*Cloe*
======
2015. 05. 06.
Ingatag léptekkel léptem át a kapu küszöbét, majd hátam mögött hagyva azt. Ahogy egyre beljebb haladtam, egyre több minden tűnt fel: egy szobor, baloldalon sikátorok és sok fa. Tetszik ez a hely. Nagyon is.
Az egyik sikátorból nyögések és nyöszörgések hallatszottak ki. De nem az élvezettől. Sokkal inkább a fájdalomtól.
Nagyon halk léptekkel közelítettem, majd egy konténer mögül kilestem. Egy szerencsétlen srácot álltak körbe. 2 srác röhögött, míg az egyik ütötte. És cserélték a szerepeket.
Ennyit arról, hogy jó kislány vagyok.
A cipőm orrát kezdtem tanulmányozni, miközben a légzésem felgyorsult a látottakra. De a srác nyöszörgése elnyelte ezt is, akárcsak a kocsik hangját. Egyszer csak a hangok abbamaradtak, a srác, pedig nem mozdult. Még mindig néztem a konténer mögül, ahol 2 srác és egy élettelen fiú látványa vigyorgott vissza rám. A kezeim a szám elé kaptam, nehogy hangosan felzokogjak, mert én is könnyen így járhatok.
Már épp azon voltam, hogy olyan gyorsan eliszkolok innen, ahogy csak lehet, amikor valaki hátulról befogta a számat.
- Hova - hova szépségem? - hallottam meg először a vesztem hangját.
Bárhogy próbáltam menekülni, nem engedett. Sőt, azt értem el vele, hogy a zsebéből egy kést kapott elő, majd a nyakamhoz szorította azt. Másik keze a számon maradt, könnyeim zuhogtak ujjaira, de ez nem akadályozta semmiben.
- Nem szép dolog meglesni a nagyok dolgát szépségem.
Szépségem.
Szépségem.
Szépségem.
