Stole my heart /L.S/

17.rész

tinatomlinson -nak, és az összes kedves olvasómnak! ❤

Csütörtökön igazából csak egész nap összebújva filmeztünk az én kis macimmal. A közelsége teljes mértékben megnyugtat, és már nem tudok elképzelni olyan napot, amit nélküle kéne töltenem.  Konkrétan szinte már a Tomlinson házban lakok. Szerencsére ez senkit sem zavar. Migor imádja, hogy van akinek kiöntenie a szívét, és mesélhet, én pedig szeretem meghallgatni a vörös srácot. Hannahval is jóban vagyok, bár kevésszer van otthon, nagyon sokat dolgozik. Jay pedig imádja hogy ott vagyok. Imádja, ha Louis közelében vagyok. Nos ezzel nincs egyedül.
Hihetetlen, és fel ér egy élettel mikor ujjaimmal végig cirógathatom selymes bőrét, mikor dereka köré fonhatom a karom, mikor nyakába, arcára, homlokára puszilgathatok. Mikor hallgatom édes nevetését, vékony kis hangját. Mikor hajammal játszik, és sorolhatnám még...

Jövőhéten már Louisnak is suliba kell majd mennie, és a jövő hétvégén utazunk haza Liamékkel Ni szülinapjára. Meg akarjuk lepni a szöszit váratlanul.
Még meg kell beszélnem Jayel, de azt szeretném ha ő is, meg Louis is hazajönnének velünk, és akkor nálunk vendégeskednének. Beszéltem anyával is erről, és nagyon örülne neki.
Eszméletlenül hiányzik már anya ölelése, kivételesen még a zöldbabfőzeléke is, pedig köztudottan utálom. Gemma is nagyon hiányzik, s szerencsénk van, mert otthon lesz mikor megyünk.

Hajnalban értem haza munkából a fiúkkal, és bedőltem az ágyamba. Olyan szédülés fogott el, mint ami már nagyon rég. Azonnal elaludtam, hisz az utóbbi napokban jobban belegondolva szinte semmit nem pihentem.

Kettőkor keltem fel, Li felébresztett, hogy ennem kellene valamit, és indulni Louishoz, hogy vihessem majd arra a bizonyos randinkra. A gondolatra is megremeg a hasam.
A soros Zayn volt, aki rántottsajtot készített ebédre, hozzáteszem istenien. Zayn baromi jó szakács!

Útközben hatalmas gyomorgörcsöt kaptam, hiszen tökéletesre akarom ezt az estét. Azt szeretném, ha Lou élvezné minden percét. Mindig bennem van ez az érzés ha tudom hogy vele találkozok. Csak a legboldogabb emberré akarom tenni ezen a földön. Más nem számít. Fülhallgatómat a fülembe dugtam, s így sétáltam egészen a házukig.

Mikor megérkeztem, Migor és Louis éppen a konyha asztalon gyurmáztak. Amint megpillantott a picur, felpattant, és hatalmas lendülettel ugrott rám.
- Harry! - sziporkázta boldogan, és már a nyakamban is volt. Apró karjaival átkarolta nyakamat.
- Szia Loulou - mosolyogtam rá, és egy hatalmas puszit nyomtam az arcára.
- Nagy maci! - ölelt át pici mancsaival. Nyakába hajtottam a fejem, és magamba szívtam finom, friss illatát.
- Gyere, gyere csináltam neked valamit! - ficánkolt, mire leraktam.
- Haló Migor.
- Harold! - dobott puszit a levegőben, mire felröhögtem. Végig mosolyogva nézte a kis jelenetünket Louval.
- Harry, Harry! - ragadta meg a kezem aprócska, és az asztalhoz húzott. Felkapott róla valami pirosat, és a kezembe nyomta.

Egy piros gyurmából készült szívecske volt, szép precíz kis mintákkal tarkítva. Annyira meghatódtam, hogy majdnem elsírtam magam. Na igen a sírás. Mióta Lou belépett az életembe, sokkal érzékenyebb vagyok, és sokkal többet sírok. Nem bánom. Talán ez az igazi énem, és ezt Lou hozza ki belőlem.

- Köszönöm Louis, ez csodás - pusziltam homlokon, és simogatni kezdtem a haját, miközben egy nagyon apró könnycseppet kitöröltem a szememből. Hisz rám gondolt mikor csinálta...
Nem ez az első hogy észrevettem, Louis kézügyessége kiváló. Először a rajz amit nekem készített, majd a múltkori gyurmázás, most pedig ez. Talán ajánlhatnám majd Jaynek, hogy Lounak ilyesmivel kellene foglalkoznia a jövőben.

- Nekem is van ám meglepetésem a számodra...van kedved randizni velem Louis?
- Én randizhatnék veled? - nézett fel rám csillogó szemekkel.
- Igen Lou. Azt terveztem, hogy elmegyünk sátorozni ma este.
- Vííí! - sipákolt újra, és megintcsak a nyakamban kötött ki. Ahogy meleg, apró teste nekem simul, elindít bennem egy fajta pillangóhatást.
- Az milyen Harry? Még sosem sátoroztam...
- Nagyon jó lesz baba. Na összepakoljuk a cuccaidat az útra rendben? - raktam le, majd megfogtam a kezét, azokat az apró meleg ujjakat. Jayel az előszobában találkoztam.
- Hé, Hazz! - szólt utánunk Migor.
- Igen?
- Gyere ide picit.
Elengedtem macikám kezét, aki az anyukájához ment.
- Igen? - léptem a vörös hajú fiúhoz.
- Ez nagyon durva...
- De mi? - nevettem el magam kínosan.
- Louis. Az hogy ilyen most, amilyen.
- Migor, én ezt nem igazán értem.
- Louis ragyog, boldog, lelkes. Sosem volt ilyen. Soha az életbe. Ezt neked köszönheti...