*Cloe*
=======
2015. 07. 08.
Ebben az egy hétben Adam keresett. Többször is. Viszont én hárítottam.
Tanulja meg, hogy nem az a lány vagyok, akit csak úgy ott hagyhat. Ha már ennyi veszélyt hozhat a fejemre. Mert igen, ismerjük be: Adam egy veszélyes ember. Nem tudok a sötét ügyeiről, - nem is akarok - de biztos, hogy vannak neki. És ha tetszik, ha nem, ebbe én is könnyen belekeveredhetek.
*-*
Éppen apa szobáját mostam fel, amikor az udvarról trappolást hallottam.
- Azonnal el kell tűnnünk innen! - rontott be nagy hanggal Adam.
- Mi?! - nyikkantam fel. Mi a francról beszél? És mi a francért áll neki ilyen jól az a póló?!
- Jól hallottad. 5 perced van összepakolni.
- Mi a francról hadoválsz? Mi a fene történt? - emeltem meg a hangom.
- PAKOLJ MÁR!
- NEM! MI A FENE VAN? - csend következett, csak az idegesség miatti zihálásunk hallatszott.
- Figyelj ide Szépségem! Ígérem, mindent el fogok mondani. De most, muszáj összepakolnod és eltűnnünk innen. - bólintottam, majd sebes léptekkel a szobámba siettem. Idegesen kerestem a táskámat, ami üresen lapult a szekrény tetején. Lerántottam, majd a szekrényajtót feltépve, az összes pólómat, farmert és fehérneműt belesöpörtem, valamint 2 pulcsival zártam a sort.
Fogalmam sincs, hogy mi a fene történt, de ajánlom Adam, hogy nyomós okod legyen kirángatni innen.
Hát, nyomós oka volt.
