*Cloe*
======
2015. 05. 13.
A bárban töltött idő alatt sok mindent leszűrtem Adamról. Elég szerethető srác lenne a maga bunkóságával és perverzségével, ha nem lenne ilyen sötét háttere.
Kérdeztem erről is, de terelte a témát, úgyhogy nem feszegettem tovább.
Laza srác, nehézkes gyermekkorral. Kissé megnyílt nekem, de csak annyira, hogy később ezzel ne élhessek vissza - no, nem mintha szándékomban állna.
8 óra felé vitt haza, de apa rozoga kocsija nem állt a bejárón, amitől el is szontyolodtam és sajnos Adam is kiszúrta.
- Mi a baj Szépségem? - azért sem hív máshogy, pedig tudja, hogy rühellem.
- Semmi. - ráztam meg a fejem. Tudtam, hogy nem hiszi el, de nem firtatta tovább a témát.
- Aludj jól Szépségem, álmodj velem. - kacsintott rám, mire én drámaian sóhajtottam egyet, de azért elmosolyodtam. Szó nélkül csoszogtam be, és a házban rögtön az ablakhoz rohantam.
Nevetve rázta meg a fejét, majd fejébe húzta a sisakot és gázt adva elment.
- Hát megjöttél drága kincsem? Olyan gyönyörű vagy. Hányszor basztak már szét? - támolygott felém, alkoholtól csillogó tekintettel.
Szemeim megteltek könnyel anyám vádló szavaitól. A szobámba rohantam, amit hangos csapással és kulccsal zártam be a külvilág számára. Az ágyamra ugrottam, fejemet pedig a párnámba temettem, ezzel elnyomva a sírásom hangjait.
*-*
Fogalmam sincs, hogy mennyi időt bámultam a fehér plafonom, de apa még sehol sem volt. Valakinek, mégis hiányoztam.
Adam😊❤👉👌: Szépségem
Ne kérdezd, nem én állítottam be a nevét, sőt fogalmam sincs, hogy miért van meg a száma. Ez sem az én ötletem volt.
Én: Adam
Adam😊❤👉👌: Minden rendben?
Én: Nem, semmi sincs rendben.
Adam😊❤👉👌: Megyek.
