Stole my heart /L.S/

18.rész

Arra keltem, hogy a nap betűz a sátor vékony oldalán keresztül. Rendesen bemelegedett a sátrunk. A nap pontosan Louis arcát világította meg. Csukott szemein hatalmas szempillái néha megremegtek, ajkai édes, pici mosolyra húzódtak, haja kócosan keretezte picur arcát. Halkan, egyenletesen szuszogott.
Lassan érintettem meg puha arcát, csak két ujjammal cirógattam meg. A tegnap este járt az eszemben. Ahogy Louisval csodáltuk a csillagokat. Ahogyan pici ajkai találkoztak az enyémekkel. Sosem gondoltam, hogy én valaha leszek ilyen boldog az életben. Minden boldogságomat ennek a csupaszív csöppségnek köszönhetem.
- Arry - ásította halkan, de szemei nem nyíltak ki.
- Louis - suttogtam én is és közel hajolva hozzá hagytam egy pici puszit a homlokán. Erre már nyitogatni kezdte szemeit.
- Jó reggelt pindurka. Hogy aludtál? - mosolyogtam rá.
- Jól. Olyan jót álmodtam...
- Igen? - támasztottam meg a fejem, és közben kisöpörtem haját a szeméből.
- Olyan volt...mintha repültünk volna. Te és én.
- Hol repültünk?
- Az éjszakában...a csillagok között.
Ez biztos hogy álom volt?
- Nem biztos - kacsintottam egyet.
- Esténként tudunk repülni a csillagok között?
- Csak mi ketten Lou. És ez legyen a mi titkunk - raktam ujjam a szája elé.
- Oké - lelkesedett fel, és felpattant, azaz felült.
Egy hatalmas ásítás után ráncigálni kezdte a kezem hogy keljek fel én is.

Volt időnk, senki nem sietett sehová, úgyhogy kiültünk a rétre megreggelizni. Az idő most nem volt olyan zord, bár fújt a szél, úgyhogy egy-egy pulcsival ültünk ki. A tegnapi maradékokból ettünk, miközben Louis arról beszélt, hogy mennyire izgul az új sulija miatt, és hogy mennyire szeretné ha lenne sok sok legó az új helyen.
Igazából féltem kicsit. Igaz hogy egy olyan suliba fog járni ahol hozzá hasonló fiatalok lesznek, de akkor is félek. Mi van ha valaki megbántja? Mint azok a fiúk a parkban. Pedig akkor ketten voltunk. Azt nem bírnám ki ha bántanák, szavakkal, akár tettekkel.

Hazafelé nagyon vidáman telt az út, mindenféle zenét raktam be, és dúdolgattunk rá. A vezetéssel való félelmeimet teljesen elfelejtettem. Louis tett róla, hogy ne is legyenek. Hatalmasakat kacagva dúdolgatott.
Felfedezte, hogy ha megböki az oldalamat vagy hasamat, felvisítok, és nevetni kezdek. Ezt előszeretettel kezdte kihasználni.
Persze én is visszacsikiztem ilyenkor, ebből pedig hatalmas kacarászás kerekedett.

Mikor beléptünk a házba is éppen egy röhögő roham kellős közepén tartottunk.
- Hát ti? - nevetett ránk Jay.
- Anya! - ugrott a nyakába Louis, és puszit nyomott az arcára. Jay meghatódva ölelte át.
- Képzeld el, láttunk hullócsillagot, és kívánhattam! Meg láttuk ahogy lemegy a nap! A sátorban nagyon izgi aludni ám! - kezdett bele az izgatott élménybeszámolóba. Jay boldogan hallgatta Lout, aki közben az ölébe fészkelte magát. Mosolyogva hagytam magukra őket, és folyamatos vigyorral az arcomon, kipakoltam a kocsit. A maradékokat elraktam a hűtőbe, és mikor ezzel végeztem, kerestem Migort. Hannah mondta, hogy Zaynékkel mentek el valamerre.

Megbeszéltem Jayel és Louisval, hogy el megyek a fiúkkal. Bár Louis nagyon húzta a száját, azzal tudtam kompenzálni hogy este jövök és hozok neki valami meglepit.
Felhívtam Liamet, aki mondta, hogy edzeni mentek mindhárman.

Összedobtam magamnak egy edzős cuccot, hiszen már ide költöztettem rengeteg mindenemet. Végül Jay és Loisval együtt ültünk kocsiba. Ők kiraktak az edzőteremnél. Louis hosszasan bújt a dzsekim belsejébe. Végül adtam neki egy puszit az arcára, majd ők mentek tovább ruhát, meg tanszereket venni Lounak.
Örülök hogy most együtt van kettesben Jayel, hiszen tudom hogy az anyukájának ez nagyon hiányzik.
Boldogan, szinte bepattogtam az edzőterembe. Nem voltak sokan a kis helyiségbe, haverjaimon kívül voltak vagy hárman. Az áporodott szag nem éppen nyerte el a tetszésemet.
- Harry fiú! - pacsizott le velem a megizzadt Zayn, Liamet pedig át karoltam.
- Szia - mosolygott - Na mesélj csak nekünk!
- Bizony bizony - rakta le a súlyzókat Migor.
- Oké, oké, előbb átöltözök.
- Arra! - mutatott Zayn az öltöző fele.