Harry Stylesnak kötelező nyári munkát kell vállalnia egy iskolában ahol a nyári szünet alatt a fogyatékkal vagy pszichológiai gondokkal élő gyerekekkel foglalkoznak. Itt ismerkedik meg Louis Tomlinsonnal, a visszahúzódó fiúval.
Lent besegítettem még kicsit az ebédbe a két anyukának, majd fel mentem az emeletre, mert már nagyon hiányzott Lou. Először Migor szobájába mentem, ahol Zayn és a szoba tulajdonosa ugyanabban a pózban nyomták a játékot, mint mikor otthagytam őket. Kuncogva mentem át Louis szobájába. Egy kis asztalnál ült Li és Lou. Valamiben nagyon benne voltak. Gyurmáztak, és Lou még nem vett észre, ezért a háta mögé lopózva csiklandozni kezdtem, mire édesen nevetni kezdett. Lassan abba hagytam a csikit, és kis pociját öleltem át, szemeim lehunytam, és megpusziltam vállát. - Csináltam neked valamit Harry - mondta lelkesen. - Bizony, bizony Louis nagyon ügyes! - mosolygott mellette Liam. - Rendben volt minden? - Ahamm, a Star Warsról beszélgettünk. Nagyon otthon van a témában - kuncogott. Hirtelen eszembe jutott a mozi, amit még megismerkedésünkkor ígértünk egymásnak. Lou meghúzogatta pólóm alját, hogy figyeljek rá, és egy gyurma macit adott a kezembe, ami nagyon szépen ki volt dolgozva. - Ezt te csináltad kicsim? - Louis kézügyessége remek! Nem tudom, hogy Jay észre vette-e eddig, de például a rajz amit nekem csinált, vagy ez a kidolgozott maci remek! - Köszönöm macikám! - puszilgattam meg arcát. - Olyan édesek vagytok! - mosolygott Liam. - Neked sem kell irígykedned Leyum - nevettem fel, mire ő is sunyin elmosolyodott, és nem tudta megállni, hogy át ne szaladjon Zaynhez. Hatalmas nyálas puszit adott szerelmének aki csak nevetett, és megpaskolta Li fenekét.
Louival, és Liammel kezdtünk neki legózni, és nagyon jól éreztük magunkat. Macikám egyre jobban bizalmába fogadta Liamet is. Úgy érzem bennem pedig már tényleg meg bízik. Imádom, hogy néha-néha csak úgy vállamnak dől, vagy mikor mutatni akar valamit a kis építményén, apró mancsait a combomra rakja. Louis egy rózsaszín ködbe vont engem, és remélem sosem fog onnan kiengedni. Minden percet vele akarok tölteni, az örökkévalóságig.
Ebéd után megint lustultunk, és egy újabb film került terítékre, valami víg játék. Most az előszobában helyezkedtünk el. Liam és Zayn egy fotelben kuporogtak, Migor a szőnyegen ült, és állandóan magyarázott, ,,kritizálta" a filmet. Még Hannah, meg Jay is beszálltak a filmnézésbe. Mi Louval leghátul ültünk egy fotelben. Macim félig az ölemben ült, és hosszú ujjaimmal játszott. Húzogatta, rakosgatta egymás mellé őket. Néha megijesztettem picit, és pocijába csikiztem, olyankor felvisított, és a többiek csak hatalmas mosollyal nézegettek felénk. Louis az életem, és egyszerűen nem bírnék nélküle élni. Nála semmi sem édesebb a földön.
Eljött az idő, hogy el kell indulnunk haza Zaynoval, meg Paynoval. Mikor ez Louisban is tudatosult, keservesen sírni kezdett, amitől majd megszakadt a szívem. Görcsösen ölelte át derekamat, alig érte fel mellkasomat. Leguggoltam elé. - De Lou, pici Lou, nem hagylak itt örökre, csak hát nincs itt más váltás ruhám se nekem, sem a fiúknak. Holnap pedig lesznek ügyek amiket el kell majd intéznem, és munkába is megyek. Majd azután valamikor hajnali öt körül szabadulok, és akkor meg ígérem, ha az Jaynek sem gond persze - kaptam rá tekintetemet - hogy idejövök hozzád, és már mellettem ébredsz. Csak kettőt kell aludnod addig. - Nem akarom - sírta tovább. - Nem hagyhatsz itt megint - csuklott el vékony kis hangja, és nagy köhögő görcsöt kapott. Teljesen megviselte a gondolat, hogy elmegyek. - Jajj picúr - simogattam hátát, Migor pedig azonnal hozott neki egy pohár vizet, amit lassan megitattam vele. - Van egy ötletem fiúk - mosolygott ránk Jay, majd mellém térdelt, Louis elé. - Menjetek haza nyugodtan a kocsimmal, nálatok alszik, majd reggel még biztos lesz időd egy pici, és hazahozod. Jay most édes volt ezzel. Lou megértette, szipogott még kettőt, majd átölelte édesanyját. Jay fel is szaladt neki ruháért, és egy nyuszis táskával tért vissza, amit persze azonnal vállamra akasztottam. Lou még elköszönt Migortól, Hannahtól meg az édesanyjától. Louis mindig tőle függött, ő volt a mentsvára, de most otthagyja miattam. Ennyire megbízik bennem...ez pedig hihetetlen érzés. Gyengéden fogtam meg a kezét, én is elköszöntem, és kimentünk a kék kocsihoz. Zayn vezetett, mellé ült Liam, hátul én ültem Louval. Mióta megtörtént a baleset sem a motoromon nem ültem, sem autót nem vezettem. Félek...lehet már sosem fogok vezetni, bár az elég gyerekesen hangzik. Le kell győznöm a félelmeimet. Zaynék halkan beszélgettek, Lou pedig vállamra dőlt. Kint már besötétedett, így elsuhantunk pár fényes lámpa mellett. A kocsiban halk zene szólt, ami végképp elálmosíthatta Louist, mert mikor megérkeztünk, ő már nagyban az igazak álmát aludta vállamon. Gyengéden vettem föl, mint a kisbabákat, vagy a kis gyerekeket. Hiszen sokkal kisebb nálam, simán tudtam így vinni föl a lépcsőházban. - Felébresszem mosdani? - suttogtam Liamnek, ugyanis Zayn már el is szaladt fürdeni. - Szerintem ne. Majd reggel - mosolygott az aranyosan karomban alvó fiúra. - Oké - suttogtam, és mintha egy hímes tojás lett volna vittem be az ágyamba. Óvatosan vettem le melegítőjét, ami nem kis akrobata mutatvány volt. Minden egyes pillanatban attól féltem, hogy véletlenül felkeltem. Csak alsónadrágját hagytam rajta, pólóját pedig kicseréltem az egyik enyémre. Tudom, hogy Jay gondoskodott neki pizsamáról, és valószínűleg ott lapul a nyuszis táskában, de így még édesebb volt, ahogy szinte elveszett hatalmas pólómban, ami egészen popsijáig le ért. Mély alvó a drága, mert még mindig halkan dorombolt. Én is gyorsan elszaladtam fürödni, jó éjszakát kívántam a Ziam párosnak, és be bújtam Louis mellé. Másodszorra alszunk együtt. Átölelve hallgattam édes szuszogását, finom illatát mind untalan magamba szívtam. Figyeltem arcát, ami teljesen sima, makulátlan, és néha oldalra söpörtem haját. Lassan elaludtam a nagy bámészkodásomban, Louis csodálatomba.
Hangos dörgésre, villódzó fényekre, tapogató kezekre, és sírásra ébredtem. Louis ijedten sírt, és tapogatta karomat, mellkasomat. - Harry... - sírta, miközben lecsapott egy újabb villám a közelben. A fénye beárasztotta a szobát, Louis ijedt arcát megvilágította. A hatalmas dörrenésre hozzám bújt. - Hé Lou, itt vagyok! - egyik kezemmel kezét fogtam, másikkal teljesen a mellkasomhoz öleltem, simogatni, cirógatni kezdtem. De a sírás nem csillapodott. - Sss, Lou gyere velem - fogtam meg apró kezét. - Bízol bennem? - suttogtam, és leemeltem a takarót magunkról. Louis válaszképpen sírdogálva követett az ablakhoz, ahol elhúztam a függönyt, és a belső párkányra ültettem a kicsit, majd hátulról átöleltem jó szorosan, fülébe kezdtem suttogni. Állam vállán pihent, és néha puszit is adtam kis fülére. - Nézz csak ki picúr - suttogtam egy puszi kíséretében. A hatalmas villámok néha egy-egy pillanatra az egész utcát fényárba vonták, így Louis megszeppent arcát is megvilágították. - Látod milyen szép! - mutattam neki a lilás fényeket, néhol éles gyökerek jeletek meg az égen. - Látod baba, hogy milyen szép? Hangos az igaz, de itt vagyok és megvédelek. Mikor egy hatalmasat dörgött, már nem sírt, csak megrezzent a karjaimban, de azonnal simogatni kezdtem oldalát, csupasz kis combját, térdét. - Nem kell félni a vihartól, mert meg van a varázsa. Az is lehet, hogy reggelre kis szivárvány lesz. Láttál már szivárványt Lou? - Nem tudom - motyogta, szemeit le sem tudta venni már a viharról. Mintha megbabonázta volna a látvány. Már egyáltalán nem félt. Összebújva néztük a nagy villanásokat, hallgattuk a morgolódó eget, de biztonságban voltunk. Egymás karjaiban a legnagyobb biztonságban.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Csináltam neked Lilith3265 spagettit meg pudingot, ha már megettem a kekszedet...🍝🍝🍮🍮😘 ❤❤❤ (2017.07.11.)
