépen rám - suttogom a fülébe.
- Most már tudod hogy ilyenkor ha rám hallgatsz könnyebb ugye? De semmi baj baba - kezdem el húzni rá a cicás melegítőt.
- Én egyáltalán nem haragszom rád, ne sírj baby azt nem szeretem - mosolygok és ahogy rajta van a gatya, letörölgetem arcáról a könnycseppeket.
- Olyan kedves vagy - motyogja.
- Szeretlek cicus - suttogom a fülébe.
- Szeretlek Hazzy maci - suttogja vissza a fülembe.
- Na akkor hozd a plüsid baba - mosolygok és ahogy Lou megragadja az annak idején tőlem kapott plüsst, én felkapom Lout és leviszem.
YOU ARE READING
Stole my heart /L.S/
FanfictionHarry Stylesnak kötelező nyári munkát kell vállalnia egy iskolában ahol a nyári szünet alatt a fogyatékkal vagy pszichológiai gondokkal élő gyerekekkel foglalkoznak. Itt ismerkedik meg Louis Tomlinsonnal, a visszahúzódó fiúval.